Most, hogy már az országot keresztül-kasul bejártuk, egyre többször tekintünk a közeli távolba, főleg Ausztriába. Ausztriában kerékpározni mindig különleges élmény. Mintha egy másik kultúrába csöppenne az ember. Akik először járnak ott, mindig rácsodálkoznak a lehetőségekre, a kiépített infrastruktúrára, a jól kitalált és kitáblázott útvonalakra. Itt a turista megbecsült vendég. Legyen az autós, gyalogos, vagy kerékpáros. Önkéntelenül is felmerül az emberben, talán nem stadionokat kellene építeni minden libalegelő helyére, hanem kerékpárutakat. Azokon tömegek szórakoznának, nem néhány száz magából kivetkőzött szurkoló őrjöngene, és a mozgástól a társadalom egészségi állapota is javulna.
Petőfi Vasúton című költeményének parafrazált sorai jutnak eszembe.

Száz kerékpárutat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.

Ezen a szombaton a tavaly félbehagyott Marchfeldkanal kerékpárutat folytattuk, immár Bécsig kerékpározva. A Marchfeld vagy más néven, Morva mezőn folyik a Russbach folyó. Ennek partján kanyarog a Marchfeldkanal radweg.

Korra hajnalban hagytuk el Budapestet és 210 perc autózás után érkeztünk meg Orth ad. Donauba. Útközben Hegyeshalomnál felelevenedett, hogy milyen is volt a határátlépés Schengen előtt.
A kerékpártúrák találkozóit rendszerint a települések valamely kitüntetett helyére szervezzük, kastélyhoz, templomhoz, városházához, főtérre stb. Most a Duna-ártér Nemzeti Park kapujának helyet adó kastély elől indultunk. Aki még nem járt itt annak, mint az "ártér kapuja", nyitja meg a látogatók számára a Donau-Auen Nemzeti Park világát. Négy helyiségben, multimédiás kiállítás mutatja be a nemzeti parkot.

14 kilométer után néhány rendezett településen keresztül kerekezve értük el a Marchfeldkanal radweget. Időközben a nap is kisütött és csak a kósza gondolat emlékeztetett a hajnali esőcsepegésre. Az aszfaltot felváltotta a murvás, de nagyszerűen járható út. Ezen tekertünk hol a patak egyik partján, hol a másikon, hol híd alatt elhaladva vagy éppen a hídon átkelve.  Egyszer a folyóparton, másszor kissé eltávolodva keltünk át az egyik partról a másikra miközben mellettünk csendesen csordogált a patak. A távolban feltűntek a Bécset körülölelő hegyek, kiszélesedett a folyócska is. Ahogy egyre közelebb kerültünk az osztrák fővároshoz kibontakoztak a Leopoldsberg és a Kahlenberg város fölé magasodó csúcsai. Félúton jártunk, amikor elértük el a Donauinsel északi csücskét. Ezt a mesterséges szigetet a múlt század 60-as éveiben hozták létre, amikor a Duna szabályozásába fogtak. 21 kilométer hosszan húzódik. A kerékpár és sétautak átszövik az egész szigetet. Megtalálja itt magának a lehetőséget a kerékpáros és görkorcsolyás éppúgy, mint a sétára-gyaloglásra vágyó, vagy az éppen fürdőzni vagy nudizni akaró ember. Számtalan vendéglátóhely várja a látogatót. Ahogy mondani szokták, van itt minden, mint a búcsúban. A szigeten végigkerékpározva a túlsó parton feltűnt a Donauturm, a 152 méter magas adótorony és kilátó, mellette a bécsi ENSZ város, az Unó City. Mindenütt emberek sokasága napozott, görkorizott,  piknikelt, sétált és kerékpározott, a legkisebbektől az idősekig bezárólag. Hatalmas volt a forgalom és mégis mindenkinek jutott hely. A sziget végén egy kerékpárosok és gyalogosok számára szolgáló hídon átkeltünk a folyó bal partjára. Az OMV hosszan elnyúló olajtartályait magunk mögött hagyva elértük a Dunai-ártér Nemzet Parkot. Bécs és Pozsony közötti húzódó, zöld folyosónak nevezett érintetlen, "természetközeli" állapotú ártéren kerékpároztunk. Ez az útvonal egyben az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút része is. Lenyűgöző szépségű táj, holt- és mellékágak, különféle tavacskák és állóvizek között, egyszer a gát védelmében másszor a gáton kerékpározva érkezünk vissza 85 kilométer megtétele után Orth ad. Donau-ba. Az ötórai teánkat már az autóban ülve Budapest felé haladva fogyasztottuk el.