A Szigetköz sík vidéke, a Mosoni-Duna zegzugos ágai vonzzák a kerékpárosok és a vízitúrázok egyre népesebb táborát. A terepviszonyokból adódóan csak a szél lehet az ellensége az e vidékre látogató kerékpártúrázónak.

Szerencsére ebből csak a nap második felében kaptunk némi ízelítőt. Borús, esőbe hajló reggelre ébredtek a Hédervárra tartó kerékpárosok. Útközben az eget kémlelve próbáltunk felkészülni a legrosszabbra, hogy talán esőben kell elindulnunk. Szerencsére mire az elindulás előkészületei a végére értek, a távolban mintha vékonyodni kezdett volna a felhőzet. Hédervárról indulva Mosonmagyaróvár felé indultunk. Jól kiépített kerékpárúton a meglehetősen hűvösben Darnózseli és Halászi érintésével faltuk a kilométereket a Széchenyi István Egyetem egyik karának helyet adó Mosonmagyaróvári várig. Itt jutott idő körbejárni a várat és a közelben található a Malom-ági Lajta folyón álló régi vízimalmot és sörfőzdét.

A malom épületét már az 1270-ből származó írásos anyag is említi. a város egyik legrégebbi épületében 1648 óta működött malom, melyet később villamosítottak és az 1980-as évekig üzemelt. A sörfőzde 1710-től 1937-ig működött, mikor is a Dreher sörgyár megvásárolta és bezárta, mint konkurenciát.

A folytatásban a Lajta folyó hídján átkelve Feketeerdőn keresztül Dunakilitibe a Duzzasztóműhöz igyekeztünk. A mára már egykori szerepét vesztő duzzasztó elhagyatottan zárja el a Mosoni-Duna útját.

A rendszerváltás idején, amikor a magyar kormány felmondta Bős-Nagymaros vízi erőmű megvalósítási szerződését, a szlovák fél elterelte a Dunát Dunacsúnynál.  Megvalósították a C variánst, vagyis azt, hogy szlovák területen terelték mesterséges csatornába a folyót. Ezt a megoldást itthon sokáig nem vették komolyan, "papírtigrisként" emlegették a zöldek és egyéb rendszerváltó mozgalmárok, akiknek hitt a közvélemény, és hittek a döntéshozók, akik máig viselik döntésük következményeit. A Dunacsúnynál megépített duzzasztó feleslegessé tette az addigra már elkészült Dunakiliti duzzasztót.

A hatalmas betonkolosszust magunk mögött hagyva már derűsebb képét mutatta a táj, köszönhetően annak is, hogy a nap ki-kibukkant a felhők mögül és melegítő sugaraival jobb hangulatra derítette a Dróthuszárokat. Szinte forgalommentes utakon haladva hagytuk magunk mögött, Doborgazszigetet, Sérfenyőszigetet, Cikolaszigetet, Tejfaluszigetet, és a Dunaszigetet, hogy Halászi ismételt érintésével eljussunk Dunaremetére, az ottani komphoz. A naponta kétszer közlekedő komppal lehet eljutni gyalogosan és autóval Bősre. A rév szomszédságában kellemes pihenő várja az arra kerülő kerékpárosokat.  Mi sem tudtuk kihagyni a kínálkozó lehetőséget és zubogó vízparton a kellemes napsütésben megpihentünk. Innen már közel volt a cél. Egy rövid szakaszon, a gáton, a murvás úton kerékpározva érkeztünk meg Lipótra. A faluban termálfürdő, wellness szálló, camping és a Lipóti pékség anyagyára is itt található. Jó esetben, a látogatóközpontban meg lehet tekinteni a pékség működését. Ott jártunkkor csak este 18 óra után lett volna rá lehetőség, így ez most kimaradt a programból. Ahogy a régi reklám szlogen mondja "Csak egy ugrás a Sugár", mi is egy ugrásra voltunk már a céltól. A Lipótot Hédervárral összekötő kerékpárút az ott jártunk óta eltelt két év alatt megújult. Mintha az osztrák sógorok kerékpárútjain tekertünk volna. Ezen a kiváló minőségű úton érkeztünk vissza Hédervárra. Borúsan indult a nap, de napsütésben ért végett a túra, a résztvevők teljes megelégedésére, igaz, a hazafelé vezető úton heves zivatarokban autóztunk, de az már egy másik történet kezdete.

2016.04.23