A Neusiedler See - Seewinkel Nemzeti Park Ausztria keleti részén
Burgenland tartományban fekszik. Magába foglalja a Fertő ausztriai területének déli és keleti részét, valamint a Fertőzugot (németül Seewinkel),
szikes tavaival. 1993-ban alapították meg, létrejöttét sokan szorgalmazták, köztük Esterházy Pál herceg, aki birtokain lehetővé tette a Nemzeti Park megalapítását. 1991-ben a tó magyarországi része Fertő-tavi Nemzeti Park néven, majd 1994-től a Hansági Tájvédelmi Körzet beolvasztásával Fertő-Hanság Nemzeti Park néven szintén védett terület. Az összességében több mint 300 km2-es, határon átnyúló nemzeti park az első ilyen Ausztriában. (forrás: wikipédia)
A Fertő tóról egy dolog biztosan elmondható: állandóan fúj a szél! Erről már több alkalommal is meggyőződhettünk, legutóbb éppen a június 21-i hétvégén. Utunk Jánossomorján kezdődött, ahonnan Várbalog felé kezdtünk el kerekezni. A sorokat már az első pár kilométeren szétszabdalta a szembeszél, a templomnál vártuk össze először a csapatot majd megbeszéltük, hogy a következő település, Albertkázmérpuszta sokkal szebb templománál tartunk pihenőt. Ezután jött a java.
Az első kanyar után elfogyott az aszfalt, és durva köves, sóderes úton haladtunk jó 5 kilométert. Meg is jegyeztük, hogy hamar észre fogjuk venni, ha átérünk Ausztriába. A tájra amúgy nem lehetett panasz: szélkerekek, lila virágú növények mindkét oldalon, vagy éppen búzamezők, fejünk felett pedig látványosan kavarogtak a bárányfelhők. Egyszer csak felbukkant a távolban a célpontként szolgáló templomtorony. Egy kereszteződésnél a csoport eleje elkezdte bevárni a végét. Néhányan úgy döntöttek, nem folytatják a döcögést a kanyarodó úton, és a nyílegyenes földútra szavaztak. Ahogy közeledtek a templomhoz, azt vették észre, hogy itt bizony nincs leágazás, az út elmegy a falu mögött. Szerencsére egy nagyobb szántásnyi lila virágos növény után volt egy bekötőút - megérte kockáztatni. Utóbb kiderült, ez az út bizonyult a helyes választásnak, mindenki innen érkezett.
Várbalog község résztelepülése Albertkázmérpuszta. A telepnek 1930-ban még 420 lakosa volt. Napjainkban kb. 20 állandó lakosa van. Politikai okokból néptelenedett el, mert 1946-tól 1989-ig a "vasfüggöny" hatótávolságában volt. (forrás: wikipedia)
Albertkázmérpuszta, ahogy mi láttuk, néhány takaros, felújított parasztházból és egy szép kis templomból állt. A települést Albert Kázmér herceg alapította. A bécsi és a pozsonyi piacok közelsége felfuttatta a mezőgazdaságot. Az ország legszebb majorjaként is emlegették a települést, melynek neogót templomát a XIX. század végén, bécsi mintára emelték, Habsburg Frigyes óhajára.
A falu határában húzódó országhatárt átlépve menten jó minőségű aszfalton találtuk magunkat. Meg sem álltunk az alig 3 kilométerre fekvő Halbturnig. Magyar nevén Féltorony legfontosabb nevezetessége a Harrach-kastély, amely Mária Terézia uralkodása alatt a császári család nyári rezidenciája lett.
Halbturn után egy hosszabb, látnivalóktól mentes szakasz következett. 23 kilométert tekertünk az aszfalt burkolaton, szőlőhegyek, szántóföldek és falvak közt, míg megérkeztünk a Fertő tó partján fekvő, rutinos Dróthuszárok által már jól ismert Podersdorfba (Pálfalura). Podersdorf központja a móló, amely a bringás bajnokok terénél kezdődik. Itt tartottunk egy hosszabb ebédszünetet. Alkalom adódott, pizzát venni, fagyizni, frissítőket pótolni az előttünk álló kilométerekre.
A folytatásban Illmitz felé a B20 kerékpárúton haladtunk tovább. Podersdorf határában a tóparton álló magas kilátótoronynál (Aussichtswarte in der Hölle) időztünk néhány percet. A magasból körbetekintve ízelítőt kaptunk a környék csodálatosan sokszínű madárvilágából.
Itt kezdett teljesen szétszakadni 16 fős mezőnyünk, Gábor maradt hátra, hogy felkutassa őket, mi közben az Illmitz határában levő, következő kilátóig gurultunk. Újabb madárles, rövid pihenő, majd Gábor érkeztével továbbtekerés a B20-as Lackenradweg mentén. Illmitzt követően elértük a Seewinkel (Fertőzug) Nemzeti Park határát. A természetvédelmi területen az aszfalt utat kavicsos út váltja. Ezen is nagyszerűen lehet kerékpározni. A madarak háborítatlanul élnek a szikes tavak partján. A látogatók számára kilátókat, padokat állítottak így távolról figyelemmel kísérhetik a madárvilág életét. Mire elértük a Zicksee-t, már teljesen szétszakadt a mezőny. Közel 1 óra kényszerpihenőt tartottunk, amíg felzárkóztak a csapat lemaradó tagjai is. Az utolsó néhány kilométert a Sankt Andrä - Tadten - Andau - Jánossomorja útvonalon tettük meg. Célba érkezéskor a tervezett 87 helyett 95 kilométert mutatott a kilométeróra.
2014. június 21
(írta: Holtai András, fotók: Kádár Péter, videó: Horváth Gábor)
