Pannonhalma - Sokoró kerékpártúra

Fotó album

Itiner

Győr a vizek városa, tartja a mondás. Kerékpáros szemszögből nézve azt mondhatjuk: Győr a felfestett kerékpárutak és körforgalmak városa. Legalábbis ez volt az első benyomás mikor a városból elindultunk, kerékpárral Pannonhalmára, hogy megnézzük az ezeréves Bencés Apátságot és drótszamáron átszeljük a Sokoró hegyet. Negyed tízkor indultunk Győr Adyváros városrészéből néhol kiépített, másutt a járdára felfestett kerékpárúton. Számos körforgalmat magunk mögött hagytunk a Szent Imre úton haladva, mire Kismegyer irányába átkeltünk az autópálya felett átívelő hídon. Megszűnt a lüktető forgalom és volt idő kémlelni a tájat is. Az apátság Szent Márton hegyére épült sziluettje már 20 kilométer távolságból is jól kivehető. Sík úton, jó tempóban fogytak a kilométereket. Az apátsághoz az utolsó 300 méteren egy combos emelkedőn mentünk fel. Itt található a turistákat fogadó épület. Az alagsorában WC-k, mosdók és egyéb kiszolgáló egységek vannak, a földszinten információs pultok és pénztár, az első emeleten ajándékbolt és tárgyaló, a második emeleten pedig vetítőterem várja a vendégeket. Ezt a szintet köti össze a híd az új turistaútvonallal. Az épület tetőteraszáról szép kilátás nyílik a környező dombokra és az apátság keleti szárnyára. A belső mozgást lift segíti. Innen indulnak minden órában az idegenvezető kíséretével a látogatók, akik bejárják monostort. A belépő kicsit borsos, 1700 Ft, de az a látvány, amit a vendég magában megőrizhet, különleges. A látogatás egy negyedórás film megtekintésével kezdődik, amiben a szerzetesközösség életéről kapnak alapvető információkat az ideérkezők, majd az országút felett átívelő hídon át, a fák alatt új útvonalon indulnak, hogy a vezetővel belépjenek az apátságba.

996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is.

Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1541-től főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Csak ezt követően indulhatott el a megrongált épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban.

A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését.

Az 1802-ben visszaállított rend elsődleges munkaterületül a középiskolai oktatást kapta.

1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is államosították. 1950-től azonban újra engedélyezték a győri és a pannonhalmi gimnázium működését. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség — az iskolai munka folytatása mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban.

A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait, melyek a történelmi határokon túlra is eljutottak.

A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette eme több évszázados hagyomány folytatását, mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba került. Az ezt követő évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok újjáélesztéséről. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek, amely révén a Pannonhalmi Főapátság többségi és a Magyar Külkereskedelmi Bank kisebbségi tulajdonhányadával 2000 m2 alapterületen, 3000 hl tárolókapacitással 2003-ban felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet.

A közel egy órás látogatás a szépen felújított régi épületek között vezetett. Az idegenvezető meg- megállva felhívta figyelmünket az érdekességekre, magyarázatot fűzve a látottakhoz. A séta során a bástyáról körbepillantva gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé. A falakról az utunk a templomba, majd az altemplomba vezetett. Megtudtuk, hogy a templom Uros apát idejében a XIII. század elején épült. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették. A legjelentősebb felújítás az 1720-as években Sajghó Benedek főapátsága idején történt, és az elmúlt években a régészek a torony járószintje alatt megtalálták a legelső Szent István kori templom maradványait. A feltárások során találtak két befalazott kaput és találtak egy sírt is, ami a feltételezések szerint Uros apáté volt. Megismerkedtünk még néhány hiedelemmel, majd a Porta Speciosa-n (ékes kapu) keresztül jutottunk ki a kerengőfolyosóra. A XIII. században ezen a díszes kapun keresztül léptek be a szerzetesek a közös istentiszteletre. A kerengőfolyosó egy kis belső kertet ölel körül, amit Paradisumnak (paradicsomkertnek) is neveznek a bibliai paradicsomkert után. A középkorban gyógynövényeket termesztettek itt.

A látogatást a könyvtár megtekintésével fejeztük be. Az 1090-ből származó oklevél tanúsága szerint Pannonhalmán már 80 kötetet tartottak nyilván. A rend feloszlatásakor 1786-ban több mint 4000 kötet volt a gyűjteményben. Napjainkban körülbelül 360 ezer kötet tartozik a könyvtárhoz.

A könyvtár hosszanti része az 1820-as években épült. Az ovális terem mennyezetén a négy középkori fakultás jelképe látható. (jog, hit, orvos és bölcselettudomány). A falakat a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi díszítik.

Magunk mögött hagyva a világörökség e gyöngyszemét, útunk a Sokoró hegy forgalomtól elzárt útjaihoz vezetett. Visszagurulva a Szent Márton dombról, balra Ravaszd felé vettük az irányt. A Mátyás király utca - Kossuth Lajos utca - Arany János utca útvonalon sík terepen kerékpároztunk. Néhány elágazásban Pannonhalma - Sokoró kerékpárút feliratú tábla jelzi a helyes irányt. Ravaszd községet elérve a piros turistajelzést követtük mindaddig, míg egy kereszteződénél megtaláltuk a piros kereszt jelzést. Innentől ez mutatta a helyes irányt. Megindultunk a hegyen felfelé. Az első 500 méter meredek rázós, köves úton vezetett, majd aszfaltozott szakasz következett. A kilométeróra a 30-as számra ugrott mikor felértünk a Sokoró legmagasabb pontjára. Innentől már hullámos terepen tekertük a pedálokat, hol emelkedőn haladtunk, hol pedig gurultunk egy keveset. 33,5 kilométer megtétele után egy sorompó állta utunkat, és tábla jelezte a Sokorópátka felé vezető irányt, valamint azt, hogy a sorompót megkerülve a kerékpárosok folytathatják útjukat Tényő felé. Mi is ezt tettük. Az erdőben vezető út egy hosszú lejtős szakasszal ért végett amikor megérkeztünk Tényőre. Még 23 kilométer kerékpározás volt hátra amit közúton kellett megtennünk. A főutat elérve jobbra kanyarodtunk Ménfőcsanak irányába. Néha egy-egy autóval találkoztunk, de nem volt nagy a forgalom. A legnagyobb probléma inkább a rettenetes meleg volt. Igazi kánikulai napot fogtunk ki. Ménfőcsanakot elérve többször mutatja jelzőtábla jobbra a Győr felé vezető irányt, de nem szabad letérni, semerre sem, hanem egyenesen kell tovább haladni mindaddig, míg el nem érjük a 83-as főutat. Innen kiépített kerékpárúton juthatunk vissza Győrbe. Ismét számtalan körforgalmon, kerékpárúton, felfestett kerékpársávon közlekedve fél öt után visszaérkeztünk a kiindulási pontunkra. Ezen az igen meleg nyári napon 68 kilométert kerékpároztunk, gyönyörű épületeket láttunk, és számtalan ismerettel lettünk gazdagabbak.