A sokat tapasztalt kerékpáros túrázót is érik még kellemes meglepetések. Az köztudott, hogy Európa nagy folyói és tavai mellett vezető kerékpárutak, megszámlálhatatlan szépséget, érdekességeket és látványos helyszíneket kínálnak a kerékpárral kirándulóknak. Az azonban nincs benne a köztudatban, hogy alig 100 kilométerre a fővárostól milyen nagyszerű kerékpártúrázásra alkalmas helyek és látványosságok is vannak. Egy ilyen helyről a Vág melletti kerékpározásról számolok be most néhány mondatban, fényképekkel és videóval színesítve.
Komáromból indultunk, hogy a Vág folyó partján kerékpározzunk és közben néhány érdekes helyszínt és műemléket is felkeressünk.  Emelkedőktől mentes, ritkán nyeregbe pattanó felnőtteknek és gyerekeknek is könnyen teljesíthető, családbarát kerékpárúton jártunk. Tavaly szeptemberben adták át Szlovákiában a Komárnó - Gúta közötti kerékpárút új 17 kilométeres szakaszát, mely az árvízvédelmi töltésen vezet. Ez remek alkalmat kínált arra, hogy felfedezzük a környéket. A látnivalók bőségének zavarával találtuk szembe magunkat. Mint már annyiszor ismét válogatni kellett, mert egy napba nem fér bele minden látnivaló és 66 kilométer kerékpározás. Úgy gondoltuk, hogy felkeressük a Gútai hajómalmot, a Vág és a Kis-Duna torkolatát, Feszty Árpád festő romos műtermét és Rév-Komárom szép belvárosát.
Komáromból, a Duna partján található Tesco parkolójából indultunk és a folyó felett átívelő hídon átérve a Duna partján már Szlovákiában tekertük a pedálokat. Rövidesen elértük a Vág torkolatát majd nem sokkal később a töltését.  Ezen kerékpároztunk Gútáig.  Az egyik oldalon a gát védelmében megbúvó üdülőövezetek, mezőgazdasági területek a másik oldalon a folyó kísérték utunkat. Kellemes nyári időben 28 kilométer megtétele után megérkeztünk Gútára a Kis-Duna holtágán úszó hajómalomhoz. Míg vártunk a "malomvezetésre" tízóraival egybekötött ebédidőt tartottunk. A parti építményben játszótér, állatsimogató, pihenő padok és árnyékot adó fák mellett büfé várja a látogatókat.
Az óránként induló látogatócsoportok érdekes dolgokat tudhatnak meg a hajómalmokról.
Mint megtudtuk ez a malom az 1920-ban épült dunaradványi vízimalom tökéletes mása. Az eredeti tűz martaléka lett a 20. század derekán, ezzel az utolsó vízimalom semmisült meg a Duna szlovákiai szakaszán. A malom másolatát a 80-as évek elején a komáromi hajógyárban készítették el, a komáromi kikötőben kallódott egészen 1991-ig, amikor hajóvontatóval Gútára hozatták. A két párhuzamos csónak között a víz felgyorsul és megforgatja a lapátokat azok pedig a forgást egy tengelyen továbbítják a malomköveknek. Mivel a csónakok merülése állandó a működése független a víz magasságától. A malomban kiállítást rendeztek be a Duna és Vág folyók vízimalmairól, hajómalmairól. A malom környezetének különleges jellegzetessége a Kis-Duna holtágán átvezető, gyalogosforgalom számára épült fahíd. Ez Európa leghosszabb, teljes faszerkezetű fedett hídja. Minden része fából készült, és azon emberek elbeszélései alapján tervezték meg, akik még emlékeztek a pár száz méterrel feljebb lévő valaha létező fahídra, melyet a 20. század első felében jeges ár pusztított el.
Felnőtteknek a belépő 2 Euró, diákoknak és nyugdíjasoknak 1 Euró, gyermekeknek 6 éves korig ingyenes a belépés.
A pihenő és a "malomvezetés" után kerékpárjainkat áttolva a nevezetes, futómuskátlikkal díszített fahídon a Kis-Duna és a Vág folyó találkozása felé vettük az irányt. A  következő néhány kilométert már nem a kerékpárúton tettük meg. Az aszfalt utat időlegesen felcseréltük a gátkoronán vezető földútra és azon értük el a folyók találkozását. Nagyszerű látványt nyújtott a csendesen folydogáló Kis-Duna és a széles Vág egybeolvadása. A folytatásban visszatértünk a falun keresztül a malomhoz és úgy folytattuk a kerékpártúrát. Most már a Vág bal partján vezető gát tetején kerékpároztunk . Ha már itt jártunk akkor megkíséreltük felkeresni a Magyarok bejövetele című festmény alkotójának, Feszty Árpádnak egykori műtermét a lápok, vadvizek és mocsarak által őrzött búvóhelyet a Kingyes tanyát. Nem is olyan könnyű vállalkozás, mert semmilyen tábla nem jelzi, csak az interneten olvasott néhány beszámoló nyújt segítséget. Csak nagyon nehezen találtuk meg az odavezető utat és útközben bizony engem is kétség fogott el, hogy vajon jó helyen járunk e, hova vezetem a csapatot. Nem csoda, mert, ahogy olvastam, hajdanán még a komáromi fiákeresek is szégyenkezve vallották be Gárdonyi Gézának, Pósa Lajosnak és Lányi Gézának, hogy nem ismerik az odavezető utat. Amint azt az egri remete később Kingyes című remek elbeszélésében megírta, sok viszontagságot és veszélyt leküzdve éjnek idején holtra fáradva mégis odataláltak a világ végére. Száz év alatt sokat változott e táj, a vadvizek, lápok, nádasok visszaszorultak és szántóföldek foglalták el a helyüket. Aki Kingyes hollétére kíváncsi, ilyen nevű pusztát ne keressen még az oly részletes Google-térképen sem, mert eredeti nevétől is megfosztották, hivatalosan Zlatá Osadá-ra keresztelték, ma közigazgatásilag Vágfüzeshez (Vrbová nad Váhom) tartozik. Elszomorító a látvány. Némi vigaszt a ház mögött található kis tavacska nyújt, ahova a horgászok csalihalat fogni járnak.
Visszatértünk az aszfaltútra és rövidesen elértük ismét a töltést.(Aki csak jó minőségű úton szeretne kerékpározni az nagy kerülővel ugyan, de elérheti ezt a romos műtermet.) Visszatérve a civilizációba és elérve a 60. kilométert ismét Komárnó határában voltunk. Irány a belváros adtam kim a jelszót. Komárnó-Rév Komárom belső városmagja nagyon szép, impozáns, vendéglátóhelyek sokasága várja a turistát.  A régi épületek mellett itt található az Európa udvar nevezetű épület együttes mely szorosan kötődik az ezredfordulóhoz és Szlovákiának az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvéseihez. Az épületek egy teret vesznek körbe, és Európa egyes vidékeinek építészeti jellegzetességeit mutatják be. Napjainkra az Európa udvar a város egyik jellegzetessége lett.
A látnivalókkal eltelve már csak egy feladatunk maradt, nevezetesen hogy a bendőnk is elteljen zmrzlina-val. Aki nem tudná, a sok mássalhangzó torlódás fagyi gombócok torlódását jelenti, de a mi pocakunkban. Gombócokkal, látnivalóval, érzelmekkel eltelve hagytuk magunk mögött Szlovákiát, a Kis-Dunát a Vág folyót és Csallóközt.