Egy éve fogant meg a gondolat, amikor az osztrák, szlovák várak és kastélyok kerékpártúrán a Rußbach partján kerékpároztunk, hogy be kellene járni a Marchfeldkanal kerékpárutat. A terv, mint a világra készülő kis jövevény, sok változáson, fejlődésen ment keresztül, amire a gondolat megszületésétől az éves programba került. Marchfeld, magyarul Morvamezőnek nevezett terület Alsó-Ausztriában, a Weinviertel déli részén fekszik (ahova a következő kerékpártúránk vezet majd) a Morva folyótól nyugatra, Bécstől keletre, a Duna vonalától a Morva városokig terül el.
Május első hétvégéjén mindig jó kerékpáros idő fogadott bennünket, amikor ezen a vidéken jártunk. A sok éves tapasztalat alapján így kézenfekvő volt, hogy erre az időpontra tegyük a túrát. Ilyenkor már elég korán világosodik, így nem okoz gondot a korai kelés, hogy 3 óra utazás után megérkezzünk Hainburgba, a kerékpártúra indulási pontjára, és 9 órakor már nyeregbe pattanjunk.
Ahogy az már lenni szokott az osztrákok kerékpárútjain vezető túrákat a Dróthuszárok nagyon kedvelik. Sokan vesznek részt rajta. Most sem volt másképp. A jó idő, a "palacsintalapos" útvonal, a táv hossza, a még részben ismeretlen útvonal és a bónusznak beharangozott Braunsberg, mind részvételre késztetett. Úgy látszik mások is így éreztek, mert az internetre kihelyezett felhívásra néhány új résztvevő is csatlakozott a csapathoz. Rövid bemutatkozás és eligazítás után a Hainburgi híd felé vettük az irányt. Ez a szakasz az EuroVelo 6 kerékpárút része, jól kitáblázva, a Duna partján vezet. A hídon átkelve a Duna felett, már a gáton vezető apró kavicsos úton haladtunk Stopfenreuth széléig. Itt letértünk az EuroVelóról, hogy a Schlosshoffba vezető kerékpárúton menjünk Engelhartstettenig, majd rácsatlakozzunk a Marchfelkanal radweg Bécs felé vezető útjára. A Rußbach patakkal, csatornával, (nem is tudom, minek nevezzem, de az valószínű, hogy az osztrák vízállásjelentésben nem szerepel) párhuzamosan a széles apró kavicsos úton haladtunk. A partjáról messzire elér a tekintet. Útközben mindenütt gondozott, művelt földterület, a távolban a szelet munkába fogó szélerőművek, a patak partján néha egy-egy liget tűnik fel. Így megy ez kb. 10 kilométeren keresztül. Itt a kerékpárút elhagyja a Rußbach partját és bekanyarodik Haringsee településre, hogy a következő települést követően visszakanyarodjon ismét a partjára. Az elágazásokban remekül kitáblázzák az útvonalat. Leopoldsdorfnál végleg elhagytuk a Marchfeldkanal radweget, amely egészen Bécsig vezet. Majd jövőre innen folytatjuk, a még hiányzó szakaszt is végigjárjuk.
A következő kb. 10 kilométeres szakaszt kis forgalmú közúton tettük meg Orth an der Donau felé. Itt található a Donau Auen Nemzeti Park Centruma, Orth kastélya.
A nemzeti parkról, annak létrejöttének körülményeiről átfogóan ezen a linken lehet olvasni: http://www.donauauen.at/hungarian/
A kastély parkjában tartottunk egy hosszabb pihenőt. A közelben lehetőség nyílt, bevásárolni, ebédelni, fagylaltozni, felkeresni a kastély kiállítását, vagy csak egyszerűen pihenni az árnyékos parkban. Az ebédszünetet követően a kerékpárúton folytattuk a túrát. Két kilométer után elértünk az EuroVelo 6 kerékpárútra. Ezen szakaszon, az ártéren, ligeterdők között vezet a majdnem nyílegyenes betonút. A máskor ezen a szakaszon oly erősen szembe fújó szél most szerencsére elmaradt. Pozsony és Bécs közelsége látszott a forgalmon. A kellemes időben sokan kerékpároztak minkét irányba. Mi is közéjük tartoztunk és 18 kilométer megtétele után ismét a hainburgi hídnál voltunk. Innen már csak egy rövid 5 kilométer volt hátra, hogy megérkezzünk a reggeli startvonalra. Következhetett a bónusz program, a Braunsberg meghódítása. A csúcsra vezető 4,5 kilométeres út több szakasza 10 % feletti emelkedőt is tartalmaz, de van olyan rész ahol 18%-os az emelkedő. Kihívás volt ez a csúcstámadás 65 kilométerrel a hátunk mögött. Becsületünkre legyen mondva, akik elindultak azoknak a többsége így vagy úgy, kerékpáron vagy néha tolva a bringát, de felért a csúcsra.
Arany János Toldijából idézve:
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Ez a legény pedig az inárcsi Csaba barátunk volt, aki nyeregben tette meg az egész emelkedőt, számot adva kitartásáról, remek kondíciójáról és állóképességéről. Ha ez nem lett volna elég bizonyíték, a csúcsról még egyszer visszagurult egy szakaszon, hogy egy újabb csúcstámadást hajtson végre.
A látvány megérte a fáradtságot. A lábunk előtt terült el a kanyargó Duna, a távolban feltűnt Pozsony, láttuk a Morva és a Duna összeolvadását, a hegytetőn magasodó Dévényi várat. Ha a másik irányba fordítottuk a tekintetünket felfedezhettük a hegycsúcson magasodó Hainburg várát, vagy a másik irányban a tavaly meglátogatott Schloßhof kastélyt, és a folyóparton parkoló autóinkat.
A látvánnyal betelve egy fergeteges gurulás koronázta meg a napot. Az évek óta dédelgetett terv, hogy a Braunsberg magasából vessünk egy pillantást a fényképekről már régen megcsodált látványra,most beteljesedett.
Vörösmarty Mihály szavaival élve: "Ez jó mulattság, férfi munka volt!" (fotó: Cooper)
