Hosszú ideig a Karancs aljára vezető kerékpártúra is azon a kerékpártúrák közé tartozott ahova már sokszor el akartunk menni, de az éves terv összeállításakor más szempontok egyre hátrább tolták és a végén kimaradt az éves programból, pedig igazán látványos túrát lehet tenni ezen a vidéken. A várakért rajongó kerékpártúrázók három viszonylag épségben megmaradt várat is találhatnak 60 kilométeres körzeten belül. A somoskői várat a salgói várat és a szlovák területen fekvő füleki várat (Filakovó). A terepviszonyok is kedvezőek és változatosak. Vannak könnyű, robogó szakaszok, található itt emelkedő és erdőben kanyargó szerpentin is.
A megtett túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából megtekinthetők és kielemezhetők itt. (Térkép, útvonal lejátszása; gyorsítása, lassítása, diagramok; sebesség, magasság, stb)
Az július 23-ra tervezett túrát az időjárás előrejelzések miatt egy héttel elhalasztottuk. Ennek az lett a következménye, hogy a résztvevők létszáma lecsökkent. Sokan már más programot terveztek arra a szombatra, ráadásul az időjárás ismét csapadékosra fordult. Az utolsó pillanatig halogatva a döntést az indulásról a végén úgy határoztunk, hogy megkockáztatjuk az esős túrát is. Számításunk bevált, mert szombatra eltolódott a csapadékot hozó felhő az ország keleti felére, így mi párás, kissé borongós kellemes hőmérsékletű időben vághattunk neki a távnak, sőt kora délutánra a nap is kisütött.
Budapestről 90 perc alatt értük el a Salgótarján határában álló hipermarket parkolóját, ahonnan a túra indult. A 21-es úton indultunk Somoskő felé. A belvárosban magasodó házakat 7 kilométer után magunk mögött hagytuk és máris a város végét jelző táblánál találtuk magunkat. A várakozással ellentétben a 21-es úton a forgalom kicsi volt, talán a hétvégének köszönhetően. A 10. kilométer után jobbra fordultunk Somoskő felé. Innentől az út enyhén emelkedni kezdett. A következő elágazásnál ismét balra fordultunk, most már komolyabban próbára téve a lábizmokat. A falu határát jelző táblánál megpillantottuk a szikla tetején álló várat. A várhoz balra kanyarodva a Sátorhegyi úton jutottunk el, hogy majd visszafelé a falun keresztül guruljunk. A várba a belépő 1,5 Euró vagy 350 Ft. A várhegy sajátossága, hogy kettészeli az országhatár, ami az uniós csatlakozás óta szabadon átjárható. A somoskői vár alatt, a Petőfi-emlékligetben található az a kunyhó, melyben Petőfi 1845-ben itteni látogatása során megpihent. A kunyhót felújították és ma emlékkiállítás található benne.
A várat a Kacsics nemzetség a 13-14. század fordulóján építette. Csák Máté, később Széchenyi Tamás, majd az Országh, aztán a Losonczy-család birtokába került. A törökök csak 1576-ban foglalták el Ali bég vezetésével. A törökök azonban nem sokáig birtokolták a somoskői várat: 1596-ban a helyőrség csata nélkül feladta az erődítményt. A 16. század első felében jelentősen átépítették, megerősítették (ekkor építették a hatalmas ágyútornyokat), ám 1682-ben portyázó csapatok felgyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után az osztrák hadvezetés leromboltatta. Végül nem robbantották fel, hanem "csak" felgyújtották. Ettől kezdve katonai szerepe megszűnt. A vár sorsán a 20. század történelmi változásai is nyomot hagytak: évtizedeken át kerítés zárta el Somoskő felől, átjutni csak a közeli határátkelőnél lehetett, de így is majdnem húsz kilométeres kerülő kellett a néhány lépésnyire lévő vár meglátogatásához. Később megnyitották a kaput a kerítésen, de így is útlevél kellett a rövid sétához. A schengeni egyezmény életbe lépése óta látogatható a vár magyar oldalról teljesen szabadon.
A vár falairól láttuk a felhőkbe burkolódzó szomszédos Salgó várat. Ennek felkeresése kimaradt a mostani programból. A folytatásban a falun keresztül visszagurultunk a 21-es út elágazásához. Jobbra kanyarodva hamarosan átléptük az országhatárt és a Sátorosbánya, Ragyolc útvonalon a 35. kilométernél megpillantottuk a vulkáni kúpra épült Füleki várat. Balra a belváros felé kanyarodva jobbról egy kis macskaköves utca vezet a vár bejáratához. A belépő 3 Euro, ezért idegenvezetést is kaptunk. Ennek során elmesélték a vár történetét és az egyik bástya kerengőjéből a magasból szemrevételezhettük a várost és környékét. A várak és a történelem kedvelőinek álljon most itt a vár története, amit mi előszóban is meghallgathattunk.
A füleki vár egy 65 méter magas, É-i oldalán igen meredeken emelkedő vulkáni kúpra épült meg a XIII. század első felében. Három részre tagolható: alsó, középső és felső várra. Az alsóvár a síkság fölé emelkedő alacsony dombra épült meg a XVII. században. Mély árok és korszerű, új-olasz bástyák védelmezték a területét. Itt álltak az őrség gazdasági épületei, raktárai és istállói. Napjainkban már ezekből semmi sem látható, mivel az igen pusztító 1682-es ostrom és az azt követő robbantások az alsóvárat rongálták meg leginkább, a leomlott köveket később pedig a város lakossága hordta szét a házaikhoz és útépítésre. Egyedül az alsóvár kaputornya maradt meg. Ide a középkorban a széles árkon keresztül fahíd és felvonóhíd vezetett. Utunk kőlépcsőkön át a falszorosba vezet. Ennek bejáratát patkó alakú bástya védelmezte. Beljebb sziklába vésett pincék láthatók. Az alsóvár felől még egy másik, kisebb bástya is útját állta az ostromlóknak. A falszoros egyre szűkülő útja a Perényi kaputoronyba torkollik. Ez előtt farkasverem és felvonóhíd biztosította a bejáratot. A középkorban a felsőbb szinten létesített ciszternából vizet lehetett engedni a mély sziklaárokba, ezzel is akadályozva a támadókat a kapu megközelítésében. Az 1430-as években épült Perényi kaputorony háromszintes volt, felsőbb részeit az 1682-es robbantások omlasztották le. A kapuból további lépcsőkön át a középsővár udvarára jutunk. Jobbra az egykori felvonó házának romjai látszanak. Itt húzták fel csigák segítségével a sziklába vágott csúszdán a nehezebb ládákat és hordókat. Valószínűleg 1554-ben itt hatoltak be egy éjjelen a törökök is. A középsővár vastag falában három boltozott ágyúállást (kazamatát) létesítettek. Az udvar közepén mély ciszternát és egészen a talajvíz szintjéig érő kutat véstek ki a sziklából. Még mindig látható az ivóvízre ügyelő őr egykori figyelőhelye. Kissé odább a sziklába mélyített börtön alapfalai. A DNy-i sarokra érve, fölénk magasodik Fülek várának jellegzetessége, a Bebek ágyútorony. A középkori vár legerősebb védművét pelsőci Bebek Ferenc, a XVI. század nagyhatalmú rablólovagja építette fel 1551-ben. Az épület sajátos átmenetet képez a torony és a bástya között. Négy szintje, vastag falai napjainkban is teljes épségben állnak. Termében kis vártörténeti kiállítás látható. Lőréseiből tűz alá lehetett venni az alsóvárba betörő ellenséget. Legfelső szintje későbbi építésű. A Bebek ágyútoronytól É-i irányban állt a török által teljesen elpusztított kápolna épülete. Ebből csak egy mély üreg maradt fenn. Innen az út sziklába vésett, meredek lépcsőkön vezet fel a legrégebbi részhez, a felsővárhoz. A kaputornyot szintén leomlasztotta az 1682-es robbantás, csak egyes alapfalak látszanak. A jobbra kanyarodó lépcsőn feljutva elénk tárul a félkör alakú ágyúrondella. Mögötte palotaszárny állt, mély kazamatákkal. A kisméretű várudvaron 5 x 5 méteres gabonás verem ürege tátong. Ezen a helyen a középkor folyamán az őrség számára szárazmalom őrölte a gabonát. Jól megfigyelhető, hogy az É-i oldal lőrései a vulkáni andezit anyagából lettek kivésve. A füleki vár legmagasabb pontjára érve, alattunk félelmetes mélység hegyoldal. A vár erről az oldalról bevehetetlen volt. A Ny-i részen omladozik a korai időkben emelt öregtorony. Ez is az 1682-es robbantások áldozata lett, falai csonkán állnak. Fülek erőssége a korai idők szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várából az évszázadok folyamán fokozatosan fejlődő, korszerű olaszbástyás erődítménnyé változott. A Felvidék egyik legerősebb végváraként, elfoglalása egyet jelentett messzi környék birtoklásával.
Története:
Fülek vára azon kevés magyarországi erősségek egyike, ami már a tatárjárás előtt megépült. Ugyanis II. Endre király (1205 - 1235) engedélyezte a terület birtokosának, a Kacsics nemzetségnek, hogy kővárat építhessen a meredek, vulkáni eredetű sziklacsúcson. Az 1241-es muhi csatában IV. Béla király serege döntő vereséget szenvedett az országot elözönlő mongol hadaktól. A könnyű lovas seregek kirabolták és felgyújtották a lakott helyiségeket, városokat és falvakat, csak a viszonylag kevés, erődített hely tudott ellenállni rohamuknak. Fülek kővárának ura, Kacsics nembeli Simon fia Folkus (Fulkó) és fegyveresei megvédték a várat. Az egykorú források szerint még harangszóval is csábították a biztos menedék felé az arra tévedő keresztényeket, majd minden értékük elrablása után a magas szikláról a mélységbe vetették a szerencsétlen áldozatokat. A horvát tengerpartról később visszatért IV. Béla király irányításával megkezdődött az elpusztult ország újjáépítése. Az uralkodó legfontosabb feladatai közé tartozott a rendkívüli mértékben elszaporodott rablók és gyilkosok megfékezése. Ennek során 1246-ban az uralkodó elkobozta a füleki váruradalmat Folkus rablólovagtól és egyik legbizalmasabb hívének, Pok nembeli II. Móric pohárnokmesternek adományozta. A füleki birtok ekkoriban 11 faluból állt. Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidék hatalmas területeiből magánúri tartomány formáló Csák Máté oligarcha foglalta el. Tőle 1320-ban az itáliai trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert seregvezérei, Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispánok ostrommal vették vissza. A középkor további századaiban a gömöri királyi ispán, mint honorbirtokot uralta, vagyis a tisztségének ideje alatt élvezhette a várbirtok jövedelmét. Luxemburgi Zsigmond király azt őt trónra segítő és a trónkövetelőkkel szemben hozzá hűségesen kitartó főurak között hatalmas uradalmakat osztott ki. Fülek birtokát 1390-ben kapta meg Jolsvai Leusták báró, kinek családja 1427-ben halt ki. A továbbiakban Cillei Borbála királyné zálogbirtokát képezte, majd a cseh husziták foglalták el, tőlük a Perényi főnemesi családhoz került. Fülek várának katonai szerepe a XVI. század közepén, az ország jelentős területeit elfoglaló török hódítás korában értékelődött fel. Akkori földesura, Bebek Ferenc nógrádi főispán egy ágyútoronnyal erődítette meg falait, de ez sem használt, mivel 1554-ben a török csellel bevette. Egykorú krónikák szerint a füleki vár helyiségeinek takarítását egy szerecsen rab végezte, aki az összegyűjtött szemetet az alsóvár (ma középsővár) K-i falában elhelyezett, vastáblával zárható nyíláson át ürítette ki. A rabszolgának feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal felső szélén egy keskeny párkányzat húzódik, amely lehetővé teszi, hogy azon néhány ember megálljon, és az ablakon keresztül a várba jusson. Felfedezését egy kiváltott török rabtársával megüzente Kara (Fekete) Hamza szécsényi bégnek is, aki 400 válogatott harcosával indult el a fontos erősség bevételére. Szeptember 4. éjjelén a szécsényi törökök csapata megmászta meg a füleki alsóvár falát, ahol már várta őket a szerecsen rab. A szemétledobó nyíláson keresztül bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is. Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott és most mély álomba merülve aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő Tojgun budai pasa túlerejű katonasága rövidesen elfoglalta a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. Még azokban a napokban, szintén csellel, a Kara Hamza szécsényi bég megszállta Salgó várát is. A további évtizedekben Fülek vára a muzulmán hódítók fontos bázisát képezte, őrsége a korabeli zsoldlisták szerint 323 főből állt. Az innen kiinduló portyák messze vidékek keresztény lakosságát dúlták és adóztatták. Fennmaradt például, hogy 1559-ben Veli füleki bég portyája során a szikszói bírót ötezer forintra sarcolta meg. Az oszmánok uralmának 1593 őszén vetett végett a Teuffenbach királyi generális vezette sereg ostroma, amikor a felmentő török serege vereségén elcsüggedt védők alig kétnapi lövetés után feladták az erősséget. A muzulmánok kikötötték a megadási feltételek között, hogy fegyveresen, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt szabadon elvonulhassanak. Ebbe az ostromlók bele is egyeztek. A vár 2450 főnyi lakója - értékei nagy részét előbb elásva - megkezdte a kivonulást. A török asszonyok azonban annyi ékszert pakoltak magukra, hogy annak súlya alatt lépkedni is alig tudtak. Ezt a királyi sereg katonái észrevették és könnyítve rajtuk, elvették az aranyakat. A győztesek felfedezték a várban elásott kincseket is, amik nagy örömet váltottak ki a keresztény táborban. A XVII. században is sok viharos eseményt láttak falai, így 1605-ben a Habsburg császári és királyi ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege vonult falai alá. A fontos hadászati jelentőségű füleki várat mindenkori parancsnokai igyekeztek az ostromoknak ellenállóvá tenni, így épültek meg az újabb falak és bástyák, melyekről pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. A híresebb várkapitányai közé tartozik hadadi Wesselényi Ferenc, aki 1644-ben éjszakai rajtaütéssel elfoglalta a murányi sasfészkekként trónoló várat. Persze, tegyük hozzá, hogy vakmerő tervében segítette a váruradalmat féltő egyik részbirtokos, Széchy Mária úrnő is, akit a győztes Wesselényi rövidesen feleségül is vett. 1657-ben Habsburg Lipót császár és király a füleki váruradalmat hűséges szolgálataiért idősebb Koháry István bárónak adományozta oda. A Köprülü török nagyvezér vezette 1663-as hadjárat idején sorra foglalták el a királyi végvárrendszer fontosabb támaszpontjait, köztük Érsekújvárt, Nyitra, Léva és Nógrád várait. Ennek hírére Koháry István felgyújtatta Szécsény várát és városát, majd katonaságával az erősebb Fülekre vonult vissza. A következő esztendőben ellentámadásra indultak a keresztény seregek, kinek soraiban a füleki katonaság is ott harcolt. A Léva melletti ütközetben esett el Koháry István báró, honti főispán, akit várkapitányi tisztségében fia, az ifjabb István követett. A korabeli zsoldlista szerint Fülek őrsége 400 huszárt, 300 hajdút és 26 tüzért számlált. A Habsburg császári és királyi ház ellen szervezett Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása után egyre gyakrabban tűntek fel ezen a vidéken is a kurucoknak hívott szegénylegények, akikkel gyakran csapott össze a várbeli zsoldos katonaság. Fülek várának legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor falai alá érkeztek és tábort ütöttek az Ibrahim budai pasa, Thököly Imre kuruc vezér és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vezette ostromló seregek. Az erősség védelmét ifjabb Koháry István báró irányította, egykorú adatok szerint 4 ezer főnyi őrség élén. Néhány nap múltán a védhetetlennek ítélt város palánkjait felgyújtva a sziklán álló erősségbe vonultak vissza a védők. A tűz leple alatt a janicsárok megtámadták a várat, de véresen visszaverettek. Sorra került a sziklán emelkedő végvár ágyúzása, amit a védők éjszakai kitörésekkel igyekeztek megtorolni. Szeptember 8.-án Koháry István várkapitány minden fenyegetése ellenére, a megrémült királyi zsoldosok tárgyalásokat kezdtek az ostromlókkal. Ekkorra már 3 ezer török holtteste feküdt a falak előtt, de az ágyúk hatalmas réseket lőttek az alsóváron, amit már alig lehetett tartani. Végül két nap múltán a királyi őrség, szabad elvonulás fejében, feladta a romba dőlt erődítményt és elvonult. Thököly Imre kuruc vezér azonban elfogatta Koháryt és a regéci várba küldte rabságra. Az egykorú források szerint Koháryt a feldühödött janicsárok elöl helyeztette védőőrizetbe a kurucok vezére, mivel szerette volna a maga számára megnyerni a kitűnő hadvezért. Ennek azonban ellenszegült a rendíthetetlenül császárhű báró, így Thököly méregbe gurulva, a regéci vár börtönébe záratta. Az erősen romos Fülek várát megszállták a győztes török csapatok. Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd Thököly ellenkezése dacára, több helyen lőporral felrobbantatta a füleki vár falait. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai. Ezzel a rombolással végleg leáldozott Fülek várának katonai jelentősége, többé nem építették újjá falait. Sőt! Petőfi Sándor költőnk erre járva, keserűen jegyezte fel, hogy a hősök vérével átitatott kőfalakat a lakosság sorra lebontja, és építőanyagként elviszi. A várromot először az 1940-es években kutatták meg, majd az 1970-től kezdve fokozatosan restaurálják maradványait. Napjainkban belépőjegy váltása ellenében látogatható az egykor sok véres ostromot látott végvár.
Forrás: www.varak.hu
A hosszúra nyúlt várséta után folytattuk utunkat. A vasúti síneken átkelve jobbra fordultunk és régi magyar nevű településeken át kerékpároztunk a Gömörsid (Sid) - Sőreg (Surice) - Ajnácskő (Hajnacka) - Almágy (Gem. Jablonec) - Medveshidegkút (Studena) - Tajti (Tachty) útvonalon. Sík úton, amit csak egyszer-egyszer tört meg kisebb emelkedő. Ezen a szakaszon az utak minősége hagyott némi kívánnivalót és nagyon sok településen látszott a jómód hiánya, de a táj szép volt. Tajtiban a szlovák határfaluban tábla jelzi, hogy balra kell fordulni a határállomás felé. Cered a magyar határfalu. Innen megkezdtük a kapaszkodást a 299 méteres magasságról 560 méterre. Változó meredekségű szerpentinen haladtunk felfelé egészen a 70. kilométerig. Eztán következett a hátralévő 11 kilométeres gurulás, majd a szépek nem mondható salgótarjáni belvároson keresztül 16. 45 perckor érkeztünk vissza a parkolóban hagyott autókhoz. Napsütésben, kicsit fáradtan, de élményekkel és ismeretekkel feltöltekezve indultunk vissza Budapestre.
