Tisztelt Olvasó!
Holtai Andris barátunk jelentkezik ismét, aki már többször szerepelt írásaival ezeken az oldalakon. Ezúttal a kerékpáros szezont előkészítő téli Dróthuszár gyalogtúrákról ad szubjektív beszámolót, fényképekkel és videóval fűszerezve a kerékpártúrák.hu oldalán.
(a szerkesztő)
Havas-saras visegrádi túra
Nem gondoltam, hogy évekig kell várnom arra, hogy eljussak Gábor egyik gyalogtúrájára. A rossz sorozat most véget ért, hiánypótló és kerékpárút-felderítő jelleggel bakancsot öltöttünk, és néhány fanatikus dróthuszárral bevetettük magunkat a Visegrád-környéki völgyekbe.
A bobpályától indultunk, és megnyugvással tapasztaltuk, hogy az egy héttel korábbi nagy olvadást követő néhány fagyos éjszaka sziklaszilárddá dermesztette a talajt, így nem nyakig érő dagonyában kellett nekivágnunk. A tiszta időt és a havas tájat kihasználva rögtön csoportképpel indítottunk, majd a K és K+ jelzéseket követve haladtunk a Visegrádi kapuig.
Innen a piros kerékpáros úton folytattuk túránkat. Már az első, rövid szakaszon is egyértelművé vált, hogy az út kerékpárral szinte járhatatlan, és valószínűleg tavaszra sem fog javulni a helyzet. A vizes-saras felületet teljesen átrajzolják az erdőgazdaság tarktorjai és lánctalpasai, és hiába fagy meg éjjel, így is nagyon figyelni kell, hova lép az ember fia.Hamar elértük a Mester-rétet, itt egy korai ebédszünetet tartottunk, mindenki felavatta a karácsonyra beszerzett távcsövét, és rendesen dokumentáltuk is az eseményt. Tovább haladtunk az Etetői réten át a Szentgyörgy majorig, ez utóbbi szakaszt már a Z és Zoo (zöld kerékpáros) jelzés mentén. A képzeletbeli hőmérőnk higanyszála néhány fokkal nulla fölé kúszott, a nap is sütött rendesen, a talaj megolvadt, mi pedig megkezdtük végeláthatatlan dagonyázásunkat. De nem szegte kedvünket.
A majort elhagyva a K+ jelzést követtük, egy kis kitérőt kellett tennünk a bozótosban, mert az erdőgazdaság szakemberei az egyetlen járható utat teljesen eltorlaszolva végezték a fakitermelést. De a hegyoldalban legalább nem volt sár...
Néhány méterrel odébb kezdődtek a gondok. Nem sikerült egyértelműen felfesteni a jelzéseket, így hiába a több térkép + a GPS, mégis rossz irányba indultunk. Végül nem kerültünk túl nagyot, de közel 1 órát veszítettünk. De még ez sem szegte kedvünket, ragyogó volt az idő és a hangulat is. Cooperrel pedig kemény munkába kezdtünk: betörtük az összes pocsolya jegét, egyet sem hagyva az utánunk érkezőknek. Ezt is rendesen dokumentáltuk.
Aztán végül csak visszaértünk a parkolóban hagyott kocsihoz, elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat, és hazafelé vettük az irányt. Gergő neve még nem szerepelt a leírásban, negyedik túratárs jogán most ezt is pótoltam. Az össz táv nettó 13,3 km volt. 2011. január 22.
Breaking News: Itt a tavasz!
A mai nap alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: itt a tavasz! Egész héten lehetett érezni, hogy az égiek valami nagy dobásra készülnek, valami olyasmire, amire hosszú hetek óta vártunk. És egy négy napos hétvége első napja a lehető legjobb alkalom arra, hogy magunk mögött hagyjuk a telet. Azt pedig, hogy reggel még jeget kapartam a kocsi szélvédőjéről, feledjük is el!
A kerékpáros szezon kezdete előtti utolsó gyalogtúrára készülődtünk. Naponta küldözgettük egymásnak az időjárás-előrejelzéseket, melyek egy héttel ezelőtt még sokkal borúlátóbbak voltak, de napról-napra egyre biztatóbbak lettek a kilátások. Olyannyira, hogy Cooperrel szinte bántuk is, hogy mára gyalogtúrát szerveztünk: ha nem lett volna semmi program, biztos előszedtük volna kerékpárjainkat. De nem bántuk egyáltalán, hogy így alakult! A 16 fős létszám minden idők legnépesebb Bakancsos Dróthuszár mezőnyét alkotta, kollégák, barátok, szülők, családtagok és újabb internetes érdeklődők csatlakoztak kis csapatunkhoz.
Ennek eredményeképp egy igazán sokszínű és jókedélyű társaság gyalogolta végig az alig több, mint 10 kilométeres távot. Kóspallagról, pontosabban Nagyirtáspusztáról, a Szent Orbán Fogadó parkolójából indultunk, mindjárt az elején rossz irányba. Szerencsére hamar korrigáltunk, de eddigre a bakancsaink annyira sárosak lettek, hogy legalább nem kellett többet azzal foglalkoznunk, mennyire koszolódik. A sárral végig küzdöttünk, de az Ipolyi Parkerdő hihetetlenül korrekt módon, táblákon kért elnézést az esős-belvizes időjárás okozta kellemetlenségekért. Nem is aggódtunk különösebben, főleg hogy a többségre váltócipő várt az autóknál.
A Bezinavölgyön átkelve a Lengyel réteknél tartottuk az első pihenőnket, volt aki tízóraizott, volt aki végre megreggelizett. Jól is jött az energiabevitel: két rövid, de meredek kaptatóval megmásztuk a Só-hegyet (584 m) és a Nagy Sas hegyet (608 m), a saras lejtőkön pedig jól megküzdöttünk az elemekkel. Bár volt pár esés, sérülés nélkül megúszta mindenki. Az izgalmak után már könnyedebb séta várt ránk a hátralevő kilométereken, de a kiszámíthatatlan útviszonyok miatt résen kellett lennünk.
Útközben fogyott a pálinka, fogyott a mogyoró, legifjabb túratársunk tűzcsiholással próbálkozott (nagyítóval), fotóztunk hóvirágot és madarakat, az előbbit több, az utóbbit kevesebb sikerrel, és - ÉLVEZTÜK A TAVASZT. Végre. 2011. március 12.
