Kerékpárral a Svábhegytől a Velencei tóig

Itiner

Fotó album

A Dróthuszárok nyári vakáció előtti utolsó kerékpártúrája a Velencei tóhoz vezetett. Az eddigi tapasztalatok szerint a forró nyári hónapokban csak néhány elszánt kerékpáros pattan nyeregbe, hogy az éppen aktuális túrát letekerje. A többség általában a családdal nyaral, míg másokat a nagy meleg riaszt el a kerekezéstől. Ez a túra is júliusra volt beütemezve, de Holtai Andris Arany Pedál - Medál Díjas barátunk kérésére áthelyeztük augusztus első szombatjára, így a spanyolországi nyaralása után ő is részt tudott venni a kiránduláson. Nem utolsó sorban azzal a nem is nagyon titkolt reménnyel, hogy vasárnap estig néhány barátjával ott maradnak Gárdonyban még egyet strandolni. Úgy gondoltam egy Arany Pedál - Medál Díjas dróthuszárnak lehet ennyi kiváltsága. A kérésének nem lehet ellentmondani.

Közben úti célunk Kati és Teca vagy inkább Teca és Kati ellenállhatatlan invitálására, Agárdra módosult. Teca meginvitálta a csapatot az otthonába egy kerti partira a túra végén. Akkor még nem tudta mire vállalkozott.

Hétközben egyre - másra futottak be a jelentkezések. Péntek estére 20 fő jelezte részvételi szándékát. Ekkora létszámú csapat a Dróthuszárok fennállása óta még nem gyűlt össze, ráadásul a többség a neten közzétett felhívást olvasva csatlakozott. Szegény Tecáék csak hüledeztek, mikor naponta jeleztem, hogy még egy, még kettő, még három fő fog jönni. De rendületlenül kitartottak a meghívás mellett. Ennyit az előzményekről.

A találkozó szombat reggel 8 órakor volt Batthyány téren, majd a kerékpárúton elkerékpároztunk a 3 kilométerre található Városmajorba, hogy a Fogaskerekűre felszállva eljussunk a Svábhegyre. Ezzel a megoldással nagyrészt ki tudtuk küszöbölni, hogy a városból kivezető forgalmas utakon kerékpározzunk, másrészt megspóroltuk a Budakeszire vezető hosszan emelkedő úton való kerékpározást. Természetesen ilyen létszámú csapat csak kétszerre tudott feljutni a felső állomásra. Itt csatlakoztak a csapathoz a szarvasi barátaink, akik autóval jöttek Budapestre. Így erre a túrára is volt videósunk és kísérő autónk Laci édesapjának személyében (aki szintén László) és segítsége bizony jól jött a nagy melegben a frissítő italok beszerzése terén.

Negyed tíz után nem sokkal elindultunk a Svábhegyről a Normafa felé. Mondhatnánk azt is, hogy innen már csak lejjebb mentünk, mert ez igaz is lenne, ha nem számítanánk azokat az etyeki és lovasberényi emelkedőket, amelyek próbára tették néhány túratársunk tűrőképességét.

Tehát irány a bónusz szakasz a Normafa, János hegy, Budakeszi útvonalon, a 8 kilométer gurulás az autók elől lezárt úton. Budakeszitől, azonban szombat lévén eléggé nagy volt a forgalom egészen a pátyi elágazásig. Hosszabb rövidebb emelkedők és lejtők tarkították ezt a szakaszt. Az egymást követő húsz kerékpáros és a mögötte haladó kísérő autó nagyszerű látványt nyújtott. Minden kerékpáros szívét megdobogtatná a látvány. Az autósok nem így voltak vele, ők inkább bosszankodtak mire meg tudták előzni a hosszan kígyózó kerékpáros sort. (Felvillant előttem egy ezzel ellentétes tavalyi emlék, amikor a sógorok útjain kerékpározva akár hosszú kilométereken keresztül is nyugodtan jöttek mögöttünk az autók).

Az első pihenőt Pátyon a biatorbágyi elágazásnál tartottuk. Addigra már 17 kilométer volt mögöttünk. Az ezt követő szakasz sík úton vezetett egészen Etyek túlsó széléig miközben elkerekeztünk az autópálya és a biatorbágyi Viadukt alatt. A forgalom lüktető volt, kisebb nagyobb csoportokban előztek meg minket az autók. Jó tempóban haladtunk. A nagy meleg miatt a 31. kilométernél Etyeken ismét pihenő következett. Jól is tettük, mert éppen csak elindultunk a pihenő után, amikor egy combos emelkedő megrostálta a mezőnyt, néhány barátunk csak a kerékpárját tolva tudott felkapaszkodni a domb tetejére. Az emelkedő végén, akik megálltak megnézhették az Etyek határában nemrégiben felépült Korda filmstúdiót, a magyar filmgyártás új fellegvárát.

Míg mi tekertük a pedálokat, és küzdöttünk a szokatlan hőséggel folyamatos jelentéseket kaptunk telefonon Tecától és a két Feritől (a férjektől), akik mindenféle finomsággal készültek a kerti partira.

Az Etyek - Alcsútdoboz közötti 14 kilométer hosszú szakaszon, hullámos terepen hajtottuk a pedálokat. Nem is a terepviszonyok okoztak nehézséget, hanem az állandóan tűző napsütés tett próbára mindenkit. Alcsútdobozon újabb pihenő következett. Innen már csak 16 kilométerre volt Lovasberény a következő frissítő állomás. A várttal ellentétben ezen a szakaszon nagy volt a forgalom. Kisebb nagyobb emelkedők és lejtők tarkították a 811-es számú utat. Lovasberényben a kísérőautónk friss hideg vízzel várta a megfáradt kerékpárosokat mintegy lelket öntve az erejük végén álló néhány sporttársba. A Nadapra vezető út folyamatosan és hosszan elnyúlva emelkedett és bizony volt aki ezt már nem bírta, feladta a kilátástalannak tűnő harcot az emelkedővel és a meleggel szemben. Néhányunkban az emlékezet előhívta a tavalyi emlékezetes túra emlékképeit, tudtuk honnan kezdődik a gurulás, így nekünk egy kicsit könnyebb volt kitartani. A teljesen szétszóródott társaság az autópálya hídjánál egyesült egy rövid időre. Néhányan tettek egy kis kitérőt és elmentek megmártózni a Velencei tóba, a többiek pedig folytatták az utat Agárdra. Négy óra után nem sokkal megérkeztünk a már oly annyira áhított garden party színhelyére. Nekiveselkedtünk elpusztítani a sok sültkolbászt, csülköt, salátát, sört, bort, süteményt. Persze azért gondoltunk a fürdőzőkre is, úgyhogy mikor ők is befutottak még nekik is maradt bőségesen a finomságokból. Mindenki jóllakhatott, hála a két velence tavi dróthuszárlánynak és férjeiknek.

Már csak egy rövid kaland színesítette a nap hátralévő részét. A hazautazás vonattal. A vonat késése miatt közel egyórás várakozás után sikerült felszállnunk a 12 kerékpárral együtt - ami nem is olyan egyszerű dolog - az amúgy szép és légkondicionált vonatra.

Budapesten a Dróthuszárok szétoszlottak a szélrózsa minden irányába, hogy négy hét múlva a Bakonyba vezető túrán újra összegyűljenek remélhetőleg szintén ilyen népes létszámban. A Velence tavi kerékpártúra résztvevői.