Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.
Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szíved,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.
Megfogadtuk a költő tanácsát és az ősz beköszöntével a Bakony három csodaszép völgyét jártuk be Csesznek környékén egy körtúrára felfűzve. Napfényes reggel indultunk Budapestről a Cseszneki-várhoz. Útközben megcsodálhattuk a széljárta Tési-fennsík kopár látványát, az őszi Bakony ködbe temetkezett völgyeit és napfényben fürdő csúcsait. A cseszneki vár tövében gyűltek össze a kollégák, családtagok, barátok, ismerősök. Népes társaság vágott neki a 14 kilométeresre tervezett kirándulásnak. Az előző napokban bőségesen hulló eső tócsáit kerülgetve lépkedtünk a mélyen átázott talajon, majd kisvártatva bezárult felettünk a lombkorona. A Töbör-hegyet megkerülve értünk el az Ördög-árok bejáratához. Innen igazán kalandos túra kezdődött. A megáradt Dudari-pataknak hol az egyik, hol a másik partján haladtunk. Hol könnyebben, hol pedig nehezebben átkelve rajta. Eszembe jutottak a népszerű sláger sorai "Mindenki másképp csinálja." Valóban mindenki egyéni technikákat, megoldásokat alkalmazva lépkedett át a patakmeder túlsó partjára. Néha a hegyoldalban csúszkálva mentünk, míg a következő percben a meredek patakparton, fától fáig kapaszkodva jutottunk előre. Lassan haladtunk. Néhányan meg is jegyezték, hogy az induláskor csodálkoztak miért 2 kilométeres óránkénti sebességgel számolva vágtunk neki az ároknak. Most már értették. A 6. kilométernél érkeztünk meg az első látásra áthatolhatatlannak tűnő sziklatorlaszhoz az Ördög-gáthoz. .Az Ördög-gát Magyarország egyik legszebb, leglátványosabb pontja. A szűk szoros alján a meredek falak közé zuhant hatalmas sziklatömb hever. Ezt kellett megkerülni, köveken mászva, láncok, vaslépcsők segítségével. A dolgot a megáradt patak nehezítette, mert az egyik oldalon néhány lépcsőt a lefelé zuhogó víz használhatatlanná tett. A másik oldalon a belépők, a kövek és a drótkötelek borzasztóan csúsztak. Csak egy maroknyi elszánt turista vállalkozott erre a látványos attrakcióra. A többiek - köztük a gyerekek - a sziklát a hegyoldalba vájt lépcsőkön kerülték meg. Végül mindenki épségben és többé-kevésbé száraz lábbal hagyta maga mögött az Ördög-gátat. Még várt ránk két szurdok és árok.
Jelzést váltottunk és az útvonal is megszelídült, séta tempóban érkeztünk el a Kő-árokhoz. A Kő-árok hangulatos, száraz medre mellett vezetett a kényelmes, lejtős turistautunk. Néha egy-egy keresztbe dőlt fán átmászva érkeztünk vissza a vár tövéhez. Itt rövid tanácskozást követően úgy döntött a társaság, hogy belefér még a programba az 1,5-2 kilométer hosszú Kőmosó-szurdok felkeresése is. A szurdok bejárata a parkolónál kezdődik és megkerüli a várat. A mohos, mindig árnyékos szurdokon néhol a sziklafalba vágott ösvényen kötéllel biztosítva tudtunk csak végigmenni. A szurdokban találhatóak a Via Ferrata különböző nehézségű mászó ösvényei. A via ferrata név tulajdonképpen vas utat jelent olaszul, és az ilyen túrák, az egyébként komoly sziklamászó tudást igénylő útvonalakat egyszerűsíti le azzal, hogy láncok, létrák kapaszkodók is segítik a túrázót. Így bárki próbálkozhat. Most ezt a lehetőséget kihagytuk és inkább a régi zsidótemető mellett vezető kijelölt turistaúton, megkerülve a várat visszaérkeztünk a reggeli indulásunk helyszínére. A hazafelé vezető úton az ősz ismét felénk fordította ezer színben pompázó arcát. Ennek a látványnak az emlékével hagytuk magunk mögött a Bakonyt.
