A Bodensee, a Balaton és a Genfi tó után Közép - Európa harmadik legnagyobb tava, melyet Sváb tengernek is neveznek. Négy jól elkülöníthető részre tagolható. Úgy mint a Bodensee, az Untersee, a Konstanz - Stein am Rhein közötti rész, az Überlingersee, ami a Dingersdorf - Ludwigshafen - Überlingen álltal körbezárt vízfelületet jelenti, és a Horn - Radolfzell - Reichenau által körbeölelt terület, melyet Zellersee-nek neveznek. Partjainál három ország: Svájc, Ausztria és Németország határai találkoznak. Igazi élmény a kerékpártúristának körbejárni a tavat és megismerkedni a számtalan nevezetességgel, természeti csodával. A kerékpártúra tapasztalatai alapján most már elmondható, hogy egy hét kevés arra, hogy minden látnivalót tüzetesen megnézzen az arra járó, pláne ha kiterjeszti a túra útvonalát a Rajna vízesésének megtekintésére és ha már arra jár akkor elkalandozik Lichtenstein fővárosába Vaduzba is.
Előkészületek:
Hosszú készülődés előzte meg az utazást. Előzetesen fel kellett térképezni a látnivalókat, a lehetséges szálláshelyeket, és a napi távokat egyenletesen elosztani. Mivel ehhez a túrához a nem kerékpározó családtagok is szívesen csatlakoztak, külön meg kellett tervezni azon találkozási pontokat, ahol az autóval minket követők naponta többször találkozhattak velünk. Így a fontosabb látványosságokat közösen megtekintve ők sem maradtak le semmiről. Míg mi kerékpároztunk ők jöttek utánunk a következő találkozási ponthoz az autókkal és a csomagokkal. A Google térképének és az autós GPS navigációnak köszönhetően nagyon pontosan meg tudtuk határozni a találkozók helyes koordinátáit. Ha mégsem sikerült, akkor bevetettük a "titkos fegyverünket" a minden országban szabadon használható hordozható PMR adó-vevőnket, melynek hatótávolsága lakott területen is elégségesnek bizonyult a kapcsolat megteremtésére.
Közlekedés:
A kerékpártúra nagy része kerékpárúton és csendes, kis forgalmú aszfaltozott úton vezetett. Közben azonban mindig akadtak apró köves szakaszok. Jelentősebb emelkedők csak a Mainau sziget - Bodman szakaszon volt található. A kerékpárút mindhárom országban nagyszerűen ki van táblázva. A túristainformációs irodákban kapható ingyenes térkép is segít az eligazodásban. Aki azonban ezzel nem elégszik meg annak nagy segítséget nyújthat az Esterbauer kiadó Bodensee - Radweg nevű térképe melyen minden fontosabb látnivaló fel van tüntetve.
A hajók és a vonatok sűrün járnak a tó körül. Szinte minden pontja elérhető a tónak ezeken a közlekedési eszközökön, természetesen a kerékpárokkal együtt utazva. Utólag megállapíthattuk, hogy csillagtúra szerűen is körbejárható a Bodensee.
Szállás:
A virágzó túrizmusnak köszönhetően a nyári hónapokban nehéz szállást találni. Érdemes előre lefoglalni a szállást.
0. nap (Budapest - Feldkirch autóval)
Július 3.-án a kora reggeli órákban vágtunk neki a több mint 800 kilométeres autóútnak, hogy még aznap elérjük első szálláshelyünket, Ausztria legnyugatibb tartományában -Voralbergben - található Feldkirchet. Számításaink szerint, figyelembe véve a pihenőket és a csomagtartókon szállított kerékpárokat úgy gondoltuk, hogy 12 óra kell az utazáshoz. Az egyhangú autópályán történő autózás közben üdítően hatott a Salzkammerguti tavakat körülölelő kopasz hegyek látványa a pihenő Chiemsee-nél, az Inn völgyében vezető autópályán feltünő Kufstein vára és az innsbrucki festői hegyvonulatok. Változatosságot jelentett a 15 kilométer hosszan vezető Arlberg alagút. Mindezek után napsütésben érkeztünk meg nem sokkal fél hat után a feldkirchi Waldcampingbe. Az előre lefoglalt szállásnak köszönhetően egymás melleti parcellákban tudtuk felállítani a négy sátrat. Aki még nem fáradt el a nap végére az átmehetett strandolni, csúzdázni a kempinghez tartozó strandra.
1. nap (Feldkirch - Vaduz - Feldkirch)
Hajnalban arra ébredtünk, hogy a sátrak ponyváját veri az eső. Nem kicsit, hanem nagyon. Nem jól kezdődik a túra gondoltam, miközben a másik oldalamra fordulva próbáltam magam ismét álomba kényszeríteni. A reggeli ébresztőre illetve az indulásra azonban kiderült és napsütéses idő kerekedett. Első napi úticélunk Liechtenstein fővárosa Vaduz felkeresése volt.
A nagyhercegség területe mindössze 160 négyzetkilóméter. Lakóinak létszáma 27 000 fő. 1923-óta unióban van Svájccal, így az ott érvényes beutazási feltételek a mérvadóak. Pénzneme a svájci frank.
Némi túlzással egyutcás országnak is nevezhetnénk, melynek határait a svájci határőrség ellenőrzi. A kerékpárosokkal nem nagyon törődtek, azonban minden külföldi rendszámú autó utasterét tüzetesen szemre vételezték. Különösen az ablakba helyezett GPS érdekelte őket. Mint kiderült a sebességmérő radar előjelzőket keresték, mivel ez az országban nem használható. Láttuk is, amint egy lengyel gépkocsit visszafordítottak, mert az ablakban felfedezték a tiltott készüléket. Mi kerékpárosok nekivágtunk a jelzett kerékpárúton, hogy eljussunk Vaduzba. A Vaduzba vezető autóút mellett is vezet egy kerékpárút de mi inkább a csendesebb megoldást választottuk. A nyugalmat árasztó vidéken, távol a közutaktól tekerve hol elvétettük, hol pedig ismét ráleltünk a kerékpárútra. Hub - Flux - Schaan nevű településeken keresztül az irány azonban mindvégig helyes volt, így mégsem mentünk többet a tervezett 25 kilométernél. Visszafelé már könnyebb helyzetben voltunk mert a Rajna partján kerekezve jutottunk vissza Feldkirchbe.
Az első "autós - kerékpáros találkozó" Vaduz főutcájánál volt.
Most vizsgázott az elképzelésünk a gyakorlatban. Mondhatni elsőre tökéletesen.
Vadúz nem sok látnivalót tartogat. A hegy oldalába épült uralkodói kastély
nem látogatható, így csak a város hosszában húzódó, főutcának mondható
rész nyújt némi látványosságot, érdekes szobraival,
épületeivel. Rövid városnézés után visszaindultunk a Rajna partján
Feldkirchbe, hogy ott folytassuk a városnézést. A visszavezető utat
egy hirtelen jött nyári
zivatar zavarta meg, mely elől már ismét svájci földön állva egy
híd alatt kerestünk menedéket. A folyó mellett vezető rövid 20
kilométeres szakaszon 3 híd is keresztezi a Rajnát. A Bangsba vezetőn
átkelve a jobb partra már osztrák földön kerékpároztunk. Itt egy lélek
sem ellenőrizte a határt. Gyorsan elértük a Feldkirch fölött magasodó
Schattenburg kastélyt. A kilátás
kárpótolt a felfelé vezető rövid, de annál meredekebb útért. Érdemes
időt fordítani az óvárosra is, ahol a látogató megnézheti a Városházát,
a Dom-ot, a Katzenturm-ot. Mi is városnéző kerékpározással zártuk az
első napot. Izgalommal vártuk a következő napot, az első találkozást
az oly régen áhított Bodensee-vel. Az első nap mérlege: 50 kilométer
kerékpározás, 3 határátlépés.
2. nap (Feldkirch - Bregenz autóval)
Ez a nap a Bregenzbe való átköltözésre és a város megtekintésére volt szánva. Reggel ismét az eső tartotta az ébresztőt. Ez nem rontotta el a napot, csak megnehezítette a csomagolást. Vizesen kellett elrámolni a sátrakat, de mire elindultunk az alig 50 kilométeres útra már ismét sütött a nap. Dél körül már álltak a sátraink a Bodensee partjától 200 méterre álló ide nem illő nevű Mexico camping am Bodensee kempingben. Itt a társaság kettészakadt és nem utoljára. A fürdés szerelmesei kihasználva a napsütést a tó partja felé vették az irányt. E sorok írója pedig tartotta magát az előre eltervezett programhoz és felkerekedett a város felett magasodó Pfänder - hegy "meghódítására". A hegy tetejére a függővasúttal lehet eljutni. Az 1064 méter magas Pfänder - hegy páratlan szépségű panorámát kínál a Bódeni tóra, Németországra, Svájcra, Ausztriára és a magas hegycsúcsokra, hogy az olyan közelebbi látnivalókról ne is tegyek említést mint Lindau szigete. A Pfänder hegycsúcson elterülő vadaspark bemutatja a honos állatokat természetes környezetükben. A vadaspark egy jó félórás sétával körbejárható és ingyenes. Ha elfárad a látogató a meredek sétaúton, akkor naponta kétszer 11 órakor és 14 óra 30 perckor megpihenhet és gyönyörködhet a Sasröptetőben a ragadozó madarakban. Ez már fizetős program. Az éhes kiránduló a Berghaus Pfänder önkiszolgáló étteremben csillapíthatja szomját és éhségét. Ha jó időben és jó helyen van akkor egy havasi kürtös ember előadását is élvezheti aki óránként tart rövid bemutatót. A hegyet körbejárva kacérkodtam a gondolattal, hogy lefelé, a hívogató sétautat választom, de már megvolt a visszafelé szóló jegy is így könnyen felülkerekedett a lustaság bennem. Nem baj, ha legközelebb erre járok és szép az idő, akkor ezt a megoldást választom, győzködtem magamat.
Következő uticélunk a függővasút alsó állomásától néhány utcára elterülő óváros az Oberstadt felkeresése volt. Megtekintettük a Városkaput, Bregenz jelképét a fazsindejes hagymakupolás Martinsturmot, amit egykor egy gabonatárolóra megfigyelő toronyként építettek, az egykori Börtönt és a Szent Márton templomot, sétáltunk a hangulatos ódon utcákban. A kempingbe való visszatérésünket a zivatar előszele kisérte, felkorbácsolva a tó vizét. Így a délutánra tervezett fürdőzés elmaradt, igaz nem sok örömünk telt volna benne, mert a kavicsos mederben nem nagyon lehetett gyalogolni. Kerékpártúrára készültünk fel és nem strandolásra. Az egy másik műfaj, amihez nem árt, ha van nálad egy olyan cipő amivel gyalogolni tudsz a vízben.
3. nap (Bregenz - Kreuzlingen)
Passuth László regénycímét kölcsönvéve mondhattuk volna: Esőisten siratja Mexikót (Mexico camping). Éjjel ismét eleredtek az égi csatornák olyannyira, hogy táborbontáskor egy fedett helyre kellett hordani az összecsomagolt holmijainkat. Nem arattunk osztatlan sikert vele a kempingben, mert mindenkinek aki a vizesblokk felé vette az irányt útjában voltunk. Már három órája folyt az indulási készülődés mire telepakoltuk a két kisérő autót. A másik két autót ott hagytuk a kempingben és nekiindultunk aznapi úticélunk felé Kreuzlingenbe. Még Bregenzben elkapott bennünket egy újabb erős zápor ami elől egy családi ház nyitott fészere alatt találtunk menedéket. Az Acher patakot elérve egy darabig annak partján tekertük a pedálokat, majd a kitáblázást követve Hardot is magunk mögött hagytuk. Egy fahídon áttolva a kerékpárokat eljutottunk a Rajna torkolatához. Itt töltésekkel van elválasztva a Dorbiner Ach (folyó), a Lustenauer Kanal (csatorna) és a Neuer Rajna (Új Rajna) torkolata. A Rajna deltájában a murvás kerékpárút közvetlenül a tó mellett vezetett, miközben magunk mögött hagytunk egy kempinget és egy vitorlás kikötőt. Ettől kezdve elkanyarodtunk a parttól és újabb négy kilométer után ismét egy határátlépés következett amikor elértük Rheineket. Immár a helvétek földjén tekertünk.
A középkorban Rheinek település még a tó partján feküdt. Az azóta eltelt időben azonban a folyó a magával hozott kavicstörmelékével feltöltötte a torkolatát és messzire áthelyezte.
Az Alter Rhein partján kerékpározva jutottunk el Altenrhein településre, ahol találkozó volt megbeszélve az autókkal. Itt egy nagy supermarketbe sikerült bevásárolni és megnézni a Hundertwasser által épített Markthalle-t. Jókora időhátrányban voltunk úgyhogy a következő találkozási pontig, Arbonig gyorsan tekertük a pedálokat. A kikötőben találkoztunk a kisérő autókkal. Közösen végig sétáltuk az óvárost megnéztük a Szent Márton templomot, a Schloss Arbont és indulás előtt elveszítettük Danit. Szerencsére némi idegeskedés és keresgélés után megleltük egymást és a vasúti sínekkel párhuzamosan haladva immár igazi napsütésben és melegben folytatuk az utunkat Romanshorn felé. Romanshorn arról is nevezetes, hogy Svájc egyik legnagyobb vasúti csomópontja. Számunkra attól vált nevezetessé, hogy egy órán belül immár sikerült egymást másodszor is elveszíteni. Ez olyannyira sikerült, hogy a nap hátralévő részét egyedül tekertem le. A történet a következő.
A romanshorni pályaudvarnál egy vasúti jelzőlámpa megállított bennünket. A szabad jelzés után én még visszamaradtam filmezni a kikötőt miközben a többiek lassan továbbkerekeztek. Talán 200 méter után a kerékpárút balra fordult. A többiek látva, hogy mit csinálok kimentek a tó partjára, hogy majd ott bevárnak. Mikor befejeztem a filmezést gyorsan nyeregbe pattanva igyekeztem a kerékpárúton utolérni őket, mit sem tudva a tóparti kitérőröl. Egy idő után gyanússá vált a dolog, de a rádió hívásra nem jelentkeztek, mint kiderült az ő rádiójuk lemerült, a telefonok némák voltak. Nem volt mit tenni. Arra gondoltam, hogy ők is rákapcsoltak, hogy minél előbb elérjenek Kreuzlingenbe a következő kempingbe. 21 kilométert eszeveszett iramban tekertem miközben végigmorogtam magamba az utat, hogy ott hagytak. A Fischerhaus kempinghez közel rádióhívásra a kisérő autók bejelentkeztek. Időközben megérkeztek Kreuzlingenbe és már el is foglalták a sátorhelyeket. Itt kiderült, hogy én vagyok az első fecske aki megérkezett. Ennek a nagy igyekezetnek az lett az eredménye, hogy a kemping mellett álló gyönyörű strandon már csak én tudtam lecsúszni a csúzdán, mert ahogy leértem lezárták azt. A többieknek csak medencei fürdőzés és a tó hűs hullámaiban való megmerítkezés jutott. A reggeli eső után nagyszerű idő kerekedett. Naplementekor csodálatos felvételeket lehet készíteni a tó partján a közeli Konstanzról, holnapi uticélunk egyik állomásáról.
A feljegyzések szerint Kreuzlingennek 1840-ben állítólag csak 13 háza volt. ma 17 000 ember lakik benne. Gyakorlatilag teljesen összenőt Konstanz-al.
4.
nap ( Kreuzlingen - Konstanz - Schaffhausen)
A látványosságok szempontjából a túra király etápjának igérkezett ez a nap. A szokásos és hosszadalmas készülődés után elindultunk, hogy mintegy 900 métert megtéve újra találkozzon
az autós és a kerékpáros "szekció". A tó partján álló Seeburg -nál volt megbeszélve a találkozó. Andris azonban ezen néhány száz méteren is elkeveredett, aminek az lett a következménye, hogy mi miközben megnéztük a Seeburgot és szép rózsakertjét, ő már Konstanzban járt. Kérdéseire a túrista információnál sem tudtak választ adni, hogy hol van Konstanzban a Seeburg. Szerencsére a telefonok most be voltak kapcsolva így 10 perc után teljes volt a létszám. Seeburgtól alig 1500 méterre van Konstanz történelmi városrésze. Mi kerékpárral néhány perc alatt megérkeztünk, míg az autós kisérőinknek jóval több időbe tellett mire átvergődtek a forgalmas városon és sikerült parkolóhelyet találniuk. Ha eddig elfelejtettem volna jelezni akkor most leírom, hogy immár német földön jártunk. Kis túlzással mondhatom, hogy minden forgalmasabb utca végén van egy német - svájci határátkelő.
Svájc ijedtén való közelségének tudható be, hogy a város a második világháborút épségben átvészelte. A kikötőben található a Konszil (Zsinat) amely 1388-ban raktárnak, áruháznak épült. Ennek csarnokában tartották 1414-1418 között a zsinatot és itt itélték máglyahalálra Huszt Jánost. Az akkori Konstanz a 6000 lakósával nagyvárosnak számított. Amikor összegyűlt a 39 bíboros, 300 püspök , számtalan egyházi előkelőség és 3 pápa, a városban tartozkodók létszáma elérte 60 000 főt. A városnak a zsinat nagy üzletnek bizonyult. Az egyházi személyek szállás és étkezési kiadásai a várost gazdagították. még a 700 regisztrált prostituált is ékesen bizonyította a fellendült üzletmenetett.
A zsinat rövid előzménye: A francia királyok befolyásának hatására 1305-ben a pápai rezidenciát áthelyezték Rómából Avignonba. Az egyik pápa, hogy kivonja magát a francia korona hatása alól visszatért Rómába, ahol hamarosan meghalt. A rómaiak követelésére a bíborosok Rómában megválasztottak egy pápát, három hónappal később pedig Avignonban egy másikat, amit a franciák követeltek. A bíborosok egy része az egyik pápát míg mások a másikat támogatták. Eközben az egyszerű hívők nem tudtak eligazodni a hatalmi harcokban. 1409-ben a Pisában tartott zsinat sem hozott megoldást. Még tovább bonyolódott a helyzet mert ott is választottak egy pápát. és immár hárman voltak. Ebben a helyzetben hívta össze a zsinatot Zsigmond német - római császár. Mivel mind a három pápa abban bízott, hogy őt ismerik el egyedüli jogszerű pápának elmentek a zsinatra. A pápa választás négy évig tartott mikor 1417-ben egy új mindenki által elismert pápát választottak, aki V. Márton néven vonult be az egyház történetébe.
A város sok látnivalói közül kiemlést érdemel a Münster, az Arany oroszlánhoz címzett ház, a Haus zur Katz, a Hohes Haus amely 1294 ben épült és az öt emeletével felhőkarcolónak számított, a Rajna partján álló Powerturm és a kikötő csúcsán körbeforgó Imperia.
Dél már jócskán elmúlt, amikor a városnézés
követően ismét nyeregbe pattanva a helyes irányt becélozva elindultunk
Schaffhausen felé. Azért írom, hogy becélozva mert Konstanzban nem igen
van kerékpárút jelző tábla amely eligazítana. A városon kívül ismét
kitünően jelzett út vezett az Untersee (Alsó tó) partján immár svájci
területen. A kerékpárút a tó és a vasútvonal között vezet. 16 kilométer
után Steckbornban találkozót tartottunk az autókkal és készítettünk
néhány fényképet a település jelképének számító kupolás tetejű, vízben
álló Turmhofról.
Mammern után az út jellege megváltozott. Néhány emelkedő és lejtő tarkította
a sík terepet, azonban 7 kilométer után megérkeztünk a Rajnán átívelő
hídhoz, amely Stein am Rheinbe vezetett. Itt a Rajna végleg elhagyja
a Bódeni tavat és mint önálló folyam folyik tovább. Stein am Rheinben
bőven van látnivaló. A város főutcáján és terein hemzseg a túrista.
Vannak akik autóval érkeznek, nagyon sok a kerékpáros túrista is,
és hajóval is könnyen elérhető egy egész napos program keretében. Stein
am Rhein Svájc legépebben megmaradt középkori városa, freskókkal díszített
csodálatos, magas homlokzatú házaival és sértetlen városkapuival. A
városnézésbe belefeledkezve már mélyen benne jártunk a délutánba amikor
folytatuk az utunkat. Az ember hajlamos belefeledkezni a látnivalókba
és megfeledkezik arról, hogy nem városnéző kiránduláson vesz részt hanem
kerékpártúrán van. Ez egy másik "műfaj", szorosabb időbeosztást,
feszítettebb tempót kíván pláne ennyi látnivaló esetén.
A folyó jobb partján haladtunk Schaffhausen felé miközben egy rövid időre átléptünk német földre - ki tudja már hanyadik határátlépésünk volt - és megmásztunk egy kisebb hegyet. Kifejezetten érdekes volt ez a rövid hegyi szakasz. Diessenhofennél bukkantunk ki az erdőből. Lencsevégre kaptuk a Rajnán átívelő fából épített hídat és nagy iramban folytattuk tovább az utunkat, hogy a Rajna vízesésénél még elérjük azt az utolsó hajójáratot, amellyel be tudunk menni a vízesés közepére. Az időjárás azonban megtréfált bennünket. Három kilométerrel a cél előtt már Schaffhausenben egy zivatar pihenőre kényszeritett bennünket. Az eső után teljesen kitisztult az ég és a Rheinfall-t teljes pompájában megcsodálhattuk. Már csak egy feladat maradt ránk, a Langwiesenben található kemping megkeresése, ami a vízeséstől 6 kilométerre a Rajna partján feküdt. Este nyolc órát mutatott az óra amikor elkezdtük a sátrainkat felállítani. Fársztó és látnivalókban gazdag napott hagytunk magunk mögött.
5. nap (Schaffhausen - Reichenau)
A szokásos éjszakai eső még tartott amikor reggel az ébresztő volt. Hosszú nap állt előttünk. A terv 87 kilométer megtétele volt, melynek első szakasza a visszajutás Stein am Rheinbe a Rajna bal partján. Ezt követően megkerüljük az Untersee-t, a Zellersee-t és a Gnadensee-t (Kegyes tó), és eljutunk Reichenau szigetére majd visszamengyünk Konstanzon keresztül a Kreuzlingeni kempingbe. Stein am Rhein után végleg magunk mögött hagytuk Svájcot és német területen kerékpároztunk egészen a túra végéig. Ez a nap nem tartogatott sok látnivalót. A megállások a rövid pihenőkre az autós találkozási pontokon és a kényszű eső szünetre korlátozódott. Az egyetlen kivétel talán Reichenau szigete amely néhány nevezetességgel készteti megállásra vándort. Az előző napi késői sátorverés és az egész napos erős szél a program módosítására késztetett bennünket. Úgy döntöttünk, hogy a sziget kempingjében állunk meg éjszakázni. Így megspóroltunk 10 kilométert és délután ötkor már álltak a sátraink. Úgy terveztük, hogy este körbejárjuk a szigetet, de ehhez az elhatározáshoz csak ketten tartották magukat, a többiek másnapra halasztották.
Reichenaiu 5 kilométeres hosszával és 1,5 kilométeres szélességével a Bodesee legnagyobb szigete. A szigetet a szárazfölddel egy 1838-ban létesített jegenye fákkal szegélyezett földnyelv köti össze. Ennek végén a bal oldalon áll az 1365-ben elpusztított Schopfeln vára, amelyből az apátok a szigetet védték. A tó kedvező klímája, a kitünő termőföld és az öntözés révén a zöldségtermesztés virágzik. Amerrre csak elindul a kerékpáros mindenütt üvegházakat lát. Idgenforgalmi látványossága a szigeten található három templom. A Szent Péter és Pál a Szent Gögy templom és a Münster. 724-ben Pirmina püspök 40 szerzetessel bencés kolostort alapított. A IX. században a német könyvfestészet központja volt. A Nyugat legnagyobb könyvtára itt volt található és az előkelő családok fiainak százai itt végezték iskolai tanulmányaikat.
6. nap (Reichenau - Hagnau)
Táborbontás után Reichenau három templomának megnézésével kezdtük a napot. Ez praktikusan azt is jelentette, hogy körbekerékpároztuk a szigetet. Az útvonalon kicsit változtatva nem kanyarodtunk Konstanz felé, hanem Wollmatingen irányába indultunk és a jól kitáblázott alternatív útvonalak egyikén jutottunk el Mainau hatalmas autóparkolójához, ahonnan egy fahídon kersztül gyalog vagy a sziget-vasúttal lehet bejutni a szigetre. Innen kettévált a csapat. Azok, akik nem voltak kíváncsiak a virágszigetre elindultak Bodman felé. A sziget körbejárása a pálmaház, lepkeház megnézése gyors tempóban is legalább két órát vett igénybe, igazából azonban egy egész napot is könnyedén eltölthet itt az ember.
Nem csak autóval lehet eljutni a szigetre hanem menetrendszerinti hajójáratok is közlekednek. A 45 hektáros sziget igazából egy park. A legkülönbözőbb virácsodák láthatóak. Hatalmas mammutfenyők, bambuszligetek, pálmák, banáncserjék, mandarin, narancs és citromfákat és mintegy 1300 rózsafajtát csodálhatunk meg. Ahhoz, hogy a gyerekek is szívesen látogassák a szigetet elkészítettek egy "Gyermekországot" néhány méterre a magas virágfiguráktól. Még arra is gondoltak, hogy üzembe helyezzenek egy szárítógépet amiben a vizes ruhákat a gyerekek meg tudják szárítani.
A kimerítő séta után gyors tempóban eredtünk a csapat után. Egy félreértés következtében azonban csak este találkoztunk velük. Míg az előrement társaság a Marienschluchtnál (Máriaszakadék) időzött, a hátramaradottak hatalmas tempóban egyhuzamban 43 kilométert letekertve jutottak el Überlingen kikötőjébe. Itt az autós kisérőktől értesültek, hogy a többiek már mögöttük vannak. Egyébbként ez a 43 kilométer volt az egész túra legkeményebb szakasza. A Wallhausen - Bodman szakaszon a kerékpárút a tóparttól eltávolodva jónéhány kemény emelkedőt is tartogatott. Überlingentől 10 kilométerre található a Pfahlbaumuseum, amelyet még fél órával a zárás előtt sikerült elérni. A szabadtéri múzeum négyezer évvel repíti vissza a látogatót. Egy cölöpökön álló kőkorszaki falut rekonstruáltak itt. A későre járt időre tekintettel Meersburg városának megtekintése elmaradt holott talán ez lett volna legszebb kisváros az egész út során. Cserébe viszont azzal a tapasztalattal lettünk gazdagabbak, hogy nem szabad minden látnivalót egy napba belezsúfolni. Itt is érvényes a mondás: Lassan járj tovább érsz, akarom mondani Lassan járj többet látsz! A hagnaui kemping már nem volt messze. Még 5 kilométer kerékpározás és az Alpenblick tóra néző placcán már fel is állítottuk a sátrainkat. Nyolc óra körül a társaság elcsigázott többi része is befutott a kempingbe.
7. nap (Hagnau - Bregenz)
Az utolsó napra ébredtünk. Leveztésképpen csak 50 kilométert kellett kerékpározni. Érdekes nap ígérkezett. Friedrichshafen, Wasserburg és Lindau megtekintése volt a terv. Kivételesen mindet sikerült is megvalósítani. A kempingtől 13 kilométerre lévő Friedrichshafenbe a forgalmas B 31-es út mellett vezető zajos kerékpárúton jutottunk el Immenstaad-on keresztül. Friedrichshafen fő atrakciója a Zeppelin Múzeum. Azonban előtte tegyünk egy kis kitérőt a város megalakulásához és a repülés történetének egy szeletéhez.
A város elnevezése tényleg Friedrichre/Frigyesre vezethető vissza: Würtenber első királya 1811-ben egyesítette Buchhorn óvárosát Hofen falujával és kolostorával és megalapította a kikötőt és a várost
Friedrichshafen és Graf von Zeppelin neve összefonodott a repülés történetével. Királyi támogatással kezdett léghajóépítés eredményes volt. 1900-ban Friedrichshafenben 18 percre felemelkedett a fellegekbe a repülő szivar. A 128 méter hosszú és 12 méter széles szerkezett egyből világhírű lett. 11000 köbméter gáztartalom tartotta a magasban. Néhány évvel később már menetrend szerint közlekedett a New Yorkba és Dél - Amerikába. A névadó azonban nem sokáig örülhetett a sikernek mivel 1917-ben meghalt. A zeppelin húsz évvel élte túl megálmodóját. 1937-ben a Hindenburg léghajó tűzkatasztrófájában 34 ember vesztette életét. Ez megpecsételte sorsát. A léghajó kiment a divatból.
A Zeppelin Múzeum bemutatja a léghajózás történetét. Megismerkedhet a látogató Graf von Zeppelin életével és megtekintheti az elpusztult Hindenburg léghajó néhány eredeti alkatrészét. A kiállítás szemléletesen érzékelteti a léghajók méreteit oly módon, hogy egy méretarányos másolatot hoztak létre a belső térben, persze csak akkora részt, amely még elfért a múzeumban. A múzeumlátogatást egy kis városnézés követte. A kikötő csücskében áll az Aussichturm, a vasból épített modern kilátó, melynek tetejéről jól áttekinthető a város. Már elütötték a delet jócskán amikor folytattuk utunkat. A következő megállásra érdemes látnivaló Langenargenben volt. A tóparton álló Monfort kastélyról készítettünk néhány fényképet.
A Monfort grófok rombadőlt vára helyén I. Vilmos württembergi király egy kastélyt építtetett mór stílusban. Mire elkészült a kastély a szigetből félsziget lett.
A Monfort kastélytól három kilométerre található a Bódeni tó "Golden Gate-je". Nevezetesen Németország első kábel - függőhídja. Ma már csak a kerékpárosok használják de a maga idejében a 72 méteres fesztávjával szenzációnak számított. Lefényképezni nem nagyon lehetett mert minden oldalról dús növényzet vette körül. A következő megálló és találkozási pont Wasserburg városka parkolója volt. Előzetesen ígéretesebb látnivalónak bizonyult mint ami a valóságban várt bennünket. a csalódás oka talán az lehetett, hogy a fényképek mind a tó felől készültek mi pedig a száraföld felől közelítettük meg, így csak vendéglőket, emléktárgy boltokat láttunk belőle.
Lindau ragyogó napsütésben fogadott bennünket. Mi a kerékpárosok hamar eljutottunk az oroszlános kikötőbe, azonban a kisérő autók nehezen találtak parkoló helyet, hosszas rádiózás után ők is előkerültek és nekiindultunk a zsúfolt kikötői forgalomban Lindau bejárására. Pazar látványt nyújt a kikötő bejárata. Egyik oldalon a város szimbólumává vált 6 méter magas márvány oroszlán, a másik oldalon a világító torony. Lüktet a kikötő, óriási a hajóforgalom. A falfestményekkel díszített patrícius házak lenyűgözik a látogatót. Megannyi étterem, fagyizó, cukrászda várja a látogatót. Nehéz szívvel és fáradtan vettünk búcsút a várostól. A Bregenzbe vezető utolsó 12 kilométert a tó és a vasúti sínek közé beszorított kerékpárúton tettük meg. Tettünk még egy rövid kitérőt a város világhírű vízi szinpadához. Ebben az évben az Aida-t vitték szinre, akarom mondani vízre. Késő délután elsőként mi érkeztünk vissza a Mexico am Bodensee kempingbe. A kisérő autóknak nehezebb dolguk volt mert át kellett verekedni magukat a már elkezdődött hétvégi csúcsforgalmon. Még egy utolsó sátorállítás várt ránk és másnap reggel a szélrózsa minden irányába külön-külön indultunk, haza illetve tovább nyaralni.
402 kilométer megtélelével, 9 határátlépéssel, változékony időjárással, feledhetetlen látnivalókkal, és élménnyel lettünk gazdagabbak. Aki bejárja utánunk az utat nem fogja megbánni. Talán segít majd neki ez az élménybeszámoló, hogy elkerülje azokat a buktatókat amiken mi átmentünk.
Jó kerékpározást!
2009. július.
