Budapesten lakó kerékpárosként az előző években Bécsben járva, irigykedve figyeltük a városban kerekezőket. Bécset behálózzák a kerékpárutak, mint az emberi testet az erek. Szinte mindenhová el lehet jutni kerékpárral kerékpárúton, vagy elkülönített kerékpársávon, vagy kis forgalmú utcákba terelve. A bécsiek szeretnek kerékpározni, tömegesen használják ki a kerékpározás lehetőségeit. Sokan munkaeszköznek vagy közlekedési eszköznek használják a biciklit. Minden korosztály nyeregbe száll. Érdekes módon, az én teljesen szubjektív megfigyeléseim alapján, inkább a középkorúak vannak többen.

Bécs történelmi belvárosának középkori és barokk műemlékei között kerekezve Habsburg császárok és magyar királyok, főnemesek, híres zeneszerzők, művészek szelleme lebeg. A hatalmas templomok és pompás paloták között helyet követelnek maguknak a modern építészeti alkotások is. A bécsi körút a "Ring" az elmúlt századfordulón épült ki mostani formájára. Itt a belvárosban vannak a legfontosabb középületek. A centrumot a Duna csatorna választja el a Duna parti kerületektől. A Duna látszólag kettős medre között húzódik a mesterségesen létrehozott 21 km hosszú Duna sziget (Donauinsel). A jobb oldali ág az igazi folyómeder, a másik (Neue Donau) lényegében csatorna. A túlsó oldalon található az Öreg Duna (Alte Donau), holtág. A partján számtalan csónakház, étterem, büfé, strand található, csónakázási, vitorlázási, kerékpározási és görkorcsolyázási lehetőségekkel. A holtág mintegy körbefogja az ENSZ várost az UNO City-t. Az Alte Donau irigylésre méltó kifogyhatatlan kikapcsolódási és rekreációs lehetőségeket biztosít kicsinek és nagynak egyaránt.

A túra szervezésekor az első megoldandó probléma a Bécsbe való utazás megtervezése volt. Többféle lehetőség merült fel. Bécset elérhetjük szárnyashajóval, (magyaroknak 50% kedvezmény), közvetlen nemzetközi vonattal, vagy a lehetséges belföldi utazási kedvezményeket is igénybe véve Soproni átszállással, vonattal, ahonnan óránként megy vonat Bécsbe. Ez utóbbi lehetőséget választottuk. A döntésben szerepet játszott, hogy így Sopronig igénybe tudtuk venni a diákutazási és az 50 %-os utazási kedvezményeket, Sopronból pedig a GYESEV vonatával utazhattunk az osztrák fővárosba. Felvettem a kapcsolatot E- mailban a GYESEV személyszállítási vezetőjével Lendvay Péterrel aki fantasztikusan segítőkész volt. Felhívta a figyelmemet arra a lehetőségre is, hogy már 5 fő esetén is jobban járunk anyagilag a jegy vásárlásánál, ha a csoportos kedvezményt (6 fő vagy a felett) igénybe vesszük. Ez bevált gyakorlat a "sógoroknál". A kerékpárokért pedig 100 km-en belül nem kell fizetni, ha vonattal érkezünk Sopronba. Mivel igen rövid idő áll majd a rendelkezésünkre az átszálláshoz, előre elkészítteti a jegyeket. Részletesen leírta, hogy jutunk át a nemzetközi pénztárhoz és a vonathoz. Még arra is volt figyelme, hogy az időközbeni Ft - € árfolyamváltozás következtében felmentek a jegyárak és erről értesített előre. Teljesen elképedtem ilyen segítőkészség láttán és az utazás után még boldogabb voltam, hogy az utazásnak ezt a módját választottuk. (Tisztelt olvasó, ha hasonló útra szánod magad, javaslom, fordulj bizalommal Lendvay úrhoz.) Ezzel ellentétes tapasztalatokat szereztem a MÁV-val. Mivel a csoport létszáma nem adta azt a lehetőséget, hogy a vonathoz kerékpárszállítót rendeljünk, igyekeztünk olyan vonatot találni, amihez menetrend szerint is van csatlakoztatva szállítókocsi. Többször kimentem a Keleti pályaudvarra, hogy meggyőződjek arról, hogy valóban kapcsolnak-e kerékpárszállítót a szerelvényhez. Minden alkalommal kiírták a tájékoztató táblára, hogy van, de soha nem volt. Ez előre vetítette a bonyodalmas utazás rémképét: Nem fognak felférni a kerékpárok a vonat peronjaira. Nyár lévén számítani lehetett arra, hogy mások is utaznak biciklikkel Sopronba, hiszen ez az egyik kiinduló pontja lehet a Fertő tavi kerékpározásoknak. Ráadásul a vonat eleje Sopronba a vége Szombathelyre megy.

Az utazás napján már egy órával előbb kint voltunk a Keletibe, hogy mindenképpen fel tudjuk rakni a kerékpárokat. A menetrend szerinti vágány elején vártuk a vonatot. Természetesen ez alkalommal egy másik vágányról indult, mint eddig. S megtörtént a csoda! Kerékpárszállító volt a vonat elején. Nem is egy, hanem mindjárt kettő. Arra gondoltunk, hogy egy csoport utazik, és azoknak volt rendelve, de nem. - Gondolom, hogy visszafelé volt szükség rájuk, és ezzel a vonattal vitték Sopronba őket. - Még ma sem tudom, hogy utaztunk volna, ha nincs ez a két kocsi, mert elég sok 3-4 főből álló kis társaság jött össze, akik mind Sopronba utaztak. A peronokon nem fért volna el ennyi kerékpár. A vonat ragadt a piszoktól a szokásos módon. Az ablakokon egy újfajta bio-napfényvédő bevonat volt, ami a több éves szennyeződésből állt, úgyhogy nagyszerűen megszűrte az erős napfényt. A vonat 10 óra 05 perckor indult, és menetrend szerint 13 óra 16 perckor kellett megékeznie. Így, szűk 20 percünk marad majd az átszállásra, jegyvásárlásra, útlevélvizsgálatra.

Néhány perc késéssel érkeztünk Sopronba, és a sok csomag felpakolása után át kellett menni a nemzetközi váróterembe, ami csak az állomás utca frontjáról közelíthető meg. A jegyek az ígéret szerint már elő voltak készítve. A rövid útlevél-és vámvizsgálat után, már csak az utolsó megpróbáltatás volt hátra, nevezetesen az aluljáró lépcsőin való áthurcolkodás. A nemzetközi vonatok peronján személyesen is találkoztunk Lendvay úrral, aki segített minket elhelyezkedni a vonat hátsó kocsijaiban, és mód nyílt személyesen köszönetet mondani az eddigi segítségéért is. Ennek a vonatnak az eleje és vége is két különböző célállomásra megy. A vonat, emeletes és légkondicionált, nagyon csendes és nagyon tiszta volt. Élmény volt rajta utazni. 13 óra 40 perckor indultunk és 14 óra 55 perckor megérkeztünk Wien Südbahnhof pályaudvarra. A peronról mozgójárdán lehet elhagyni az állomás épületét, így nem okozott gondot a kerékpárok és csomagok szállítása sem, mivel a peronok az utca szintje felett vannak jóval magasabban.

Fél négykor elindultunk a már jól ismert kempingbe. Az utunkat végigkísérték a kis zöld útjelző táblák. Az kempinghez vezető utat kerékpárúton tettük meg a következő útvonalon. Az állomás kijáratánál balra kell fordulni a második keresztutcáig. A jelzőlámpánál át kell menni a szemben lévő oldalon induló Argentiner str. -hoz. Ezen az utcán végigmenve, a Karls platz -ot keresztezve a Canovag str. keresztül elértünk a Schubertringre. A jelzőlámpáknál egy kicsit csalinkázva a ringen jobbra kanyarodva folytattuk az utunkat. Elhaladtunk a Stadtpark mellett, a Stubenringen folytatva az utunkat, majd az Uránia előtt elhaladva az Aspernbrücke -n keresztül a Praterstraßéra kanyarodtunk. A Pratersternt elérve, jobbra kanyarodva több gyalogátkelőhelyen átkelve, elértük a nagyon széles Prater Hauptallee -t. Ezen végig kell menni a Praterbrücke-n átvezető autópályáig. Mikor elértük az autópálya magasságát, balra kell fordulni, az autópályával párhuzamosan kell menni a Wehli str. -ig. Ott jobbra fordulva, a lámpánál, a zebrán átkerekezve ráhajtunk a Práterbrückére felvezető kerékpárútra.

A Duna felett átkelve egy spirál alakú kerékpáros lehajtón legurulunk a Donauinselre. A végén jobbra kanyarodva majd 20 méter után balra fordulva a híd irányába kell menni. Ha nem vétettük el az utat, akkor elérkezünk egy, a híd alatt futó, a kerékpárosok számára készült félkör alakú hídhoz. A túlsó oldalon jobbra kell kanyarodni, 300 méter után egy nagy tábla jelzi a kempinget az út bal oldalán. A rámpán letolva a kerékpárokat, a zebrán átkelve, és az emelkedőt leküzdve, meg is érkeztünk a Neue Donau Camping -be.

Ebben a kempingben sátoroztunk 2000-ben is a passaui túra során, így már ismerős volt a hely. Június lévén még nem voltak sokan, és nem okozott gondot kiválasztani a legjobbnak ígérkező sátorhelyet. (a recepción ingyenes, többnyelvű Bécs térkép szerezhető, más prospektusokkal egyetembe) Pihenés és vacsora után elindultunk kerékpáron felfedezni a közelben fekvő Alte Donau -t, a bécsiek kedvelt pihenőhelyét. A kempingből vissza kell menni a Neue Donau partjára és a folyásiránnyal szemben kell elindulni. A már ismert kerékpáros hidat elhagyva, a vízisí liftnél jobbra kell kanyarodni az út felett átívelő gyalogos hídra. Egy bal, majd egy jobb kanyar után, ott is voltunk az Alte Donau partján. A vízen számtalan napozó és fürdőző stég van. A sétaúton kerékpárosok, kocogók, és görkorcsolyázok nyüzsögnek, fiatalok és idősek egyaránt. A tavon csónakok, és vitorlások szelték a habokat. A sétautat számtalan büfé étterem, kiskocsma övezi. A Kagraner Brücke-t elérve, átmentünk a hídon. A híd másik oldalán a közlekedési lámpánál ha átkelünk az út másik oldalára, máris elértük a Donauparkot. A parkban uszodák, strandok, sétautak, játszóterek, és gyönyörű virágágyások sorakoznak. Itt található Bécs egyik nevezetessége, az 1964 -ben épített 252 méter magas Donaturm. Mi is felmentünk a tetejére, ami 152 méterre van a föld színétől. A terasz felett étterem található. A torony délelőtt 10 órától este 24 óráig van nyitva, a belépő ára 5,20 €. A lift 35 másodperc alatt repített fel bennünket, miközben a kijelzőn folyamatosan leolvashattuk a pillanatnyi magasságot. Pazar panoráma terült el alattunk, ahogy körbejártuk a teraszt. Az egész várost beláttuk ebből a magasságból. Érdekes volt látni az elmúlt korok épületeit az egyik irányban, míg ha a másik oldalra pillantottunk a modern építészet alkotásai, az UNO City tárult a szemünk elé. Szemügyre vehettük a másnapi túra, Klosterneuburgba merre fog vezetni. Az alkony a toronyban köszöntött ránk, így elindultunk vissza a kempingbe. Visszafelé még csalinkáztunk egy keveset az UNO City épületei között.

Eljöttünk az Austria Center Vienna előtt, majd visszamentük a hídig, és az Alte Donau másik partján kerekeztünk visszafelé. Ez az oldal kevésbé látványos, ám elegánsabb éttermek vannak az utcákban. A tó végét elérve a már ismert úton mentünk vissza a kempingbe. Az esti kerekezésünk a tó körül 14 km volt.

A második napot arra szántuk, hogy elkerékpározzunk a Bécstől kb. 20 kilométerre lévő Klosterneuburgi kolostorhoz, majd visszafelé megismerkedjünk Bécs legismertebb nevezetességeivel, végig biciklizzünk a Ringen, szemügyre vehessük egy kicsit a híres Prátert.Induláskor az előző nap már használt, félkör alakú kerékpáros hídon keresztül átmentünk a Donauinselre, a mesterségesen kialakított 21 km hosszú szigetre. A szigetet keresztül-kasul átszövik az utak, néhány pontján pedig csak gyalogosok és kerékpárosok számára készült kis hidak kötik össze a túlsó parttal. Természetesen a nagy hidaknak is vannak lejáróik a szigetre. A folyásiránnyal szembe vezetett az utunk. A sziget egyik oldaláról a másikra áttérve, kedvünk szerint kerékpározhattunk, attól függően hol van látványosabb néznivaló a másik parton. A sziget vége felé találkoztunk egy érdekes dologgal. Nevezetesen egy hajóra telepített gimnáziummal, ami a parthoz volt kikötve. Éppen év végi bizonyítványosztás volt. A környéken mindenütt szülők és diákok voltak, akik nagy érdeklődéssel böngészték az egész éves munkájuk eredményét. A Nordbrücke-t

elérve (az utolsó híd) átkeltünk a Duna jobb partjára. A Donauradweg táblát követve a híd alatt kell elkanyarodni. Egy kis darabon a forgalmas közúton vezet a kerékpárút. Majd mikor elértünk a két oroszlán által őrzött Schemmerlbrückét, azon átkelve jobbra kanyarodtunk. A Donauradweg követi a Duna vonalát, miközben elértünk Nußdorf és Kahlen-bergerdorf magasságába. Klosterneuburgba érve az útjelző táblák elvezettek minket az apátsághoz.

A visszafelé a Schemmerlbrückéig ugyanazon az úton mentünk, mint amelyiken jöttünk. A hídtol kezdve azonban, a kerékpárút egy másik ágán kerekeztünk a Donaukanal-t követve. A hidak alatt a falon táblák jelzik, hogy melyik hídnál járunk. Az Augartenbrücke-nél kell felmenni az alsó útról, több közlekedési lámpán keresztül a Ringre. Ezen a szakaszon is kerékpárúton tudtunk közlekedni. Sorra haladtunk el a különböző nevezetességek előtt. A Rossauer kaszárnya, Börze, Fogadalmi templom, Egyetem, Városháza, Rathauspark, Burg theater, Volksgarten, Parlament, Helden platz, Neue Hofburg, Burgtor, Burg-garten, Természetrajzi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Opera, Stephansdom, Karlskirche, Stadtpark, Iparművészeti Múzeum, Kormányépületek, Urania, Kunsthaus Wien, Hundertwasserhaus, Prater.

A Hundertwasserhaus a tervezőjéről kapta a nevét, aki a modern építészet és környezetalakítás problémáit igyekezett megoldani, nagyon egyéni módon. Művészetének nyomát felfedezhetjük a Kunsthaus Wien és a Donaukanal partján álló hulladékhasznositó művön is.

Miután a Ring végére értünk, az Urániánál jobbra vettük az irányt a Donaukanal mellett a Hundertwasserhaus felé. A térkép és az eligazító táblák segítségével jutottunk el a Kunsthaus Wien-hez, majd onnan a 400 méterre lévő Hundertwasserhaus-hoz. Az épületbe nem lehet bemenni, mivel magánlakások vannak a házban. A falon egy tábla tájékoztatja az érdeklődőket, a földszinten pedig egy kis emléktárgy bolt található, ahol a művészhez és a házhoz kapcsolódó dolgok vásárolhatók. Kívülről nagyon érdekesnek és eredetinek tűnt az épület és jó lett volna belülről is látni.

Ez volt a bécsi városnézésünk utolsó előtti helyszíne. Még a Práterben akartunk egy kicsit nézelődni, biciklizni. A Löwengase-n mentünk a Rotundenbrücke-ig. Ezen a hídon keresztül értük el a Prátert. Bebarangoltuk a vurstli területét, a napozótereket, sétautakat. A kempingbe a már ismert Prater Hauptallee-n keresztül jutottunk vissza.

 3. nap

Túránk leghosszabb szakasza állt előttünk. Pozsonyig 72 kilométert kellett nyeregben tölteni. Reggel 9 órakor indultunk. Az útvonal a kempingből, kezdetben a Neue Donau mellett a Donauradwegen vezetett, de most nem visszafelé, mint az előző nap, hanem folyásirányba indultunk el. Ezt a részt Lobau-nak nevezik a bécsiek. Öt kilométer megtétele után balra kell kanyarodni egy közútra. Ezen haladva megkerültük a hatalmas kiterjedésű ÖMV üzemanyagtelepet, majd az út visszakanyarodott a Duna árterébe, hol a gáton, hol mellette. Nagyobbrészt aszfaltúton tekertünk, de voltak köves murvás szakaszok is. Így 16,8 kilométer megtétele után egy kis hídnál balra fordultunk és egy holtág felett átkerekezve egészen 19,3 kilométerig köves volt az út. Ezek a szakaszok is nagyszerűen járhatók. Sorban hagytuk el a Duna melletti településeket, ahova bekötőutak vezetnek a gátról. Schönau a.d. Donau, Ort a.d. Donau, Eckertsau, Stopfenreuth. Az egyhangú és látványban nem bővelkedő kerekezést a 36. kilométertől a hainburgi hídig tartó földút tette változatossá. Mindemellett nagyon meleg volt a gáton. Hainburgba a hídon keresztül vezet az út. A kerékpárút a járdára van terelve, de ezen menni nagyon veszélyes, mert rendkívül keskeny. Ha jön valaki szembe nem lehet elférni. Már a híd közepén jártunk amikor beugrott, hogy 2000-ben is voltak gondok itt, de már elfelejtettem. Ha erre veti a sorsa a tisztelt olvasót, még véletlenül se menjen a járdán a kerékpárral. Sokkal biztonságosabb és gyorsabb a közúton átmenni!

A hídon átérve alatta vissza kell kanyarodni és most már a folyó másik partján folytattuk az utunkat. Hamarosan feltűnnek a Pressburg-ot (Pozsony osztrák neve) jelző útjelző táblák. A Duna partját elhagyva 500 méteres emelkedő kezdődik. A dombtetőre felérve már látszanak a messzi Pozsony magas épületei. Folytatódik a kerékpárút, most a földek között kanyarogva, egészen Wolfsthallig. A faluban, ahogy a kerékpárút kiér a főúthoz egy tenyérnyi kis tavacska van, benne néhány halacskával. Körülötte padok és egy kút ahonnan lehet friss vizet venni. Egy rövid szakasz ismét a közúton vezet majd újra rátérünk a kerékpárútra. A határnál csak egy pillantást vetettek az útleveleinkre és máris Szlovákiában voltunk. Ahogy átértünk a szlovák oldalra az útterelő betonkockáknál rögtön rá kell kanyarodni a gátra. Ezen haladva juthatunk el a belvárosba. Az első szakaszon még párhuzamosan megyünk az autópályával, majd alatta elkanyarodunk és a Dunával párhuzamosan megyünk. A gát végén egy 200 méteres közúti szakasz következett, majd rákanyarodtunk a Novy most (Új híd) híd jobb oldali járdáján vezető kerékpárútra. Ezen értük el a belvárost. Pozsony régi városrészében számtalan műemlék épület, templom, és palota található. Végigsétáltunk a Michalská utcán és a Mihály kapu alatt elsétálva, több vargabetű után visszamentünk a Vajanského útra. Szerencsére szombat délután volt, így a forgalom nem volt nagy, mert a kempingbe végig a város legforgalmasabb útjain lehet csak eljutni. Itt a Pólus Center környékét leszámítva nincs kerékpárút. A Vajanského - Dostojevského - Karadzicova - Krizna - Vajnorská úton jutottunk el a kempingbe, ami 11 kilométerre volt az Új Duna hídtól. A Zlaté Piesky kemping hatalmas területen fekszik, egy volt bányató mellett. Hotel, faházak, bungalók és apartmanok is bérelhetők, a sátrazási lehetőségen kívül. Még az indulás előtt úgy gondoltuk, hogy itt faházban alszunk, mivel nem drága és hátha esős lesz az időjárás. Utazás előtt lefoglaltuk az itt Chatkanak nevezett faházat. Az utazás szervezésekor próbaképen egy magyar nyelvű E-mailt küldtem a kempingbe. A szerencsém egy magyarul is beszélő recepcióssal, Katona Zoltánnal hozott össze. Többszöri érdeklődés és levélváltás után sikerült helyet foglalnunk. Jól is jött, hogy nem sátorban aludtunk, mert másnap hajnalban egy nagy zivatar vonult át Pozsony felett. A főépületben lévő mellékhelységek elfogadható színvonalúak, a többiről jobb nem beszélni. A faházak berendezése lepusztult, kopottas, de egy éjszakát ki lehet bírni bennük. Állítólag a bungalók jobb állapotban vannak. Szerencsétlenségünkre, szombat estére egy kemény rock koncertet tartottak a nagy szabadtéren. Miattuk nem lehetett aludni hajnal háromig. A kerékpárokat célszerű egy zárt tárolóba elhelyezni, kulcs a recepción kérhető el.

4. nap

A Hajnali zivatar felfrissítette egy kicsit a levegőt. A visszafelé vezető úton majd a kerékpáros útjelző táblák alapján a gáton. Ez az út a nemzetközi Duna-kerékpárút része (Dunajska cyklistická cesta). A gátakon való kerekezés nagyon egyhangú és a feltámadó szél is nehezítette a haladást. Itt is, hasonlóan a bécsiekhez nagyon sokan kerékpároztak és görkorcsolyáztak a végig aszfaltozott gátkoronán. A 18. és 23. kilométernél büfék vannak, ahol lehet enni, inni, és egy kicsit pihenni. 27 kilométer után értünk el Cunovóba, magyarul Dunacsúnyba. A duzzasztómű magasságában jobbra kell kanyarodni, és a hídon átkelve jutottunk el a Rajka felé vezető útra. A főutat elérve azon kellett a határállomásig kerekeznünk, ami 3 kilométerre volt. Addig valamivel több mint félúton voltunk. Ismét hazai földön taposva a pedálokat, csak a kerékpárutat jelző táblákat kellett figyelnünk és követnünk. (zárójelben jegyzem meg a Szigetköz elég jól ki van táblázva) Dunakilitiben a templomnál, a több mint 100 éves hatalmas fa alatt hűsöltünk és pihentünk egy keveset, feltöltöttük kulacsainkat és erőt merítettünk még egy utolsó rohamra a végig folyamatosan szembe fújó széllel. Áthaladtunk a több apró településből álló Dunaszigeten. Ezek a települések, a Szigetközi Tájvédelmi Körzetben fekszenek, (Tejfalusziget, Doborgazsziget, Serfenyősziget, Cikolasziget, Nagysziget)hajdanán szigetek voltak és ezeken jöttek létre az apró néhány házból álló falvak, amit egy közigazgatási egységbe foglalva hívnak Dunaszigetnek. Egy kanyarban a Halászi felé mutató tábla elkerülte a figyelmünket, mire észrevettük a tévedést és visszamentünk a helyes irányba plusz 4 kilométert tekertünk. a hátralévő nyolc kilométer után beértünk Halásziba. A főút kereszteződésében jobbra a templom irányába kell kanyarodni. Két kilométer után egy "Party csárda" feliratú tábla jelzi az irányt, ahol balra kell kanyarodni a sátorozóhely felé. A kis kemping közvetlenül a Mosoni-Duna partján fekszik. Engem a passaui Ilz partján fekvő sátorozóhelyre emlékeztetett. Nagyon barátságos és hangulatos hely.

A vizesblokkok nagyon kultúráltak és tiszták. Szerencsénkre, vasárnap lévén alig voltak a táborban, így csendes éjszakára számíthattunk. A sátorozóhely, a csárda és a szabad strand egy tulajdonoshoz tartozik. Kellemes kikapcsolódást nyújtó hely, ahol fürdeni, hajókázni, csónakot bérelni, enni, inni lehet. A csárdában kellemes élő zene volt. Ha valaki akarja, akkor grill partyra is van lehetőség. Mivel korán érkeztünk, a sátorállítás után még maradt időnk egy kis evezésre. Béreltünk egy kenut és megnéztük a környéket a vízről is. A csend, a nyugalom az árnyékot adó hatalmas fák alatt, a padon ücsörögve, figyelve a naplementét, és a természet ilyettén közelsége békítően hat az ember lelkére.

5. nap

A hazautazás napja. A legrövidebb szakasz a Győrig tartó út állt előttünk. A szél még mindig megkeserítette a kerekezést. Halásziból Lipót felé vettük az irányt. Ezen a szakaszon a kis forgalmú közúton közlekedtünk. Érintettük a vízállásjelentésből ismert Dunaremetét, majd Lipótot, mígnem Hédervárra érkeztünk. Itt tettünk egy kis kitérőt. Az elágazásban jobbra fordulva elmentünk a Héderváryak ősi fészkét megnézni. Éppen átalakítás alatt állt, az ősszel fog nyitni, mint szálloda. Hédervártól Győrig most már végig a kerékpárúton vezetett az út. Sok látványosságot nem kínált ez a szakasz. Délután fél kettőre megérkeztünk a győri vasútállomásra. Meglepetésünkre a 14 óra 48 perckor Budapestre induló vonaton- a menetrenden kívül - volt kerékpárszállító. A vonat 17 óra 22 perckor megérkezett a Keleti pályaudvarra.

Nagyon szép túrát sikerült megtennünk. Különösen a Bécsben töltött nap volt nagyszerű. Nagyon sok látnivaló kimaradt, amit egy következő kerékpáros túra alkalmával majd pótolunk. Felfedezésre vár Lobau, a Donauinsel déli része, a Grinzing, a Schönbrunn, a Wienerwald, az Augarten, a Belvedere.