Most nem "Murphy kerékpárútján" tekertünk, hanem műúton, változatos erdei, néha szőlőtőkék közötti mezőgazdasági úton gyűrtük le az 57 kilométert.
Fejér megye három gyönyörű kastélyát és Csókakő várát kerestük fel. Változatos terepen - ritkán kerékpárúton, mert biztosan ismerik Murphy bicikliút definícióját, miszerint a kerékpárút olyan, mint az úttest, csak autók parkolnak rajta, oszlopok vannak a közepén és indokolatlan helyen ér véget. Közúton, szőlőtőkék közötti mezőgazdasági úton és az ébredező természet ölelte Gaja-szurdokon keresztül tekertük le az 57 kilométeres távot. Indulási pontnak a Székesfehérvártól nem messze fekvő Iszkaszentgyörgyöt választottuk. Ez a település kiépített kerékpárúton is elérhető Fehérvárról. Az indulást követően néhány száz méter után elhagytuk a túra útvonalát, hogy egy rövid kitérővel néhány fénykép elkészítésének erejéig felkeressük a faluban található Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastélyt. Az épületben ma iskola működik, de a parkja látogatható. A kastély homlokzata impozáns képet nyújt azonban a hátsó traktusa és az oldala már az enyészet képét vetíti előre.
1735-ben teszik az első említést az iszkaszentgyörgyi kastélyról, melyet Amadé Antal építtetett. 1800-ban az Amadék eladják a kastélyt Bajzáth József veszprémi püspöknek. Öccse, János, majd ennek fia, Bajzáth György (1791-1869), Fejér vármegye alispánja jelentős építkezéseket folytat. Tőle a kastélyt lánya, Valéria örökölte, aki gróf Pappenheim Sándorhoz ment feleségül. A következő jelentős kastélyátépítés az ő fia, Pappenheim Siegfried nevéhez fűződik. Felesége - gróf Károlyi Erzsébet (gróf Károlyi Mihály nővére) - hozományából a nyugati melléképületet teljesen újjáépíttette Gabriel Seidl tervei alapján, s ez az építkezés 1908-ra fejeződött be. A második világháború után az üresen maradt épületet a szovjet csapatok kórháznak rendezték be, majd az épületet görög menekültek lakták. Utána rövid ideig üdülő volt, majd az 50-es évek végén a Bauxitbánya Vállalat munkásszállót működtetett benne. A 60-as évek elején a községi tanács kezelésébe került, itt működött a tanácsi hivatal, a rendőrőrs, a gyógyszertár, a postahivatal, egy vegyesbolt, helyet kapott a művelődési ház klubokkal, könyvtárral, mozival, itt volt az OTP, az Autójavító vállalat, gyermekgondozó, iskola, valamint itt lakott 10 család: pedagógusok, egészségügyi dolgozók szolgálati illetve bérlakásban. 1985-ben megkezdték az épület felújítási munkálatait, lecserélték a teljes tetőszerkezetet. 1995-ben az önkormányzati hivatal kiköltözésével a teljesen felújított barokk szárny üressé vált és a Kincstári Vagyonkezelő Intézet kezelésébe került. Természetesen a kastélyhoz kastélypark is tartozott, melynek építése Bajzáth György nevéhez fűződik, aki angliai utazásának tapasztalatai alapján építtette a parkot (forrás: Wikipedia)
Visszatérve a túra útvonalára változatos terepen vezet tovább a túra útvonala. Gúttamásit elérve jobbra kanyarodva a Csurgói-víztározó mellett elgurulva érkeztünk a Gaja-szurdok bejáratához. A szurdok kerékpárral is jól járható, különösen, hogy a kijáratnál található létrát elbontották és kaput építettek helyette. Így most már kerülő nélkül a szurdokon keresztül is elérhető gyalogosan vagy kerékpárral Balinka. A Balinka és Mór közötti nyolc kilométeres szakasz jó néhány emelkedővel tarkított. Mór, a Bakony és a Vértes közötti Móri-árok legjelentősebb települése. A történelem, a kultúra, a német nemzetiségi hagyományok, a művészet és a bor városa. Itt található a Lamberg kastély melyet utunk egyik megállójának terveztünk. A véletlennek köszönhetően éppen akkor voltunk ott, amikor a toronyban felcsendült a harangjáték.
A törökök kiűzése után a volt Móri járást egy Hochburg nevű udvari szállító vásárolta meg, akinek az egyik lányát egy Lamberg nevű gróf, Lamberg Ferenc Antal vette feleségül. A gróf elhatározta, hogy kastélyt épít. Fellner Jakab volt aki megtervezte és felépítette a barokk stílusú kastélyt 1762 - 1766-ig. 1763-ban a földrengés - a Láncos kastélyhoz hasonlóan - olyannyira megrongálta a készülő rezidenciát, hogy a grófnak egy ideig szüneteltetnie kellett az építkezést. Majd miután elkészült, nyári rezidenciának használták ezt a kastélyt. 1810-ben ismét földrengés rázta meg az épület, s ekkor két oldal-szárnyának nagy részét újjá kellett építeni. A főépületet és a melléképületeket egy-egy íves, zárt folyosóval kötötték össze, így zárt udvar alakult ki. A kastély ma a Lamberg-kastély Kulturális Központnak ad otthont. (forrás: Wikipedia)
Mórról Csókakőre, elkerülendő a 81-es főútat, melyen kerékpározni tilos, az út a szőlőtőkék között vezet. A várost keresztülszelő főútról a Bányász utcánál kell jobbra kanyarodni. Rövid murvás szakaszt követően a szőlőültetvények között találjuk magunkat. A döngölt földúton kerékpározva jó szolgálatot tesz a GPS mikor egy-egy elágazásnál semmiféle útbaigazító jel nem található. Mint tudjuk, minden út Rómába (Csókakőre) vezet azonban nem mindegy, hogy felfelé kell-e menni a dombon vagy éppen gurulunk egy keveset. Ha nincs segédeszköz a hegyen magasodó vár szolgálhat iránytűnek. A Mór-Csókakő szakasz a földút ellenére jól járható kerékpárral. A falut elérve meredek úton lehet a vár parkolójáig eljutni. Tűzrakó helyek és padok várják a megfáradt vándorokat. A parkolótól gyalogosan vezet az út a várba. A vár magasából széttekintve a csodálatos panoráma nyújt kárpótlást a fáradtságért.
A község melletti 479 méter magas sziklára a XII. században épült fel Csókakő vára. A X-XIII. században a térség Székesfehérvár után a második legjelentősebb hatalmi-igazgatási központja volt, ezt elsősorban stratégiai adottságának köszönhette. III. András idején I. Máté legidősebb fiának, Márk leszármazottainak birtokába került. Károly Róbert 1326-ban felismerte Csókakő kulcsszerepét, és megszerezte azt a Csákoktól. 1430-ban a várat a Rozgonyiak kapták meg, először csak élethossziglani használatra, 1453-ban V. László már örökjogon adományozta nekik. 1490-től Csókakő ismét királyi vár. II. Ulászló előbb Corvin Jánosnak adományozta, majd Egervári Lászlónak zálogosította el. 1515-ben Kanizsai László szerezte meg a várat, 1534-ben Nádasdy Tamás kezére került. 1543-1687-ig Csókakő török végvár lett, a török hódoltság ideje alatt csak hetekre, hónapokra sikerült magyar kézre visszajuttatni. A török hódítók hamar felismerték a vár stratégiai jelentőségét, de katonai szerepét nem kapta vissza. A Győr és Komárom felől érkező főutat ellenőrző másod-, ill. harmadrendű elővárként funkcionált. Lerombolódása is ezzel magyarázható. 1566-ban gróf Niclas Salm Gesztesen, Vitányban és Csókakőn is sikeresen vette fel a harcot a török ellen. A diadal után Salm visszavonult, de magyar helyőrséget hagyott Csókakőn. Néhány hónap múlva azonban a vár ismét török kézen volt. 1601-ben a bécsi hadvezetés hat zászlóaljnyi emberével és két ágyújával vette vissza a várat a mindössze 20 főnyi török helyőrségtől. 1601. október 9. és 15. között zajlott le a híres ütközetsorozat, amelyet Mátyás főherceg nyert meg. A 13 ezer fős császári sereggel szemben a török háromszoros túlerőt képviselt, de a hideg, őszi klímát nehezen tűrte. Ennek a számlájára is írható a török túlerő széthullása. A végső felszabadulásra még 85 évet kellett várni. Az 1683-as, sikertelen bécsi ostrom alapjában véve rendítette meg a török hódoltságot Magyarországon. Buda 1686. szeptember 2-án elesett, közeledett a vég. 1687. október 16-án Csókakő 143 éves török uralom alól szabadult fel. 1690-ben Csókakő megszűnt erődítés lenni, 1695-ig még néhány török hadifogoly várbörtöneként használták, egyetlen zsoldos katona őrizte őket. Az utolsó török rab távoztával Csókakő várkorszaka végleg lezárult. (Forrás: Wikipedia)
A várlátogatást követően hosszú lejtmenetben értük el a 81-es főutat. Ezen mintegy 300 métert kell megtennünk, hogy a Bodajkba vezető útra rátérjünk. Nagy figyelmet és óvatosságot követel ez a rövid szakasz. A még hátralévő út sík vagy inkább lejt egy kicsit, kivétel Fehérvárcsurgón a kastélyba felvezető út rövid szakasza. A Károlyi-kastély csodálatosan felújítva várja a látogatókat.
A fehérvárcsurgói birtok első tulajdonosa 1690-ben a Hochburg család volt, majd a Berényi és később a Perényi családé lett. Feljegyzések szerint a mai kastély helyén már 1786 előtt állt Perényi Ignác báró barokk kastélya. 1834-ben a birtokot Berényi Imre elzálogosította Károlyi György grófnak, aki 1825-ben a reformországgyűlésen 40 000 forint felajánlásával egyik alapító tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. 1853-ban a terület vásárlás útján végérvényesen a Károlyi családhoz került. A kastély építése 1844 és 1851 között Henrich Koch tervei alapján történt. A Bécsben élő építészt Ybl Miklós képviselte, aki mint a Károlyi család építésze, a művezetéssel kapcsolatos tervezésben vett részt. A kastély egyemeletes klasszicista épület, középrizalitos, timpanonnal ellátott. A kastély oldalán emelkedik 30 méter magasságú tornya, négy sarkán 1-1 fióktornyocskával. A kastélyudvarban franciakertet alakítottak ki. Károlyi György 1877-es halála után a kastélyt a másodszülött fiú, Viktor örökölte. 1888-ban a kastély tulajdonosa Károlyi Gyula, a Magyar Vöröskereszt Egylet szervezőjének és első elnöke lett. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály politikus, a fiatalabbik pedig Károlyi József, aki a jelenlegi vagyonkezelő, KárolyiGyörgy nagyapja volt. Károlyi József, Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja, országgyűlési képviselője nevéhez fűződik az épület díszudvar felőli homlokzatának, 1910 körüli eklektikus, barokk átalakítása, amely az U alak közepére tervezett, íves elliptikus bővítésével megváltoztatta a homlokzat összhatását. Ekkor került a középrészbe a könyvtárterem. Az uradalom utolsó birtokosa Károlyi István volt, aki a második világháború alatt a budapesti Madách Színház alapító-tulajdonosa volt. A második világháborút követően a kastélyt és a birtokot elvették a Károlyi családtól és kártalanítás nélkül államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőként hasznosította. 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki. Majd állami nevelőotthonként működött egészen a 1980-as évekig. 1979-ben leromlott állapota miatt kiürítették. 1995-ben a kastély a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésébe került, amely felújíttatta. Fejtő Ferenc, Franciaországban élő író halála előtt a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélynak adományozta több ezer kötetből álló könyvtárát, köztük saját műveit is.
A Károlyi kastéllyal a látnivalók végére értünk. Még nyolc kilométer kerékpározás volt hátra és visszaérkeztünk a kiindulási pontra, Iszkaszentgyörgyre.
