A Mohácsi-sziget még ismeretlen vidék volt számunkra. Ez a sziget ma már nem is sziget. A Mohácsi-szigetnek nevezett területet korábban a Duna zárta közre, a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település. Nem sokat tudtunk a  volt szigetről. Apáink elmondásából hallottunk, hogy 1956-ban a Duna alsó folyásánál feltorlódott jeges ár iszonyatos pusztítást okozott ezen a vidéken. Mára békésnek tűnt a Duna és a természet is.

Kora reggel érkeztünk a történelmi városba és hatalmas gyalogos és buszforgalom fogadta a kerékpárosokat. Mint kiderült valamilyen egyházi ünnepség volt készülőben és buszokkal szállították a résztvevőket. Szerencsére volt némi ráhagyás az érkezésre, így az eltervezett időben sikerült komppal átkelni a Duna túlsó partjára, ahonnan a tulajdonképpeni túra indult. Itt ért a második meglepetés bennünket. A gáton vezető kerékpárutat leaszfaltozták, már-már szinte ausztriai feelinget éreztünk a tekeréskor. Forgalommentes út, simán surranó kerekek, kellemes nyári meleg, csicsergő madarak, messzire látó tekintet, és remek társaság gyűlt össze erre a napra. Beszélgetve, ismerkedve egymással jutottunk el a gáton a magyar-horvát határra. Sorompó és tábla jelezte, hogy eddig és ne tovább! Néhány fénykép, csoportkép és videó snitt elkészítése után a Hercegszántóhoz közeli Karapancsára indultunk. Az Ó-Duna mentén fekvő parkerdőben található vadászkastély a XIX. században kedvelt vadászterület volt. Megfordult itt a német és az osztrák császár is. A Nagykastély jelenleg szálláshelyként üzemel, a Kiskastély pedig erdészeti-, vadászati- és helytörténeti kiállításnak ad otthont.

Gyönyörű parkja van. A több mint százéves tölgyek és kőrisek borította parkban pótolták a hiányzó fákat, helyreállították az eredeti gesztenyefa allét, a vadászkastélyt.  A parkban tanösvény is épült, amely a faállomány mellett megismerteti a látogatókat vadászatok történetével és a környéken élő sokác nemzetiséggel is

A kastélylátogatást követően, a parkban egy kicsit elidőzve, folytattuk a  kerékpártúrát. Homorúd, Riha, Sárhát településeket magunk mögött hagyva, csendes, mindenütt zöldellő kultúrtájon vezetett az utunk. Dunafalvánál ismét elértük a Duna vonalát. Megint egy kellemes meglepetés fogadott bennünket. A térképen földútnak jelzett gáton remek minőségű volt a kerékpárút.  Tábla jelezte, hogy a már sokat emlegetett EuroVelo 6 kerékpárútvonal része. Ezen tekerve a pedálokat érkeztünk vissza a reggeli komphoz. Sokkal többet elmondani erről a túráról nem lehet. Igazi síkvidéki kirándulás volt, meglepően jó minőségű útakon és elenyésző forgalomban tekertük a pedálokat. A kellemes nap egy cukrászdában ért végett egy jól megérdemelt fagyival.