Már hagyománynak mondható, hogy ha pünkösd, akkor kerékpártúra. Az évek során az ország több pontját meglátogattuk már ezen a három napos egyházi ünnepen. Az úr eme 2004. esztendejében Kőszegen és környékén akartunk kerékpározni, felfedezni a még eddig nem látott nevezetességeket.

Többször átléptük az osztrák - magyar határt ezen három nap alatt. Eljutottunk olyan helyekre, amit 15 éve, a rendszerváltást megelőző években nem lehetett felkeresni. Így kerékpárral meghódítottuk a 884 méter magasan fekvő Írottkőt és a kilátót. Látogatást tettünk Burgenland régen magyarlakta falvaiban, nevezetes várainál. Eljutottunk Léka (Lockenhaus), és Városszalónak (Stadtschlaining) váraihoz, útba ejtettük a cáki 200 éves présházakat.

Az ünnepet kicsit átrendezve, (egyéb elfoglaltságok miatt) péntek reggel indultunk Kőszegre autóval. Szállásra a centrumban, Imre barátom munkahelyének vendégszobáiban leltünk. A tervek szerint, mohácsi barátaink majd ott csatlakoznak hozzánk késő este. Győrtől kezdődően esőben autóztunk, ami nem volt valami bíztató a kerékpározásra nézve. Jó idő esetére azt terveztük, hogy az óránként induló vonattal Kőszegről elmegyünk Szombathelyre és kerékpárral a Bozsok, Velem, Cák útvonalon visszakerekezünk Jurisics Miklós városába. Sajnos ezt a programot az időjárás teljesen keresztülhúzta, mivel annyira szakadt az eső, hogy egy városnézést sem lehetett beiktatni a bőrig ázás veszélye nélkül. Este 6 óra után kezdtek eldugulni az égi csatornák. Újabb egyórai várakozás után kimerészkedtünk, hogy körbejárjuk a belvárost, egy kicsit kiszabaduljunk a kényszerű szobafogságból. Az utcák is lassan benépesültek az eső okozta üresség után. Este 10 óra körül megérkeztek mohácsi barátaink is, a hosszú utazás után. Elmondásuk szerint végig szakadó esőben autóztak és csak itt a város környékén állt el az eső. Most már teljes volt a csapat a holnapi túrára.

Második nap reggele: az eső nem esik, kicsit felhős az ég, remény van arra, hogy megússzuk eső nélkül a napot. Irány az 5 kilométerre lévő határátkelő.

Mint friss EU tagok, hamar átjutottunk az amúgy sem forgalmas határállomáson. Rattersdorf az első falu, ameddig a szinte forgalommentes közúton kerekeztünk. A faluban, ha balra fordulunk a kereszteződésben a Güns folyó hídján átkelve jobbra vezet a kiépített kerékpárút, párhuzamosan a közúttal. Valószínű, hogy a térképeink elkészülte után építették, mert nem szerepelt rajta. Az első említésre méltó megállónk a Lockenhaus határában található kis mesterséges tó, amit a patak vízének felduzzasztásával hoztak létre.

Innen már látszik a domb tetején magasodó vár. A tó partján, az erdei úton kerekezve hamarosan Lékán találtuk magunkat.

A kereszteződésben a B 41 kerékpárút tábláit követtük, a faluban kezdődő emelkedőn Langeck irányába. Langecktől a R 50 -es kerékpárúton haladunk egy darabon. Az emelkedőket követve balra kanyarodunk Unterkohlstatten irányába a B 56-os kerékpárúton. Egészen a kálváriáig folyamatosan emelkedik az út. A következő négy kilométer gurulás lefelé, Goberlinig. A falu közepén magunk mögött hagytuk a kerékpárutat, a közúton robogtunk a köröttünk lévő erdőben, végig az út bal oldalán csordogáló patak mellett. Kerékpárórám 30 kilométer megtételét mutatta mikor Stadtschlaining-ba értünk. Jobbra a meredek út a várhoz vezetett.

A főtér és a vár meglátogatása után Neumarkt irányába haladtunk tovább. A falu elején balra kell kanyarodni, hogy Rechnitzbe jussunk. Egyik emelkedő követi a másikat, míg a köztük levő egy-egy rövid lejtőn kifújhattuk magunkat. Persze ezek az emelkedők nem olyan veszélyesek, egy áltagos edzettségű bringás le tudja küzdeni őket. Eddig a gyér forgalmú országúton haladtunk. Allersdorf után egy rövid szakaszon a B 52-es kerékpárúton, majd Weidentől megint a közúton tekertük a pedálokat Markt Neuhodis-ig. Még négy kilométer van Rechnitzig. A főternél jobbra kell kanyarodni, majd rögtön balra, hogy elérjük a magyar határt Bozsoknál. Sajnos a főtéren a jelzőtábla rengetegben figyelmetlenül közlekedtünk és túlmentünk az elágazáson. Annyira megörültünk az erős hátszélnek és csak 5 kilométer után vettük észre, hogy rossz irányba haladunk. A visszafelé vezető út egy szenvedés volt az erős szembeszél miatt, no meg a bosszúság is dolgozott bennünk. Rálelve a helyes útra, a szőlők között megérkeztünk Bozsokra.

A határ után tábla mutatja az erdei úton vezető Írottkő kerékpárutat. Ezen a földúton az előző napi eső maradványait kerülgetve Velembe jutottunk. Itt érdemes kitérőt tenni a falu határában álló műemlék Schulter féle vízimalomhoz, ami már a XVI. században is állt. Most ezt a lehetőséget kihagytuk, mert az előző évben jártunk ott.

Továbbra is követtük a tábla által mutatott irányt. Hamarosan Cák nevezetes pincesoránál találtuk magunkat. Itt régi présházak, borospincék sorakoznak. Az Árpádkorban alapított falu mára felkapott üdülőfaluvá alakult. A falu után egy rövid szakaszt - kb. 300 métert- a közúton kellett megtenni, majd balra fordultunk és a murvás, erdőben vezető úton kerékpároztunk tovább. A Szabó hegy magasságában kiértünk az erdőből, az út aszfaltosra váltott és a temető mellett elkerékpározva visszaértünk a város centrumába. Közel 60 kilométert tekertünk, hegyen, völgyön, várak között, de még maradt annyi erőnk és kedvünk, hogy este sétáljunk a belvárosban, ahol néhány igen szép fényképet sikerült készíteni a kivilágított épületekről.

Az előző napi hazafelé vezető úton, a temető felé megyünk. A most már felfelé kaptató úton, egy útkereszteződésben, a jobbra mutató tábla a Szent Vid kápolnához és az Írottkőhöz vezető irányt jelezte. Az erdei autós út folyamatosan emelkedik. Egy két hosszú szerpentin legyőzése után máris a sípályánál találtuk magunkat.

Itt az útelágazásnál, balra kellett kanyarodni. ( a jobb oldali kép az ellenkező irányból érkezőnek mutatja az utat) A fejünk felett összeboruló fák koronája alatt, gyönyörű erdőben kerékpároztunk. Az út emelkedése is megszelidült, sőt volt olyan szakasz ahol hossszan gurultunk lefelé. Nem is olyan régen, talán 15 éve, erre csak a madarak jártak engedély nélkül meg a határőr gúnyába öltözött ember fiai, lévén ez a terület szigorúan védett határsáv volt. Most autósok, kirándulók, kerékpárosok vették birtokukba az erdei utakat. Mellékesen éppen ezen a napon kerékpárverseny volt ezen a szakaszon. Egy kicsit tartottunk is attól, hogy lezárják már megint az utat, de szerencsére erre nem került sor. A 11. kilométer után elérkeztünk a Szent Vid kápolnához vezető murvás-földes bekötő úthoz. Néhány száz métert kell rajta kerékpározni míg megérkezik a vándor a kápolnához, amit egyébként - már másodszor itt járva - most is zárva találtunk.

A kitérő után még három kilométer volt hátra az autóparkolóig, ahol az autós turistáknak le kell állítani a kocsit, ha fel akarják keresni a kilátót. Most már néha mi is leszálltunk a bringáról, hogy inkább toljuk, mint tekerjük. A parkolótól 2,5 kilométer volt még a csúcsig, amit csak gyalogosan a kerékpárokat tolva lehet megtenni.

Az erdőben vezető úton a tisztásoknál kitárul látótér, a szemünk előtt feltáruló panoráma csodálatos. Az ilyen látvány megéri a fáradságot. Egy jó fél óra alatt felértünk a csúcsra, ami egyben államhatár is. Ezt a német nyelvű tábla és a határőr katonák jelenléte jelezte, mert egyébként nem igen foglalkoztak az ott lévőkkel. Rövidesen megérkeztek a MTB kerékpárverseny résztvevői, keresztül száguldva a határon, a kirándulók között, majd a völgy felé eltűntek árkon-bokron keresztül.

A kilátó tetején hosszan elidőzve, körbejártattuk fürkész tekintetünket, a távolban felfedezve, az előző nap megtett útvonal néhány szakaszát. Megelégelve a látvánnyal és kilátó melletti erdei padokon elfogyasztott elemózsiával, elindultunk, most már a kerékpár nyergében ülve, a lefelé vezető murvás úton. Két kilométert gurulva elértük az 56-os számú közutat, ahol jobbra fordultunk. A robogó szakasz következett: kilenc kilométer "fergeteges száguldás" lefelé a nagyon jó minőségű kanyargós úton, egészen Lockenhaus belvárosáig. Egy nap elteltével ismét ott álltunk ahol az előző nap. Még 13 kilométer várt ránk a már ismert kerékpárúton és útvonalon, mígnem visszaérkeztünk Kőszegre. Nagyszerű két nap állt mögöttünk, ismét sikerült felejthetetlen élményekkel gazdagodnunk. Már csak a csomagolás és a hazautazás volt hátra.

Kedves olvasó! Ne légy rest, kövesd az általunk is bejárt utat, meglátod, szép élményekben lesz részed. Mikor este fáradtan álomra hajtod fejed nem fogod bánni, hogy hallgattál a bíztató szóra. Álmodban majd visszatérnek a megélt élmények, hogy újra átéld őket, és reggel felébredve, már majd te fogsz másokat bíztatni, hogy kövessenek téged.

elejére