Kerékpáron a Paradicsomban; ha nem is a bibliai, de a Salzkammerguti
tavak kerékpáros Paradicsomában.
2007.
08. 02 - 08. 10.
Salzburg és a Salzkammerguti tavak körüli kerékpározás már
régóta a vágy és remény tárgyai voltak. A teremtő csak jó kedvében teremthette
ezt a vidéket, Ausztria ékszerdobozát. Tekintetünket a tájra vetve békés
természetet, égbenyúló kopasz hegycsúcsok között elterülő égszínkék tavakat,
üde zöld mezőket, rendezett parasztgazdaságokat, hangulatos kis városokat, az
elmúlt századok történelmi emlékeinek sokaságát láthatjuk. Mikor már azt
hisszük, hogy ennél szebbet nem láthatunk, ismét megpillantunk egy új, még szebb épületet, egy másik kis öblöt a
domb tetejéről, vagy az addig fehéren szikrázó kopasz hegycsúcsot, amint a
lenyugvó nap sugarai vörös színben fürdetik.
A ma embere is megtette a magáét, hogy az erre járó
látogató minden jót megtaláljon, ami a kikapcsolódását, szórakozását,
szolgálja. Szállodák, panziók, campingek, hegycsúcsra felkapaszkodó felvonók,
hegyi vasutak, sétahajó járatok sokasága várja a vendégeket. A kerékpárosok
nagyszerűen kitáblázott kitűnő kerékpárutakat találnak melyeken, körbekerekezhetik
Salzkammergut tavait.
Az elmúlt években annyi szép fényképpel, hívogató
prospektussal, kíváncsiságot ébresztő érdekes leírással találkoztunk, hogy a
Dróthuszárok idei nyári több napos kerékpártúrája erre a nem mindennapi vidékre
vezetett.
Augusztus első csütörtökjének kora reggelén két autóval,
hatan vágtunk neki a kilenc napra tervezett a Salzkammergut radwegen vezető
kerékpártúrának. A Salzburgba vezető utat hét óra alatt megtettük és kora
délután megérkeztünk a város szélén, a kerékpárút mellett álló Nord Sam campingbe. Természetesen
az autópályáról letérve mindenütt útbaigazító táblák mutatták az oda vezető
utat. Már hetekkel korábban lefoglaltuk a szálláshelyünket, hogy az autók a
campingben maradhassanak őrizet alatt, amíg körbejárjuk a kerékpár nyergében a
tavakat, majd hat nap után visszatérve még két napot eltöltsünk Salzburg
nevezetességeinek megtekintésével. Előrelátásunk nem volt hiába való, estére
mindig megtelt a camping és nem mindenkinek jutott hely. Salzburgban, a nyári
hónapokban előzetes foglalás nélkül nehéz szállást szerezni, hiába van több
kemping, számtalan panzió és hotel. Hasznos az előrelátás.
A sátrak felállítása nem volt egyszerű. Olyan köves
volt a talaj, hogy csak 1-
1.
túranap Salzburg - St. Wolfgang
Hajnalban az eső kopogása ébresztett. Nem valami bíztató
előjel már az első napon. Nincs mit tenni, csak azt remélhettük, hogy mire
elindulunk eláll az eső. A reggeli 
szokásos menetrend szerint
összecsomagoltunk és éppen elindultunk volna a szemerkélő esőben, amikor
megnyíltak az ég csatornái. A kényszerű várakozás miatt már majdnem dél volt
mire úgy ítéltük meg, hogy most már elindulhatunk. Kétszáz méter után egy öreg
alagút alatt átkerekezve a Salzkammergut kerékpárúton tekertük a pedálokat.
Enyhén emelkedő úton haladtunk, jobbra a Gaisberg csúcsa burkolódzott a
felhőkbe. Néhány forgalmasabb útkereszteződés után egy romantikus fenyőerdőn
haladtunk keresztül, majd négy kilométer kerékpározás után elhaladtunk az
autópálya hídja alatt. Az első pihenőt Eugendorfban a plébánia templomnál
tartottuk, ideiglenesen megszabadultunk az esőköpenyektől. A kitűnő minőségű út
a parasztházak között kanyargott. Néhány kilométer megtétele után két angol
leány stoppolta le csapatunkat. Bérelt kerékpárjuk defektet kapott és
természetesen sem ragasztójuk, sem szakértelmük nem volt a továbbhaladáshoz.
Reménytelenül toporogtak ott, mert rajtunk kívül kerékpáros nem igen járt arra.
Gyors segítségnyújtás után folytattuk
utunkat, az ismét eleredt esőben. Úgy tűnt, hogy ez a nap, az öltözés és a
vetkőzés jegyében fog eltelni. Thalgau előtt egy hosszú gurulás jelentett
változatosságot majd ismét mezőkön, réteken kanyarogtunk a nagyszerűen
kitáblázott útvonalon. Nagy ritkán kellett csak a térképhez folyamodni
segítségért. St. Lorenz-nél elértük a Mondsee partját. A kerékpárút a tópart és
a közút között vezet Scharflingig. Itt magunk mögött hagytuk a Mondseet, hogy
öt nap múlva majd a másik partján 
kerekezzünk. A folytatás egy 2400
méteres szakasz, a forgalmas közúton, hosszú meredek emelkedővel tarkítva,
amely felvisz a Sharfling magaslatra. Az izzasztó kapaszkodás után a kerékpáros
tábla balra mutat és egy kis erdőn keresztül szép villák előtt gurulva
érkeztünk a Wolfgang-see partján elterülő St. Gilgen nevű településre.
Időközben az eső is elállt. A
városka utcái, üzletei megteltek a sétáló vásárló nyaralókkal. Mi is szerét
ejtettük az aznapi bevásárlásnak. St. Gilgen nevezetességeire is jutott idő,
így sikerült megnézni a Mozartot ábrázoló bronzszobrot, a Városházát, a Hotel
Zur Post szállodát, és Mozart édesanyjának szülőházát. Utunkat a tó mellett
vezető kerékpárúton folytattuk. A helyzethez és a körülményekhez igazodva
módosítottunk az előzetes terveken. Abersee magasságában balra kanyarodva a
hajóállomásra kerekeztünk, hogy a kerékpáros turistákat szállító kis komppal 2,9 Euróért átkeljünk a túlsó parton fekvő St.
Wolfgangba, első napi célállomásunkra. A sok nevezetességet tartogató városka
megtekintését a következő nap délelőttjére hagytuk. A centrumtól 3 kilométerre
elterülő Appesbach campingbe délután fél hat
körül érkeztünk. A tó partján elterülő camping első néhány sorát a lakókocsik
foglalják el, de hatalmas zöld terület állt rendelkezésre a sátrak
felállítására is. Kényelmes jól felszerelt kempingben hajthattuk nyugovóra a
fejünket. Előző túrák emlékei alapján – mikor lányok gondoskodtak a mosásról
szárításról - azt gondoltuk, hogy este még kimosunk néhány ruhadarabunkat és a
szárítógép segítségével meg tudjuk majd szárítani. A számításba némi hiba
csúszott. A mosással nem is volt gond, de a szárításnál mikor már a 7. Eurót
dobtuk a gépbe és a kivett ruha két óra szárítás után is csak gőzölgött,
rájöttünk, hogy valamit nem jól csináltunk. Nem volt mit tenni kiteregettük a
nedves ruhákat és vártuk a reggelt.
2. túranap St. Wolfgang - Hallstatt
Végre nem esik az eső, a nap
még nem süt ugyan, de a komor fellegek már nem látszanak. Kora reggel ötlött
fel, hogy talán nem a normál programmal kellett volna szárítani a ruhákat az
este, hanem az extra szárítást használni. Nosza rajta! Csakhogy elfogytak az 1
Eurós érméink, a recepció pedig csak 8 óra után nyit. Nem volt mit tenni,
vártunk. A sikeres pénzváltás után egy órával már volt végre száraz ruhánk. Sok
köszönet nem volt benne. Száraznak száraz volt ugyan, de az előző napi el nem
párolgott nedvesség szaga beleivódott és érezni lehetett. Mindegy, szárazon
elrámoltuk, majd kimossuk újra. Most már könnyű lesz, közel 10 Euróért
megtanultuk kezelni a szárítógépeket is.
Reggeli után néhány perc alatt visszakerékpároztunk St.
Wolfgang centrumába, hogy megismerkedjünk a nevezetes településsel. A
kerékpárokat összeláncolva a templom közelében hagytuk, és gyalogosan vágtunk
neki a sétának. A hullámzó tömeg miatt ez a legkézenfekvőbb megoldás. Az első
megálló a nevezetes plébánia templom volt. Kívülről nézve, a templom nagyon
masszívnak, mondhatnánk robusztusnak tűnik. Szinte uralkodik a környéken, magas
támfalak emelik a tó fölé. A víz irányába egy kis udvar nyílik és egy nagyon
szép átjáró, ahonnan gyönyörű kilátás adódik a tóra és a hegyekre.
Most pedig következzen egy kis történelem, egy kevés
legenda, némi művészettörténet a helység névadójáról, a város templomáról és a
híres szárnyas oltár alkotójáról Pacher-ről és remekművéről. Aki nem érdeklődik
ezen dolgok iránt az kihagyhatja a dőlt betűs részeket.
A 2500 lakosú városkának
az idegenforgalom a legfőbb gazdasági ágazat. A tóvidék - amelyet egykor
Aberseenek is neveztek - nem mindig volt olyan ismert és látogatott, mint
napjainkban. 1000 évvel időszámításunk után partján sűrű erdőség húzódott,
vadonába ritkán tévedt élőlény. Később annál többen keresték fel, s nemcsak
azért, mert St. Wolfgang környéke vonzó szépségű, kéklő hegyei az Alpok
gyöngyszemei. Híres búcsújáróhely is a környék, s ez elsősorban Szent Wolfgang
regensburgi püspöknek köszönhető, aki egy helyi legenda szerint ezen a tájon
élte remeteéletét. Személyét annyira tisztelték a hivők, hogy távoli helyekről
is elzarándokoltak a tó partjára, hogy emléke előtt tisztelegjenek. Nagy
templomot építettek erre a helyre, s azt a művészettörténet legértékesebb remekműveivel
díszítették. Ezeket az egyedülálló gótikus mestermunkákat és az alpesi barokk
stílusban készült szépségeket természetesen látni kell minden turistának, ha
erre jár, hiszen ezek avatják ezt a templomot az európai művészettörténet
nevezetes helyévé.
A séta a Hotel Weisses Rössl nevezetes épületénél
folytatódott, - helyén már 1474-ben fogadó működött - majd következtek a
városka ódon hangulatú utcái, színes
épületei, terei, sétányai. Barangolás közben eljutottunk a Shafbergbahn induló állomására is. A 19
század végén épült fogaskerekű vasúttal közel egy órás
út alatt fel lehet jutni az
Városnézés után irány a
camping, sátorbontás, csomagolás és a déli harangszó már a Hallstattba vezető
kerékpárúton ért bennünket. Kellemes meglepetést okozott, hogy a közút helyett,
amit a térkép jelzett már kerékpárút vezet a tó körül. Az út folyamán többször
tapasztaltuk, hogy időközben a közút mellett megépítették a kerékpárutat. Nem
festették, mint nálunk szokás, hanem elkülönült utat hoztak létre a
bringásoknak. Természetesen akad, ahol a közutat kell igénybe venni, de ez
elhanyagolható a kerékpárutak teljes hosszához képest. Az első megálló az előző
nap elkerült Strobl község - műemlék értelemben véve - egyetlen nevezetességénél, a hagymakupolás
templomnál volt. Néhány fotó készítése után neki indultunk annak a 12 km-es
szakasznak, amely Bad Ischl-be vezetett. Hamarosan kereszteztük az Ischler Ache
nevű patakot, majd átkerekeztünk a főútvonal alatt. Kisebb nagyobb emelkedők,
lejtők követték egymást a dombok között kanyargó mellékutakon, mígnem
begurultunk Ferenc József híres nevezetes városába. A Traun folyó hídján
átkelve a jobb parton a vasút és a folyó között vezető kerékpárúton tartottunk
Hallstatt felé. A Bad Ischl megtekintését a visszafelé vezető útra hagytuk.
Ezen a napon fő látványosságnak Hallstatt városa ígérkezett, amire hosszabb
időt érdemes szánni. Bad Ischl után tíz kilométert kerékpározva megérkeztünk a
cipőiről és gyógyvizéről nevezetes városkába Bad Goisernbe.
Ha e városka neve
ismerősen cseng az olvasónak, az nem a véletlen műve: évtizedekkel ezelőtt
nálunk is divatban voltak a széles peremű, erős fonallal vastagon tűzött,
strapabíró, "gojzer-varrott" cipők. Bizony, nem tévedés: ezeket a
világszerte ismert és szeretett, tartós hegymászó cipőket Goisern szorgalmas
kézművesei találták ki, gyártották és terjesztették el szinte az egész világon.
Az erős bőrből készült, szöges talpú lábbeliket már a városka őslakói is nagyra
becsülték, az alpinisták körében pedig hamarosan szinte fogalommá vált a
"Goiserer" ...
A kerékpárút egészen az Au nevű településig vezet. A Zur
Post nevű vendéglőtől a főútvonalon folytatódik a Hallstattba vezető kerékpár útvonal.
Nyolc kilométert megtéve egy alagúthoz érkeztünk, amely megkerüli a
Hallstatt-ot mintegy kizárva onnan az autóforgalmat. Kerékpárral behajtani
tilos az alagútba, ezért a tó mellett vezető keskeny utcácskában megengedik a
kerékpározást. Mikor a vándor először meglátja
az égbe törő hegycsúcsok között elterülő a hegyoldalra felkapaszkodó városkát a lélegzete is eláll a
látványtól. Megérti, hogy miért is lett a Világörökség része.
A
Marktplatz (Piactér).
Sokak szerint egész Ausztria, megint
mások szerint a Salzkammergut legbájosabb kis főterére érkeztünk, középen a
szép Szentháromság-emlékművel, körben pedig a jól ápolt, szépen karbantartott,
színesre festett polgárházakkal, melyekben fogadók, éttermek, cukrászdák,
kávéházak és boltok váltogatják egymást. Egyik-másik kis házra - az errefelé
divatos szokás szerint - egész gyümölcsfákat futtattak fel a zöldet kedvelő
tulajdonosok: mindez festőibb látványt kölcsönöz a Piactérnek. És már itt is
láthatjuk Hallstatt építészetének jellegzetességét: Tekintettel arra, hogy a
faluban nagyon kevés hely állt rendelkezésre a házépítésre - a tópart és a
köves Salzberg között viszonylag kevés volt a beépíthető terület - az egyre
szaporodó lakosság úgy segített magán, hogy kisebb-nagyobb, fából vagy kőből
készült házait szinte egymás hegyére-hátára építette, persze azért a biztonsági
szempontok figyelembevételével. Így aztán egyféle teraszos jellegű arculatot
kapott a község, lentről figyelve olyan érzése van az embernek, mintha a
domboldalon egyik ház a másik nyakára hágna. Ennek ellenére mégsem tűnik a
látvány zsúfoltnak, inkább érdekesnek, utánozhatatlannak, megkockáztatjuk:
csaknem mesebelinek. A parányi hegyi házikók minden ablaka virágoktól
roskadozik, és a néhány százéves régi házak is természetesen összkomfortos
lakásokat foglalnak magukba.
Prähistorisches Museum (Történelem előtti Múzeum).
Itt őrzik a Salzbergen folytatott ásatások jó
néhány leletét. Ezek közül számos arra utal, hogy az ember már a kő és a
bronzkorban megjelent ezen a környéken. A Dachstein magas síkságain például találtak
egy bronzkardot, amely arra is bizonyíték, hogy az akkori ember fő lakóhelye a
hegyvidék volt. Az ie. 1. században megjöttek a rómaiak és Hallstattban új
települést alapítottak, amely a IV. század végéig létezett. Vidéki házaikat
kitűnő berendezéssel látták el, erről tanúskodik a környékbeli Obertraunban
megtalált három bronzfigura.
A Piactérről tovább sétálva
megpillantjuk a hegygerincről lezuhogó Mühlbach-vízesést, amelyet egy nemrégen
létesített alagútrendszerrel a község középpontja alatt vezetnek el a tóba. Nem
sokkal a vízesés után máris meglátjuk a katolikus plébániatemplomot.
Pfarrkirche (plébániatemplom).
Az első kolostort, Mondseeben
alapították 748-ban, majd Kremsmünsterben 777-ben. Azután következett a traunkircheni
kolostor létrehozása (1000-ben), ezzel már jelei mutatkoznak annak, hogy a
kereszténység egyre inkább elterjedt a Traun völgyében. Az 1050-es évben
hallunk először a kereszténységgel kapcsolatban a helység nevéről, 1181-ben
pedig egy kis román stílusú templomról vannak dokumentumok. 1311-ben Hallstatt
vásártartási jogot kapott és 1320-ban a megnagyobbított, most már második román
stílusú templomot, amely a Maria-Hilf nevet kapta, maga Hermann, a passaui
püspök szentelte fel.
A késő gótikus korszakban aztán
megkockáztatták, hogy a meredek lejtőjű sziklába építsenek egy soha nem látott
méretű templomot. 1505-re el is készült a ma is létező templom. Gyakran állt a
vallásháborúk középpontjában: történetében feljegyezték, hogy néha átmenetileg "gazdát"
is cserélt, hol a katolikusokat, hol a protestánsokat szolgálta.
Michaeliskirche und Beinhaus (Szent Mihály-kápolna és Csontház).
A temető, amely katolikusok és
protestánsok közös végső nyughelye ebben a községben, csakúgy mint a templom,
hatalmas munkával, támfalak építésével, földfeltöltéssel épült a meredek
sziklavonulat előtt. Egészen a merőleges falnak támaszkodik a gótikus
temetőkápolna, amely eredetileg 1313-ban épült, majd 1600 óta bolthajtásos
alapépítmény lett, utolsó temetkezési helye a gyakran már nyolc-tíz év után
exhumált csontvázaknak. Így keletkezett az egész világon ismert Csontház (Bein
haus) amely ma mintegy 1200, többnyire virágfestményekkel és névfelírásokkal
díszített koponyát, és különféle halotti csontokat tartalmaz. Napjainkban már
csak végrendeleti intézkedéssel vagy a hozzátartozók külön kívánságára helyezik
el az újabban elhunytak maradványait a Csontházban.
A városon keresztül kerékpározva jutottunk el Hallstatt-Lahnba található Klausner Höll campingbe.
Sátorállítást, majd a vacsorát követően következet a hallstatti városnézés.
Talán nincs olyan négyzetmétere a városnak, amit ne lenne érdemes
lefényképezni. A sziklafalra felkúszó épületek, a virággal díszített színes
erkélyek, a piactér díszes házai, a Csontház koponyái, az utcán csörgedező
patak, a város közepén a magasból lezúduló vízesés, a zegzugos lépcsős kis
utcácskák és a környező táj mind, mind megállásra késztetett. A séta után
elcsigázva és szépséggel eltelve hajthattuk fejünket álomra a kellemes
környezetben fekvő, időközben megtelt campingbe.
3. túranap Hallstatt - Altmünster
Kora reggel még felhőkbe
burkolódzik a camping, de már látni lehet, hogy az időjárás ma kegyes
lesz hozzánk. Az esőruhák a csomagok aljára kerülnek. 
Tervek szerint ezen a napon sort kerítünk Bad Ischl néhány
nevezetességének megismerésére és este egy újabb salzkammerguti tó, a Traunsee
mellett verünk sátrat. Reggeli után a társaság kettévált. Öten még indulás előtt
felmentek a Salzbergbahnnal az 1060 méteren fekvő Salzberg csúcsára, míg e
sorok szerzője útra kelt, hogy megnézze az előző este már zárva talált
Csontházat, dél körül ismét találkoztunk a Traun partján elterülő Lauffen
városka pihenőhelyénél. A hídon átkelve most a bal parton vezető alternatív
kerékpárúton közelítettük meg Bad Ischl-t. Erdő szélén kanyargó, árnyékot adó
fák alatt, enyhén lejtős szakasz volt, mely az Esplanade sétányba torkollott.
Innen térkép segítségével Ferenc József császár villájához kerekeztünk. A
bejáratnál a kerekesek részére kialakítottak egy kerékpártárolót, mert a
hatalmas park csak gyalogosan látogatható. A belépő 3,5 Euró. A villába és a
Photomuseum-ba való bejutásért külön-külön fizetni kell. Ha már Bad Ischl-ben
jártunk nem hagyhattuk ki, hogy ne együnk egy Islert-t a város leghíresebb és
legszebb cukrászdájában a Zauner cukrászdában. A következő megálló az
Ivócsarnok lett volna, azonban éppen felújítás alatt állt, így most nem
látogatható. Mint már annyiszor most is az idő szorításában voltunk így néhány
látnivalót ki kellett hagynunk a tervezett programból.
Bad Ischl
470 méterrel a tenger színt felett, a
Salzkammergut szívében fekszik a legrégebbi osztrák sós gyógyfürdő és népszerű
téli sporthely. Az 15000 lakosú Bad Ischl fejlődéstörténete elválaszthatatlan a
só történetétől, mindig ez képezte a terület egzisztenciális alapját. 1392-ben
a település megkapta a vásártartási jogot. 1562-ben felfedezték az ischli
Sóhegyet, majd a gazdag sótelepek kiaknázására megépítették az első főzőházat.
Az igazi virágzás azonban a XIX.
század kezdetén indult meg, amikor Ischl fürdőhellyé fejlődött.
Kurpark, Kursalon (Gyógypark és Gyógyfürdőépület).
A város egyébként is gondozott
sétányainál és parkjainál is szebb a központban levő Gyógypark, hatalmas zöld
pázsitjával, virágágyaival, mediterrán hangulatot árasztó növénycsoportjaival,
fenyőfáival. A park közepén áll a sárgára festett nagyméretű Kursalon, hatalmas
teraszával, amelyen vidám, színes napernyők virítanak. A teraszon és a park
fehér padjain a nap minden szakában üldögélnek gyógyulni vágyó betegek vagy
turisták.
Kaiservilla (császári nyaralóépület)
Ferenc József császár és király hat
évtizeden keresztül Ischlben nyaralt, egykori klasszicista stílusú, biedermeier
berendezésű villáját a XIX. század második felében alakították át mai
formájára.
Lehár Múzeum
Lehár Ferenc (1870, Komárom - 1948,
Bad Ischl) katonakarmester fia volt. Tanulmányait Prágában végezte, majd ő is
édesapja nyomdokaiba lépett: Losonctől Poláig, a Monarchia számos városában vezényelt
katonazenekarokat. Első nagy sikerét a Bécsben, 1905-ben bemutatott "Víg
özvegy"-gyel aratta, majd ezt követte sok-sok operettje, melyeket a világ
legtöbb zenés színpadán bemutattak. Híres művei, a teljesség igénye nélkül:
"A drótostót" (1902), "Luxemburg grófja" (1909),
"Cigányszerelem" (1910), ”Frasquita" (1922),
"Paganini" (1925), "A cárevics" (1926),
"Friderika" (1930), "A mosoly országa" (1930),
"Giuditta" (1933).
Lehár 1912-től lakott ebben a házban,
műveinek nagy részét itt komponálta. Halála előtt - 1948-ban a házat a városra
hagyta, csupán egy kikötése volt, hogy minden maradjon úgy, mint életében. Ezt
a kívánságát teljesítették: egyetlen darabot sem mozdítottak el a helyéről.
A
kerékpárút az országút és a Traun folyó között vezetett. Az enyhén lejtős úton
nagyszerű tempót lehetett menni a hatalmas csomagokkal, mígnem feltámadt az
erős szembe szél, ami egészen addig tartott, míg el nem értük a Traunsee-t.
Távolabbról nézve érdekes látványt nyújtott, ahogy a folyó torkolatában a
világosabb kék színű folyó vize éles határvonalat húz a sötétebb kék színű tó
vizével. A kerékpárút most már a tó partján kanyargott. Úgy tűnt, hogy a térkép
jelzésével ellentétben újabb kerékpárutakat is építettek, mert sehol nem
kellett a közúton kerekezni. A következő pihenőt Traunkirchenben tartottuk.
Szerettük volna közelebbről szemügyre venni a közvetlenül a tóparton álló
barokk templomot és a Johannes kápolnát, sajnos azonban egyikbe sem tudtunk
bejutni, így csak kívülről készült néhány fotó róluk.
A Traunsee Ausztria második legnagyobb
kiterjedésű tava. A tó hossza
Traunkirchen-től még nyolc kilométert kerékpároztunk
és fél hat körül megérkeztünk Altmünsterbe, a tó partján elterülő Schweizerhof
campingbe. Természetesen ez a camping is zsúfolásig tele és az elvárt és
megszokott jó színvonalat képviselte. Talán csak egyetlen hibája, hogy a
melegvizes zuhanyozásért külön 1 Euróért
zsetont kell venni. Sátorállítás, fürdőzés a nem túl melegvízű tóban,
majd a vacsora következett. A naplementében még
néhány nagyszerű fényképeket sikerült készíteni a kopár hegycsúcsokról mielőtt
a Dróthuszárok álomra hajtották volna a fejüket.
4. túranap Altmünster – Unterach
Még mindig tart a jó idő, állapítottuk meg jóleső
érzéssel a reggeli ébredésnél. Ez a nap ígérkezett a túra király szakaszának. A
térképet tanulmányozva látható, hogy számtalan emelkedő és lejtő vár ránk.
Előtte azonban még a Trausee fővárosa Gmunden tartogatott sok szép látnivalót.
Hadd álljon itt most néhány részlet magának a
városnak első személyben megirt, "bemutatkozó leveléből".
"Egész királyságomban nincs ennél
szebb látvány!" - kiáltott fel elragadtatva VII. Edward angol király,
amikor a század első éveiben Gmundenben járt. A csodás panorámára gondolt, a
Traunseere, a Grünbergre és az
A fejedelmi város, amelynek változatos
története a városképben is visszatükröződik, különösen akkor élte fénykorát,
amikor Bad Ischl is "tündöklött": Ferenc József idejében. Gmunden nem
esett messze az udvar előkelő nyaralóhelyétől: sokan, ha már oda nem juthattak
el, legalább itt igyekeztek utánozni a "felső tízezer" életét,
szokásait. A múlt század közepéig Gmunden volt a salzkammerguti sókereskedelem
központi városa is - ma már persze inkább az idegenforgalom hozza a hasznot a
városlakóknak.
Városi plébániatemplom
A XIV-XV. századból való, korai
gótikus stílusban építették, még erős román kori térhatások érezhetők benne,
bár egy részét később barokkizálták. Itt található a híres "Három
királyok"oltár. Thomas Schwanthaler műve, 1656-ból, a figurákat Matthias
Zürn készítette, akinek keze munkájával számos környékbeli templomban
találkozhattunk már. A templom ékességei még a XV-XIX. századból való szép
sírkövek is.
Rathaus (Városháza).
A gmundeni főtér legnagyobb
látványossága kétségkívül a XVI. századból való, reneszánsz középrésszel
büszkélkedő, tetszetős erkélyekkel és árkádokkal díszített városháza. Gazdag
stukkó dekorációja 1756-ból származik.
Külön látványossága - amelyet azonban
nemcsak látni, meghallgatni is tanácsos - a később a toronyba épített
kerámiaharangokból álló Glockenspiel (harangjáték)
Kammerhof (kincstárépület)
Nem messze a városházától találjuk a
gótikus kincstárépületet melynek magja a XV. században épült. Azóta többször
átépítették, az utóbbi évtizedekben gyakran és szépen renoválták. Falai között
ma a Városi Múzeum található a Gmunden múltjára vonatkozó számos érdekességgel.
Landscbloss Orth (az Orth-kastély).
Gmunden egyik leginkább ismert
nevezetessége és a fényképeken leggyakrabban használt "szimbóluma" ez
az épületegyüttes, amelyhez egy ún. tavikastély is tartozik. A Traunsee északi
partjáról benyúló félszigeten emelték a XVIII. század kezdetén. Várépítmény
volt, jellegzetes formákkal: védekezésre lehetőséget nyújtó négy
saroktoronnyal, négyszögletes udvarral, ahol pompás, kovácsoltvas rokokó kút
díszlik. A Landschloss Orth ma a tartományi erdészeti iskolának ad otthont.
Seeschloss Orth (Orth-tavikastély).
Villa Toscana (Toscana kastélyvilla).
A már említett egykori toscanai
nagyherceg és családja élt itt száműzetésben. A neoreneszánsz stílusú épületet
néhány éve Gmunden városa megvásárolta és kulturális célokra rendezte be.
Többek között modern kongresszusi központot építettek mellé, amely így egy
88000 m2-es park közepén fekszik.
Schloss Cumberland (Cumberland-kastély).
Az egykori Hannover királyi ház
leszármazottainak volt a tartózkodási helye a nagy park közepén épített, Tudor
stílusú vár. Ma szanatórium működik benne, kihasználva a jó magaslati levegőt.
Königinvilla (Királyné-villa).
Egykor szintén a hannover
braunschweigi hercegi família birtokában volt ez az épület. Ma az egykori görög
királyné nyári lakhelye.
Schloss Württemberg (Württemberg-kastély).
Altmünsterhez közelebb, a tó mellett
találjuk meg ezt a szép épületet, amely egykor a württembergi hercegek nyári
lakóhelye volt. Ma tartományi leánynevelő intézet működik a falai között.
A
nevezetességek megnézése után megvártuk a Városháza homlokzatán 12 órakor
felcsendülő harangjátékot. Még a fülünkbe csengett a harangjáték dallama,
amikor a Rathausplatztól-tól elindultunk. Egy kilométert kellett visszafelé
kerékpározni, hogy jobbra kanyarodva elkezdjük a hegymenetek sorát. Néhány száz
méter után a Gmundener Straßenbahn vágányait elérve egy az előzőnél is
meredekebb szakasz következett. Szerencsére a pályaudvar után megszelídült az
emelkedő és elbúcsúztunk Gmundentől. A kerékpáros táblákat követve hamarosan
kereszteztük a síneket, majd egy emelkedőt követően hosszú gurulás következett.
Néhány kisebb falut magunk mögött hagyva átkerekeztünk az autópálya hídja
alatt, amit még néhány hasonló alagút követett a következő szakaszon.
Változatos úton haladtunk sok kisebb nagyobb emelkedővel és lejtővel tarkítva.
Néha-néha megálltunk egy-egy nagyobb árnyékot adó gyümölcsfa alatt egy kis
frissítőt magunkhoz venni és megpihenni. Így jutottunk el az Attersee partján
fekvő Schörflingbe, ahol a templomkertben megebédeltünk.
Az Attersee
A tó, parti sávjának beépítésével szinte
hétről hétre zsugorodott az a terület, amely a lakosságnak és a nyaraló
vendégeknek rendelkezésére állt. Lassan már ott tartottak, hogy - a hivatalos
strandrészeket kivéve - sehol sem lehetett megközelíteni a vizet, mert a part
többi részét mind lezárták a tulajdonosok. Felső-Ausztria tartomány illetékes
hatósága ezért úgy döntött. Hogy a Salzkammergutban megvásárol mintegy
Kammer Schörfling
A régi városközpont az Attersee északi
részét körülvevő morénavölgyben fekszik, a tájon uralkodó, kedvező forgalmú
hely, nem is csoda, hogy a cölöpökre építkezők itt létesítették az első falut a
környéken, a rómaiak pedig itt is építettek előkelő villákat. Ezeket, a régi
műemlékeket, legalábbis egy részüket, rekonstruálták. A krónikák feljegyzései
tanúskodtak róla, hogy Schörfling már 863-ban létezett, mégpedig Skerolvinga
néven. I. Maximillian császár adományozta a vásártartás jogát az itt lakóknak,
ez természetesen nagy kedvezmény, haszonnal kecsegtető vállalkozás lehetett
abban az időben, versengtek is érte a környék települései.
A Szt. Gallen-i szerzetesek templomot
is emeltek itt már a VIII. században. A partvidék ékessége a Kammer - kastély,
szép sétánnyal, stranddal, kikötővel.
Attersee község
477
méterrel a tenger szintje felett terül el ez a barátságos település, lakosainak
száma alig éri el a másfélezret.
Attersee valamikor karoling császári várként is ismert volt, a nyugati
tópart legfejlettebb településének tartották.
Ebéd után a dombtetőről legurulva egy időre el is
felejthettük a lejtőket. A társaság szétszakadozott de az útelágazásokban
bevártuk egymást. Egy kereszteződésnél az elől haladók az itinert követve mentek
tovább, míg a lemaradók - e sorok írója és egy másik társun k- a kerékpáros
táblák útmutatását követte. Az eredmény az lett, hogy mi ketten egyre feljebb
és feljebb kapaszkodtunk a dombokon, néha 10 méterenként megálltunk majd újra
10 métert toltuk a kerékpárokat, eközben az élboly St. Georgen-ben várt ránk. A
kimerítő kapaszkodásért az elénk táruló panoráma nyújtott némi kárpótlást. Néhány kilométer után kereszteztük az
eredetileg tervezett útvonalat és azon gurultunk most már lefelé Nußdorf-ig.
Telefonos egyeztetést követően a falut végét jelző táblánál hamarosan együtt
volt Dróthuszárok csapata. Mint kiderült, az itinert követők a hosszabb, de
könnyebb útvonalat járták be. Nußdorf és Unterach közötti 11 kilométeres szakasz
a kis forgalmú B 151-es főúton vezetett egészen az Unterachba a tó partján álló
Insel-campingig. A túra során ez a
camping bizonyult a legolcsóbbnak. Sikerült a tó partján felállítani a sátrakat
és jutott idő még az Attersee hűs hullámaiban megmártózni.
5. túranap Unterach - Salzburg
A kellemes simogató napsütés
még ezen a napon is kitartott. Indulás előtt még megvitattuk a túra
folytatásának alternatíváit. Az első lehetőség az volt, hogy tartjuk magunkat
az eredeti tervhez, elkerekezünk Obertraumer-See partjáig és már csak 20
kilométerre leszünk Salzburgtól. Második lehetőség, hogy egyszerre megtesszük a
hátralévő két nap távját a közel 80 kilométert, de valószínű, hogy nem 
sikerül,
mert a térkép igen kemény emelkedőket jelzett. A harmadik alternatíva az volt
hogy Mondsee-ig az eredeti útvonalat választjuk, majd onnan Thalgaut érintve
rákanyarodunk az első napon már bejárt kerékpárútra és visszamegyünk rajta
Salzburgba. Így nyernénk egy napot és autóval el tudnánk menni a Salzburgtól 26
kilométerre fekvő németországi Berchtesgadenbe. Ez utóbbi mellett döntöttünk.
Mint utóbb kiderült helyesen, mert a következő két nap esőt hozott.
Tíz óra körül egy rövid bevásárlást követően elindultunk Mondsee felé. Hamar túljutottunk az Attersee-t a Mondsee-vel összekötő A 151-es főút 2 kilométeres szakaszán, hogy aztán a Mondsee partján kerekezzünk. A főút elkeskenyedik, a táj idilli lesz, szinte semmi hely nem marad a tó és az út között. A Hotel Seehofnál balra kanyarodva eltávolodtunk a tótól, az út hegynek föl vezetett egy erdős részen keresztül. A kaptatót leküzdve ismét olyan pontjára értünk a túrának amit kár lett volna kihagyni. A kerékpárokat letámasztva a dombtetőre felkapaszkodtunk ahonnan - talán már mondani sem kellene csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Az út folytatása egy paraszti udvart érintett mielőtt legurultunk egy 12%-os lejtőn. E kis kitérő után ismét elértük a főutat és egy rövid szakaszt leszámítva a mellette futó kerékpárúton jutottunk el Mondsee városkába. Ne tévesszen meg senkit a név, mert a tavat és a partján fekvő várost is így nevezik.
Mondsee
"Mi
májustól szeptemberig fürdünk a Mondseeben!" - ezzel a vidám mondattal
köszönti és invitálja az erre járó turistákat az idegenforgalmi hivatal
prospektusa. Valóban, a Mondsee a legmelegebb a Salzkammergut tavai közül,
hőmérséklete nyáron a 26 C-ot is eléri.
A kerékpárokat a
színes házakkal övezett főtéren hagyva
elindultunk a városka megismerésére. Másfél órás nézelődés és shoppingolás után
folytattuk utunkat. A véletlen (megint a tábláknak hittünk és nem a térképet
néztük) úgy hozta, hogy a térképen sárgával jelzett alternatív útvonalra
tévedtünk és így jutottunk el Thalgauba. Ezért a tévedésért néhány meredekebb emelkedővel
fizettünk, ahelyett, hogy a patakvölgybe kerékpároztunk volna. Tíz kilométer
megtétele után feltűnt a már ismerős benzinkút a fűrésztelep és a mező közepén
vezető kerékpárút. Még kétszer átbújtunk az A 1-es autópálya alatt és elértük
azt a 6 kilométeres lejtős szakaszt, amin begurultunk Salzburgba a Nord Sam
campingbe. Jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy az autók még épségben ott állnak
ahol hagytuk őket (a medence mellett). Az új sátorhelyünkön a terep nem volt
köves, így könnyű volt a sátor állítás. A parcellán húzódott keresztül a
szomszédos lakókocsi áramellátása. A vezetéket sikerült észrevétlen megcsapolni
(elosztóval) így a kamerák és telefonok feltöltését is megoldottuk. A korai
érkezés lehetővé tette, hogy megmártózzunk a Salzburger-see hullámaiban, ami
nem volt más mint a camping medencéje.
6. túranap Sazburg - Berchtesgaden (autóval)
Felhős borús reggelre ébredtünk. Azt reméltük, hogy mire
eljutunk aznapi úticélunkhoz talán a felhők is elvonulnak. Hiú ábrándnak
bizonyult, mert nemhogy kiderült volna az ég, inkább elkezdett esni az eső.
Bercthesgaden-ben némi kevergés után ráleltünk a megfelelő útra. Aki nem tudja,
hogy a Kelhsteinhaus-t kell keresni az
úgy jár mint mi. A Sasfészekbe vezető út egy rémisztőnek mutatkozó táblával
indul, ami azt mutatja, hogy 24%-os emelkedő kezdődik. Az ilyen utakhoz nem
szokott vezetőknek kicsit rémisztőleg hat. Szerencsére senki nem ment előttünk,
így ha lassan is, de minden gond nélkül 
feljutottunk
a parkolókig. Innen az egysávos szerpentinen menetrend szerint konvojban
közlekedő autóbuszok viszik fel a látogatókat a bejáratig. A menetjegyen (14
Euro) német precizitással feltüntetik az indulás idejét és a megálló számát,
ahonnan indul a busz. Csak annyi jegyet adnak el ahány ülőhely található az
autóbuszokon. A visszaúthoz a fenti állomáson kellett helyet foglalni, a
számunkra megfelelő időpontra. A bejárattól egy
hosszú sötét
A sasfészket Martin Bormann ajándékozta Hitlernek 50.
születésnapjára. Az épület 1834 m-en fekszik és 12 hónap alatt készült el. A
felvezető szerpentin út
Mire felértünk a
csúcsra nemhogy a Königsee-t és a környező hegyeket nem láttuk, de a
látótávolság 10-20 méterre csökkent. A csúcson a ház
körül sétautakat jelöltek ki, amit 40-45 perc alatt be lehet járni. A séta
közben szép időben lenyűgöző panoráma tárul a látogató elé. A felhőben úszó
hegy miatt kénytelenek voltunk beérni a vásárolt képeslapok szolgáltatta
látvánnyal. Látnivaló híján visszatértünk az autókhoz és délutánra
szabadprogramot hirdettünk. Mire visszatértünk Salzburgba az eső elállt, de
maradt a felhős, párás, nyálkás idő.
7. túranap
Salzburg
Kerékpártúránk
utolsó napját Salzburg megismerésére szántuk. Reggelre eldőlt az a kérdés is,
hogy kerékpárral menjünk-e be a városba vagy tömegközlekedéssel. Mivel esett az
eső, megoldódott a probléma. A campingtől nem messze van az autóbusz megálló.
Az autóbusszal eljutottunk a főpályaudvarig, majd ott villamosra szállva a
Mirabell-kastélyig utaztunk. A szemerkélő esőben itt kezdtük városnéző
sétánkat, hogy majd a várban a Festung
Hohensalzburg-ban fejezzük be. Mozart városának utcái zsúfoltak a
turistáktól. A rossz idő miatt talán a szokásosnál is többen voltak, hiszen a salzkammerguti
tavak most nem nyújtottak felüdülést. A közlekedés kaotikusabb, mint
Budapesten. A keskeny kanyargós utcákon végelláthatatlan a kocsisor.
Hazatérve olvastam
az újságban, hogy salzburgi városi vezetés elrendelte, hogy a nyári szezonban,
rossz időben, eső esetén a külföldi rendszámú autóknak a városon kívül e célra
létesített pakolókban kell maradniuk. Az utasokat buszok viszik a belvárosba. A
parkolásért 10 Eurót kell fizetni, ami magában foglalja a városi közlekedés igénybevételét is. Kivételt
képeznek a Berchtesgaden körzet rendszámát viselő német autók. Az intézkedés
nem automatikus, hanem a hatóságok figyelembe veszik a parkolóházak
telitettségét is.
A látványról már
annyian és oly sokat meséltek, hogy röviden csak annyit lehet mondani. Ezt
látni kell! Inkább álljon itt egy kis történelemi múltidézés és a
kihagyhatatlan látnivalók részletesebb megismerése.
Salzburg története a 700. évre nyúlik
vissza, amikor Szent Rupert bencés apátságot alapított a Salzach partján és Szent
Péterről nevezte el. Tulajdonképpen ettől a dátumtól számíthatjuk Salzburg
létét.
Abban, hogy Salzburgot ma is páratlan
barokk pompájában csodálhatjuk, nagy szerepe van a gazdag és jó ízlésű
hercegérsekeknek, közülük is különösen háromnak, Wolf Dietrich von Raitenaunak
(1587-1612), Markus Sittikusnak (1612-1619) és különösen Paris Gräf von
Lodronnak (1619-1653).
A modern Salzburg történetében
mérföldkőnek számít 1917, amikor megalapították az Ünnepi Játékokat.
Dóm (Szent Rupert székesegyház).
Helyén az első templomot a VII.
évszázad hetvenes éveiben alapították, majd ezt a régi templomot a XII.
században román stílusban építették át, ekkor nem kevesebb, mint öt hajója
volt. Ez a második templom 1598-ban a tűz martaléka lett, helyére azonban a
következő század tízes-húszas éveiben új székesegyházat emeltek.
Benedek rendi Szent Péter főapátság és templom
Ez az egyetlen férfi kolostor német
nyelvterületen, amely a VII. század óta fennáll.
Franziskanerkirche (a Ferenc-rendiek temploma).
Sokak szerint a város legszebb
temploma, amelyet a franciskánusok hoztak létre. Építészetileg azért rendkívül
érdekes, mert nagyszerűen tanulmányozhatjuk rajta a keresztény templomépítés
három legjellegzetesebb stílusát: a pazar, dúsan díszített barokkot, a román
stílusú kapubejáratot és a magas, gótikus karzatot.
Residenzbrunnen
(Rezidencia-szökőkút).
A Residenz platz egyik fő ékessége a
Salzburg legrégibb temploma, története a VIII. századra
nyúlik vissza. A XVIII. Század közepén újjáépítették. Egykor körülötte terült
el a városi temető.
Neugebäude und Glockenspiel (Újépület és harangjáték).
Wolf Dietrich érsek építtette 1588-tól
1602-ig, hogy saját magának és hercegi vendégeinek megfelelő otthont
biztosítson. 1670-ben újabb szárnyat építettek hozzá, majd l702-ben Johann
Ernst Thun érsek megmagasította a tornyát, és elhelyezte benne a híres
harangjátékot. Az Újépületben ma tartományi hivatalok működnek, valamint itt
van a főposta is.
Mozartdenkmal (Mozart-emlékmű a Mozart téren).
Ezt a szobrot - a város nagy szülöttjére
emlékeztetendő - Ludwig von Schwanthaler készítette, 1842-ben állították fel.
Azelőtt a teret Michaelplatznak, azaz Szent Mihály térnek hívták, és a Salzach
folyó felé az ún. Szent Mihály kapu zárta le. Ezt a XIX. században lebontották.
Amikor a Mozart-emlékmű alapjait ásni kezdték, a föld alatt egy római mozaik
maradványait találták, amelyen a kővetkező szöveg volt olvasható: "HIC
HABITAT (FELICITAS) NIHIL INTER MALI" azaz "Itt boldogság lakozik,
küszöbünket semmi baj át nem lépheti" .
Torony nélküli templom, hatalmas
kupolája azonban már messziről feltűnik. 1602-ben alapították, száz év múlva
barokk stílusban átépítették. Kupolafreskóját Paul Troger készítette.
Alter Markt (régi piac)
A teret egy szép kút uralja, melynek
medencéje 1685-töl 1687-íg épült, gazdag reneszánsz vasrácsa pedig Wolf
Guppenberger munkája 1583-ból. Ékessége a régi piactérnek Szent Flórián szobra,
amelyet 1734-ben készített Josef Anton Pfaffinger. Az Alter Markt 3. számú háza
késő barokk stílusban épült, az egykori zálogházról származó kapuja érdemel
figyelmet, az alapító Jakob Lichtenstein gróf címerével (1745-1747). Az
épületben ma takarékpénztár működik. A 6. számú házban az öreg udvari patikát
találjuk, berendezése 1760-ban készült. Nézzük még meg a 7. és 11. számú házak
bájos kapuit, a XVIII. század második feléből valók. Az Alter Marktól már csak
néhány lépésre van a Rathausplatz, amely meghitt középkori levegőt áraszt.
Rathaus (Városháza) és a Getreidegasse
Ez a viszonylag szerény épület
1407-ben készült. Eredetileg minden disz nélkül építették, csupán egyszerű
négyszögletes tornya magasodott a környező házak fölé. 1616 és 1618 között
teljesen újjáépítették. A kapu fölé az igazság istennőjének, Justitiának
életnagyságú szobra került, a város címeréve!. Hans 
Waldburger alkotta 1617-ben, Az épület
a XVIII. században teljesen új homlokzatot kapott. Érdekes a toronyban a félig
kékre, félig sárgára festett gömb, amely a Hold járását mutatja.
A városháza épületének megtekintése
után továbbsétálunk Salzburg leghíresebb és egyben leglátogatottabb utcájába,
talán nem túlzás azt mondanunk: egész Európa egyik legkedvesebb kis szűk
utcácskájába; a Getreidegasséba. A régi polgárváros főutcájának eredeti neve
Trabegasse volt, a városházánál kezdődik és az egykori polgári kórház
templománál végződik. Néhány kereskedőépülettől eltekintve - amelyek nem mindig
jól illeszkednek a régi stílushoz -, a legtöbb ház máig megtartotta szép, ódon
karakterét. A XVII. századtól a házfalakat többnyire ívelt hajlattal zárták le,
amelyeket felirattal vagy jelmondattal díszítettek, Különösen kedvesek a
polgárházak gazdagon díszített kapubejáratai. Ha egy kicsit fölfelé is
tekintünk, gyönyörködhetünk a házak falán elhelyezett látványos, régi vagy
legalábbis réginek tűnő cégérekben. Csaknem minden házon látható egy-egy
kovácsoltvasból, sárga- vagy vörösrézből készült, esetleg aranyozott cégér,
mintha az üzletek és tulajdonosaik ebben is versengenének egymással.
Sörözőt és cipészt, drogériát és pékséget,
cukrászdát és vendéglőt hirdetnek a remekmívű kis alkotások, a régmúlt korok
hangulatát lopva be a szűk utcába, s ezzel nagy kontrasztot teremtve a
farmeros- tarisznyás- fapapucsos- vászonkalapos- fényképezőgépes turistákkal.
Mozarts Geburtshaus (Mozart szülőháza).
A Getreidegasse 9. számú háza
napjainkban is Európa egyik leglátogatottabb "zarándokhelye". A
bejárat: szép kapu ovális medaillonnal, melyen egy női szent mellképe látható 1730-ból.
A házról már 1408-ban írnak egy oklevélben, 1703-ból pedig azt tudjuk róla,
hogy a Hagenauer kereskedőfamília tulajdona. A háztulajdonos és Mozart szülei
között jó baráti kapcsolat volt. A Mozart família lakása a ház harmadik
emeletén ma látogatható múzeum. Itt született Anna Maria Mozart asszonynak
nyolc év alatt hét gyermeke, akikből csak ketten maradtak életben. Utolsó
gyermekként itt látta meg a napvilágot egy sötét udvari szobában a kis Wolfgang
Amadeus 1756. január 27-én. A háznak egy másik, rokokó szépségben szárnyaló
homlokzata is volt, amely a túlsó oldalra, az Universitätsplatzra nézett, de
ezt szerencsétlen módon a XIX. század közepén elbontották és sablonos
klasszicista homlokzatot kapott.
A következő kis utca a Gstättengasse,
amelyet a Gstättentor nevű kapun át érünk el. A Mönchsbergre vivő felvonópálya
előcsarnokát az utca baloldalán találjuk.
Das Kleine Festspielhaus (Kis Fesztiválpalota).
1917-ben megalapították az Ünnepi
Játékok megrendezésére hivatott egyesületet. Az alapítás évétől kezdve máris
különböző tervek készültek az Ünnepi Játékok helyszínének felépítésére.
1924-ben azután megbíztak egy ismert salzburgi műemlékvédelmi szakembert,
Eduard Hüttert, hogy a téli lovaglóiskolából hozzon létre egy olyan színházat,
amely alkalmas az Ünnepi Játékok befogadására. Ez 1925-ben el is készült, de
nem tetszett mindenkinek, és ezért 1926-ban átépítették. 1962-1963 között a Kis
Festspielhaus elnyerte mai végleges alakját, a nézőtéren 1324 ülő és 60
állóhely van, alkalmas kisoperák és színdarabok bemutatására.
Hofmarstall (egykori udvari istálló).
Az 1606-1607-ben alapított és 1662-ben
továbbfejlesztett épület bepillantást enged az egykori barokk udvari életbe is.
Itt működött az udvari istálló, és a téli és nyári lovaglóiskola. A téli lovarda
épületét is 1662-ben emelték, a nézők számára két tribünt is építettek. A
mennyezet festményeit itt is Johann Michael Rottmayr és Christian Lederwasch
alkotta, 1690-ben.
Az 1200 nézőt befogadó épület
halljában Anton Faistaua freskói díszlenek, az előcsarnokban pedig Anton Kolig
nagyméretű mozaikjában. Jakob Adlhardt és Karl Bodingbauer fafaragásaiban
gyönyörködhetünk. Ezeket az alkotásokat a náci időszakban mint az
"elfajzott művészet" termékeit, eltávolították. A Faistauer-freskókat
Alberto Susat, a jeles festő és restaurátor megmentette és a háború után
eredeti formájában heiyreállitotta.
A központi előcsarnokban láthatjuk
Alfred Hrdlicka Orfeuszszobrát, Oskar Kokoschka nagy gobelinjét. a földszinti
körfolyosón pedig Kay Krasnitzky bronz reliefjei függenek.
Das Grosse FestspieIhaus (Nagy
Fesztiválpalota).
Az Ünnepi Játékok korszerű nagy
színházának építését 1956-ban, Mozart születésének 200. évfordulójához
kapcsolódva kezdték el Clemens Holzmeister tervei alapján. Az építkezést már
1960-ban be is fejezték. 2177 ülőhely várja itt a nézőket, a központi
nagyszínpad játéktere 14-től 30 méterig nagyítható, vagy csökkenthető, amely
ideális helyszín nagyoperák előadására is.
A bejárati előcsarnokban a két nagy
márványszobor a Muzsika és a Színház allegorikus alakjait ábrázolja. A
folyosókat és a társalgókat acélreliefek, kerámiakompozíciók és gobelinek
díszítik, közöttük ott látható Oskar Kokoschka Ámor és Psyché című szövött
faliképe. Neves művészek szebbnél szebb festményei díszítik még azokat a
helyiségeket ahol a közönség megfordul, a látványos vasfügggönyt Rudolf
Hoftehner tervezte.
Felsenreitschule (Sziklába vájt lovasiskola).
Az egykori nyári lovasiskola épületét
is az Ünnepi Játékok egyik színhelyéül használják. 1693-ban készült, az udvari istálló
déli, keskeny oldalán. A táji adottságokat zseniálisan kihasználó épület
ötletét szintén Fischer von Erlachnak köszönheti az utókor. A Mönchsberg
meredek falában háromemeletes galériát alkalmaztak. 1926-ban építettek itt
először színpadot. 1968-1970. évi átépítésekor új nézőteret, új mennyezetet és
egy alsó, kisebb színpadot is kapott. A sziklába vájt karzatokat ma
páholyokként használják, a barokk kori előkelőségek is innen nézték a
lovasversenyeket.
Pferdeschwemme (lóúsztató a Siegmundsplatzon).
Említettük már, hogy a lovarda egyes
részeinek tervezésében a híres Fischer von Edach is részt vett. Az épület
nyugati részén, a barokk Sigmundsplatzon, egy művészi szépségű lóúsztatót is
építettek, rajta egy szoborcsoporttal, amely lovak megszelídítését ábrázolja,
és amelyet Bernhard Mandl készített 1695-ben. Ez a szoborcsoport az istálló
kapujának tengelyében, egy ovális medencében kapott helyet. Mögötte pedig, a
Mönchsberg fala előtt sima palotahomlokzatot emeltek, vakárkádokkal, rajta
freskókkal, amelyek lovasjeleneteket, szép paripákat ábrázolnak. A lóúsztatót
1732-ben restaurálták, a szoborcsoportot 90° -kal elfordították, és új
talapzatra állították. A szép medencét egy szerfölött csinos oszlopos könyöklő,
balusztrád egészíti ki.
Der Fischbrunnen (a Halas kút).
1620-ban emelték a Festspielhausszal
szemben levő Hofstallgasséban, a város költségén. A közepén bronzból öntött
"vadembert" látunk, buzogánnyal és pajzzsal, a pajzson pedig Salzburg
város címerével.
Festung Hohensalzburg, a várnegyed.
A várat legkönnyebben a háromkabinos
sikló segítségével közelíthetjük meg, ez egyben technikai érdekesség is. Annak
idején vízi energiával hajtották, ma már csak a külseje olyan, mint régen,
szerkezetét korszerűsítették, elektromos motorokkal működik. Az ún.
Festungsbahn 10 percenként indul.
A hegyet, amelyre felérünk,
Festungsbergnek hívják, s tulajdonképpen a Mönchsberg egyik része. Festung
Hohensalzburg (a salzburgi vár)
Stift Nonnberg (a Nonnberg-apátság).
Ezt az apátságot is Szent Rupert
alapította 700-ban, és unokahúgának, Erentrudisnak mint apátnőnek adta át. Ez a
legrégebbi zárda a német nyelvterületen, amely még ma is áll. 1895-ben, majd
1951-ben renoválták. A kolostorba csak olyan jelentkezőket vettek fel, akik a
középkorig visszamenően tudták igazolni nemesi származásukat. Ezt a szabályt
azonban l848-ban érvénytelenítették. Az alapítványi templom román falfestése a
XII. században készült, görög hatást mutat. Az oldalhajók keleti faláról
indulnak lejáratok a kriptába, itt tekinthetjük meg a templomot alapító
apácafőnöknő sziklasírját. A kolostor múzeumában jelentős középkori s későbbi
egyházi műemlékeket tekinthetünk meg.
A Nonnbergröl remek kilátás nyílik az
alattunk elterülő városra, a Salzach-völgy kastélyaira. Ereszkedjünk le a
hegyoldalon és sétáljunk a folyópartig, amely a Rudolfskai nevet viseli. Ezen
haladva - a Rathaus irányában - eljutunk a Staatsbrückéig. amely átvezet a
Salzach jobb partjára. A Platzl nevű kis terecskét magunk mögött hagyva
hamarosan a Makartplatzra érünk, ahol több látnivaló is kínálkozik. Itt
találjuk meg például az 1893-ban épített Landestheatert (Tartományi Színházat)
és a Fischer von Erlach által épített Dreifaltigkeitskirchét (Szentháromság
templomot, 1694-1702).
Mozarts Wohnhaus (Mozart lakóháza).
A Makartplatz 8. számú házában lakott
a nagy zeneszerző l773-tól 1780-ig. A házban most múzeumot rendeztek be:
kéziratokat, első kiadású kottákat, portrékat, rajzokat, hangszereket láthatunk
itt Mozart és a korabeli romantika korszakából.
A közeli Schwarzstrasse a Salzach
folyóval majdnem párhuzamosan húzódik. Mozarteum (Schwarzstrasse 26. sz.).
A Mozarteum épületét Richard Bemdl
építette 1910-től 1914-ig, nagy erénye, hogy kitűnően illeszkedik a régi
salzburgi városképbe, pedig az ún. Jugendstil jegyeit hordozza. Az iskolaépület
homlokzatát kedves allegorikus szobrok díszítik. Elegáns koncerttermek és
nyugodt munkára alkalmas tantermek váltogatják itt egymást. A koncertteremben
érdemes megnézni Edmund von Hellmer bronzplasztikáját, amely Mozartot
Apollóként ábrázolja. Az épületben levő sok dokumentum és emlék mellett
megtekinthetjük a kertben azt a Bécsből ideszállított ún. Varázsfuvola-házikót
(Zauberflötenhäuschen), amelyben Wolfgang Amadeus 1791-ben a híres operákat
komponálta. A ház 1875-ben került Salzburgba, ahol először a Kapuzinerbergen
állt.
Schloss und Garten Mirabell (Mirabell-kastély és park)
A világ egyik legszebben tervezett és
legszebben karbantartott kertjében áll a Mirabell-kastély, amelyet Johann Lukas
Hildebrandt, a nagy barokk építész tervezett, és épített fel 1722 és 1727
között. (Sorsát ez a remek kastély sem kerülte el: 1818-ban csaknem teljesen
áldozatul esett egy tűzvésznek. Nem sikerült ugyanolyan szépen újjáépíteni,
számos egyszerűbb megoldást alkalmaztak a későbbi mesterek.) Volt azonban
szerencsére olyan épületrész is, amelyet a tűz megkímélt. Így eredeti
állapotában látható ma is a nyugati szárny díszes lépcsőháza (Stiegenhaus).
Ezt a remekmívű barokk lépcsőházat
Georg Raphael Donner puttókat és angyalokat ábrázoló szobrai díszítik.
Kirándulás Hellbrunba
Az Alpok vonalától északra még ma is
teljes pompájában áll néhány főúri kastély, amelyeket még a harmincéves háború
előtt építettek, de a mai napig is fennmaradtak. Hellbrunn és környéke a kisebb
olasz kastélyok, a "villa suburbana"-k mintájára épült, ezeknek általában
az volt a rendeltetése, hogy a városon kívüli kisebb kirándulásoknak adjanak
úti célt. Az sem elképzelhetetlen, hogy főpapok és fejedelmek nyári otthonaként
szolgáltak. Ez az olasz hatás mutatkozik a Hellbrunnban ma is látható
szórakoztató vízjátékokon is, és érdekes egy kicsit sétálgatni a gyönyörű
parkban, ahol a szobrok, fák, medencék és virágok harmóniája klasszikusan szép
egységet alkot.
Schloss
Hellbrunn (A hellbrunni kastély)
Közel Salzburghoz,
gyönyörű környezetben építették fel a város déli peremén. A leírásokban először
1421-ben emlegetik a krónikások, dicsérő jelzőkkel írva le állatkertjét,
halastavát és madarait. Ez a környék a salzburgi tartomány egyik legelső
települése volt, ásatások tanúsága szerint már az első századokban laktak itt
emberek. Salzburg tartomány középkori hercegei és fejedelmei nyaranta hatalmas
vadászkirándulásokat tettek, hiszen birtokaik részben a magas hegyekig, részben
az Alpok lankás elővonaláig terjedtek. Ez utóbbi részeken voltak a szépen
megépített püspöki vadászkastélyok is.
A Bacchus térnél
kezdődik a csoportos idegenvezetés a vízijátékokhoz, amelyek tulajdonképpen
Hellbrunn legnevezetesebb látványosságai.
Az idő szorításában a Hellbrunn kastély és a Nonnberg
Apátság kimaradt a látogatásból. A belátható ideig nem javuló időjárásra
tekintettel úgy határoztunk, hogy a hazaindulás idejét előrehozzuk. Este hat
órára készen voltunk a sátorbontással és búcsut vettünk a campingtől. Ötven
kilométert sem mentünk az autópályán mikor elkezdett esni, majd szakadni az
eső. Egyik zivatarból a másikba autóztunk. A villámok néha úgy bevilágították
az autópályát, hogy lámpára sem lett volna szükség a sötétben. Tíz óra körül értünk
az S 1-es Bécset elkerülő autópályához. Az autópálya végén lévő
A nyolc nap alatt felejthetetlen látnivalókban volt részünk. Mint már annyiszor, most is sok minden kimaradt, vagy az időjárás vagy a néznivalók sokasága miatt. Talán nem is baj, mert ez arra serkent majd, hogy egyszer még visszatérjünk ebbe a kerékpáros paradicsomba.
