Reményeim szerint a következő sorok között az olvasó is talál majd néhány hasznos gondolatot, tanácsot, információt, amennyiben követni akar minket és rászánja magát, hogy bejárja ezeket a gyönyörű és érdekes helyeket, és a kerékpárja nyergéből fedezi fel a Duna völgyét, a forrástól egészen az osztrák fővárosig.

A Duna menti kerékpárút bejárása sport, üdülés, természetjárás, kikapcsolódás, kulturális program. Változatos tájakon, lankák, dombok, folyók, rétek, mezők, erdők, és ligetek, sík vidékek, sziklákkal övezett hegyek között, rendezett falvak és városok, házak, templomok és műemlékek között vezet az út. Páratlan természeti jelenségekkel találkozunk. Minduntalan megállásra késztetnek a sziklák tetején magasodó várak, kastélyok, kolostorok és ha az utánunk jövő vándornak is olyan szerencséje lesz az időjárással, mint nekünk, akkor felejthetetlen és páratlan élménnyel lesz gazdagabb, amíg él nem fogja elfelejteni ezt a kerékpártúrát.

A felkészülés során az interneten számtalan útba eső település honlapját felkeresve gyűjtöttem az információkat. Már az út előtt jóval beszereztem a szükséges térképeket és igyekeztem minden elérhető könyvet, filmet, információt begyűjteni, ami kapcsolatos lehet a útvonallal. Az indulás előtt egy évvel sikerült egy megfelelőnek látszó túratervet összeállítani. A tervezés időszakában a legnagyobb fejtörést a németországi szakasz okozta, mivel ott a kempingek vagy túl közel, vagy túl távol voltak egymástól ahhoz, hogy kényelmesen lehessen megtenni a napi etapokat, amit én úgy 60-70 kilométer közöttire terveztem. Végül is a német szakaszra 10 napot szántam, amiben volt 40 kilométeres és 79 kilométeres szakasz is, de általában 70 kilométer körüli szakaszokra osztottam a túrát. Az osztrák szakaszt Passautól már ismertem, hiszen már bejártam kerékpárral és autóval is, így könnyebb dolgom volt és 6 nap elegendőnek látszott a megtételére. A nevezetességeket az előző években már többször megnéztük így nem kellett ezekhez sok kitérőt tenni. A másik komoly fejtörést az odautazás okozta. Vonattal csak kétszeri átszállással lehet kijutni és közel 40 000 forintba került volna. Megoldásként, a feleségem és egy ismerősöm segítségével, autóval mentünk. A túratársammal megfeleztük az oda - vissza autóút üzemanyag és autópálya díj költségei, így fejenként 100 € körüli összegért el tudtunk jutni Donaueschingenbe, a kocsit pedig másnap a feleségem hozta vissza Budapestre.

Végre elérkezett az indulás ideje. Július 31.-én délután megérkezett a túratársam is Mohácsról és este 21 órakor indultunk Budapestről. Terveink szerint másnap délelőtt kellett volna megérkeznünk Donaueschingenbe. Ez egy kicsit módosult mert útközben éjjel megálltunk két órát pihenni, szunyókálni. A német szakaszon is tovább tartott az út mint számítottam rá, mert miután elhagytuk az autópályát sokkal lassabban lehetett közlekedni a városokon falvakon keresztül. Délután fél kettő körül megérkeztünk a Donaueschingenhez tartozó Riedsee Campingbe, ahol éppen csendes pihenő volt és csak 14 óra után lehetett gépkocsival behajtani. Addig is sátrat vertünk és kinyújtóztattuk elgémberedett tagjainkat. A kemping jól felszerelt és egy fürdő tó is tartózik hozzá, ráadásul közel van a dunai kerékpárúthoz.

Miután kipihentük az út fáradalmait, városnézésre indultunk az autóval, felkerestük a Duna forrásának tartott helyet.

Az első túranapon korai ébresztőt tartottunk, mert a hazautazók időben akartak indulni, hiszen 1100 kilométer várt rájuk. Mi az útrakelők is nekikészülődtünk a majd szertartássá váló reggeli készülődésnek. Tisztálkodás, reggelizés, sátorbontás, kerékpárra málházás, a napi túraterv áttekintése. Itt említeném meg, hogy az egyik legfontosabb, legnagyobb körültekintést igénylő feladat a sátor megfelelő helyen való felállítása. A felállításkor arra kell törekedni, hogy a nap lehetőleg már ne érje a sátort, mert nagyon könnyen befülled, másnap reggel viszont a lehető leghamarabb süssön rá a nap, hogy leszárítsa a reggeli harmatot a sátorponyván. Ellenkező esetben; vagy vizesen kell elrakni a sátrat, vagy nagyon sokáig kell várni míg megszárad. Különösen így van ez vízparti táborozás esetén.

Kilenc órakor végre elindultunk, 72 kilométer állt előttünk. A kemping utcájából kihajtva átkeltünk a vasúti sínen és hamarosan rákanyarodtunk a kerékpárútra, ami nem sokkal utána a még patak szélességű Dunán vezetett keresztül. A házak között tekerve egy enyhe emelkedő után salakos úton hajtottunk, majd a közút alatt áthaladva visszatértünk az aszfaltozott részre.

Már az utunk elején táblák mutatják az irányt. Eleinte sárga táblák zöld felirattal, majd Phöring után fehér színű táblák vezettek bennünket. Többször keltünk át a Duna egyik partjáról a másikra. Hintschingen után a folyóhoz érve a fedett Archenbrückén átkelve hamarosan Immendingen utcáin jártunk. Előtte azonban még egy vasúti felüljárón kellett átkerekezni. A városka utcáin pedálozva, tábla jelzi a Duna elsüllyedéséhez (Donauversinkung) vezető utat.

Egy fahídon való átkelés után elértünk a parkolóhoz, ami mellett egy nagyon hangulatos, csak kerékpárosok részére szolgáló és csak egy napra igénybe vehető - amit naponta ellenőriznek- sátorozó hely van, vízvételi és tisztálkodási lehetőséggel. Itt található egy információs tábla, amely a Duna elsüllyedéséről ad magyarázatot. Néhány száz méterrel tovahaladva már a teljesen száraz folyómederben állva készítettünk fényképeket.

Az út a vasúti sínnel párhuzamosan folytatódik, majd a Duna mellett vezet, egyes részein murvás úton. Tuttlingen belvárosában a kerékpárút szétágazik. Mindkét parton lehet folytatni a túrát, de jobb parti út murvás, míg a bal aszfaltozott. Mi a jobb partot választottuk és 5 kilométer után egy kis hídon tértünk vissza a másik partra, hogy egyesüljünk a bal parti úttal. Mindjárt ahogy átkeltünk a folyón, a bal parton található egy meglehetősen ritka lehetőség, nevezetesen ivóvizet lehet a kulacsokba tölteni és rozsdamentes acélból készült pihenőszékeken tudtunk egy rövid pihenőt tartani. Utunkat egy kis aluljárón keresztül a táblák útmutatása alapján folytattuk. Fridingen után kerékpártúránk egyik legszebb szakaszát értük el.

A kerékpárosok számának gyarapodása is jelezte, hogy különleges részhez értünk. A sóderes úton, meseszép emelkedők és lejtők követik egymást. Fent a sziklás orom tetején Bronnen kastélya trónolt, míg az utat az égbetörő sziklák szegélyezték az egyik oldalon, a másik oldalt pedig a Duna folydogált méltóságteljesen. Néhány rövidebb szakasz igazán próbára tett bennünket, de olyan látvány tárult a szemünk elé ami minden fáradtságot megért. Elhaladtunk egy ifjúsági sátortábor mellett, amit a vízparton állítottak fel. Meglepően sok gyerek választotta ezt a vakációzási formát. Utunk más részein is láttunk ilyen ifjúsági táborokat. Beuron előtt még egy emelkedő tett próbára bennünket. Beuront elhagyva hegyoldalak között, lejtőkön és emelkedőkön, aszfaltúton és murvás szakaszokon a vasúti pálya és a Duna közelében haladtunk. A hauseni kempingig kétszer keltünk át a folyón, mire megérkeztünk a falucskába vezető harmadik hídhoz. Letértünk a kerékpárútról, a hídon és a vasúti sínen átkelve jobbra fordultunk, hogy elérjük a közvetlenül a folyóparton fekvő kempinget. A kilométer óránk 72 kilométer megtételét jelezte, és délután fél ötöt mutatott a karórám mikor nekiálltunk a sátor felállításához. Kultúrált körülmények fogadják a kemping lakóit, egy kis büfé is van, ahol sört, üdítőitalt, jégkrémet, stb. lehet vásárolni. Reggel lehetőségünk volt a táborhelyünktől száz méterre lévő kis Spar boltban bevásárolni, kenyeret, tejet, ásványvízet.

Ezen a napon, terveink szerint Riedlingenig kellett eljutnunk. A reggeli bevásárlás miatt fél órát csúszott az indulás, fél tízkor indultunk. Visszakanyarodtunk a kerékpárútra, amit tegnap elhagytunk és a Duna jobb partján folytattuk utunkat az árnyas fák alatt, miközben a túlsó parton álló kempingnek búcsút intettünk. Aszfaltozott úton kezdtük a kerékpározást, majd rövidesen egy murvás szakaszra értünk, ami egyben emelkedő is volt. Ez a nap is tartogatott több emelkedőt és lejtőt. A térkép és a Sigmaringen feliratú táblákat követve könnyedén eligazodtunk, miközben az egyik partról a másikra áttértünk. Nickhof településnél egy igen kemény, de rövid emelkedő várt ránk, azon kevés szakaszok egyike, ahol a bringákat inkább feltoltuk az emelkedőn. Hamarosan lejtő következett és egy kapun keresztül behajtottunk Inzigkofen hajdani kolostorának parkjába, amit magas kőkerítés vesz körül. A kolostorban ma Parasztmúzeum és egy műemlék remetekápolna található.

Miközben én fényképeztem a látnivalókat, útitársam előre ment és csak Sigmaringenben sikerült újra találkoznunk. A város előtt a folyóparton található a kemping. Balról megkerülve a kerékpárúton kell haladni, miközben a magasban feltűnik a Hohenzollerek vára, ami igazi sasfészeknek mutatja magát. A hidat elérve jobbra kanyarodva eljuthatunk a város centrumába, ahol egy Spar áruházban mód nyílik vásárlásra is.

A város már a rómaiak idején fontos csomópont volt, később az allemanok telepedtek meg a vidéken. Tőlük ered a sok településnév "ingen" végződése. A XIII. században kapott városjogot. A Hohenzoller nemzettség fontos szerepet játszott az évszázadok folyamán a város életében. Ez a nemzettség az az egyik legrégibb sváb főnemesi család. Választófejedelmek, királyok és császárok kerültek ki a soraikból. A kastély alapjai a XII. századból valók. A romántól a reneszánszig, számtalan stílus megtalálható rajta. Számtalan átépítést megélt, mire elnyerte mai formáját.

A látnivalók után a kerékpárútra visszatérve a duzzasztó mellett folytattuk az utunkat, néhány híd alatt átkelve. Ezen a részen említést érdemel Scheer nevű település kastélya, majd Mengen nevű városka centruma, ahol a fabetétes német házakat tudtuk lefotózni és egyben egy kis pihenésre is mód adódott. A városból kivezető aszfalt út öt kilométer után ismét murvás résszel folytatódik. A következőkben üzemi úton tekertük a pedálokat váltakozó útfelületen. A művelés alatt álló területeket nádas váltja fel. Néhány kilométer után útelágazáshoz értünk, ahol a "Donau Radweg" feliratot követve hamarosan Riedlingenbe értünk. A hídnál az interaktív információs helységnél jobbra kell kanyarodni és az első útkereszteződésben jobbra fordulva az utca végén elértük a teniszklubot, ahol sátorozási lehetőség van. Igaz külön kell fizetni a melegvízért, de alig van sátorozó vendég. 63 kilométer megtétele után állítottunk sátrat, és délután fél öt volt mikor megérkeztünk. Esti programként a vacsora után bekerékpároztunk a város centrumába egy kis városnézésre. Riedlingren sok szép látnivalót tartogatott még lefekvés előtt.

Túránk harmadik napján a cél Ulm városa volt. Az indulás a szokásos időpont 9 óra. Útunk néhány rövid szakasztól eltekintve aszfaltúton vezetett, egy része a közúton, nagyobb hányada kerékpárúton és üzemi úton. A teniszklubtól vissza tekertünk a kerékpárútra és a Duna mellett folytattuk utunkat. Az első próbatétel ezen a napon Datthausen előtt várt ránk, ahol egy erős emelkedőt leküzdve, a nyeregből leszállva feltoltuk a kerékpárokat. A település végén, átkelve az országúton, balra kanyarodva a széles kerékpárúton folytattuk tovább a túrát emelkedőn föl, lejtőn le, majd egy aluljárón keresztül átmentünk a főút alatt, hogy annak most a másik oldalán vezető kerékpárúton menjünk. Obermarchtal után egy domb tetején elhelyeztek egy pihenőhelyet, padokkal, ahol rövid szusszanásra mi is megpihentünk. Továbbra is lejtők és emelkedők váltják egymást, hol eltávolodva, hol közelebb kerülve hűséges útitársunkhoz, a Dunához. Rottenacker után természetvédelmi területen, tavak között haladtunk.

Következő nagyobb városka Ehingen, ahol a városban városnézés közben egy kereszteződésben elvétettük a helyes irányt és tettünk néhány felesleges kilométert, mire visszatérve a kereszteződéhez a legkevésbé gondolt irányba kellett mennünk. Az előttünk tornyosuló emelkedőt leküzdve balra fordultunk, ahol egy kis fennsíkra érve a sportpálya és a játszótér mellett elhaladva, végre a helyes úton voltunk. Az út néha eltávolodik a Dunától, néha hosszan elnyúló tavak mellett vezet. A térkép szerint az Ersingen utáni szakasz murvás útnak van jelőlve, azonban az idők folyamán nagyon jó minőségű aszfalt csíkot kapott. Ulmig már nem kellett poros úton haladnunk. Ulm közeledtével a minden nagyvárosra jellemző ipari negyedben kerékpároztunk. Szerencsére a táblák megfelelően jelezték az irányt és a megfelelő helyen rákanyarodtunk a holtágakon átvezető hídra, majd hamarosan az ártéri erdőben találtuk magunkat. Az erőműnél egy híd vezetett vissza minket a vasúti sín és a folyó közé. Egyre több kerékpárossal találkoztunk. Az autópályát elérve átmentünk a gyalogos felüljárón a túlsó oldalra és többszöri kérdezősködés után megérkeztünk Ulm egyik külső városrészébe Söflingenbe, ahol ismerősök laktak, és vendégül láttak minket erre az éjszakára. Negyed öt múlt mikor vendéglátóinkhoz megérkeztünk. Az estebéd után autóval bevittek minket a történelmi városrészbe megnézni a nevezetességeket.

A kora reggeli felkelés vendéglátóinkat kicsit kényelmetlenül érintette, mert nyugdíjasként nem szoktak hozzá. Indulás 8 óra 20 perckor volt. 4,5 kilométer kerekezés után kiértünk Ulm Duna parti sétányára és azon hagytuk el a várost. A folyót a bal parton követtük, kellemes parkosított részen. Nemsokára átkeltünk a vasúti síneken, majd jobbra fordulva Thalfingen nevű kis faluban találtuk magunkat. Váltakozva enyhe emelkedőkön és lejtőkön haladtunk, mígnem elértük az autópálya felett átívelő hidat, hogy egy csekély forgalmú közúton folytathassuk vándorlásunkat. Rövidesen egy murvás szakasz következett, amely a Donauwald ártéri erdőn vezetett keresztül, hogy aztán átvezessen az autópálya alatt. Kiérve az erdőből Leipheim és Günzburg városát érintettük. Egy rövid szakaszt kivéve ismét porfelhő lovagok lettünk, amikor is az út visszaváltott murvás szakaszra. Ezeken az utakon nagyon jól lehet kerékpározni, de mivel régen esett az eső, nagyon poros volt, mindenünket belepte estére a szürke por. Offingen után néhány tó van egymás után. Az egyiknél megálltunk pihenni. A környékbeliek is nagy számban strandoltak, pihentek a tónál. Már közel 50 kilométer volt a lábunkban aznap, amit egyhuzamban tettünk meg. A jóleső pihenő után Lauingenbe érve megejtettük az aznapi bevásárlásunkat. A B16-os utat elérve a kereszteződéssel szemben egy "Plus" boltot találtunk, ahol elég nagy volt a választék, felvágottakból, gyümölcsből, kenyérből és tejtermékekből.

Még néhány kilométer kerékpározás várt ránk mire megérkeztünk Dillingenbe, a Duna partján fekvő csónakházba, ami egyben kemping is. Nagyszerűen felszerelt táborhely, ahol szobákat is lehet bérelni, vacsorázási lehetőség is adott, kultúrált mellékhelységek, zuhanyozók vannak és mód nyílik mosógéppel kimosni a piszkos ruhákat. Kellemes árnyas helyen sikerült sátrat állítanunk amikor 14 óra 30 perc körül, 64 kilométer után megérkeztünk. Késő délutánra halasztottuk a városnézést, ahova bringával mentünk vissza. Az óváros macskaköves utcáin számtalan látnivaló várt ránk.

A reggeli szokásos, már-már szertartásnak is nevezhető tevékenységek után fél 9-kor elindultunk a folyópartról vissza a városközpont felé, hogy a Donauradweg táblákat követve folytassuk utunkat. Rövidesen a B 16-os országúttal párhuzamosan futó kerékpárúton haladtunk, elhagyva Steinheim falut és Höchstadt városkát. Egyre távolabb kerültünk a lakott településektől és ismét átkeltünk a Duna másik partjára, hogy majd Donauwörth előtt ismét visszatérjünk a bal partra. Egy közúti majd egy vasúti híd alatt elkerekezve behajtottunk Donauwörth óvárosába. Városnézés után a közúton folytattuk az utunkat.

Az autópálya alatt elhaladva ismét rátértünk a kerékpárútra. Néhány kilométer megtétele után elkezdődött az emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított szakasz. Időközben a szél is feltámadt, természetesen szemből fújt, és igencsak megkeserítette az életünket. Néhány helyen, közúton, máskor pedig murvával burkolt útszakaszokon értük el Neuburg városát délután fél 4 körül. Azon a napon 76 kilométert kerékpároztunk. A kemping a folyó jobb partján található. A hídon való átkelés után rögtön balra kell kanyarodni. A folyópartot követve már látszik is a táborhely. A város megnézését estére hagytuk. Mikor már nem volt a napnak akkora ereje és a szél is csillapodott, felmentünk kerékpárral az óvárosba közelebbről is megismerkedni a nevezetességekkel.

A városkában kódorogva felderítettük a másnapi bevásárlási lehetőséget is, találtunk egy "Plus" boltot. A főutcáról, a tér után, a zebránál balra kell fordulni és 50 méter után ott a bolt. Mire visszaérkeztünk a kempingbe az is megtelt vendégekkel.

6. túranap: Neuburg - Poikam 94 km

Ezen a napon - az előre eltervezetthez képest - összevontuk két nap távját, így Poikamig akartunk elmenni. Az egyik legszebb túranapnak ígérkezett, most akartunk átkelni hajóval a Duna áttörésén Weltenburg és Kelheim között.
A reggeli bevásárlás után 10 órakor, a nyílegyenes kerékpárúton haladtunk Grünauig. Az impozáns látványt nyújtó vadászkastélytól a poros, murvás úton folytatódott az út az ártéri erdőben. Már messze eltávolodtunk a Dunától és csak Ingolstadt előtt értük el a folyót. Addig is hol nyílt terepen, hol pedig az erdőben tekertük a pedálokat. Az ingolstadti erőműnél a Duna jobb partján haladtunk és a város központjába vezető hídon keresztül értük el a sok látnivalót tartogató várost.

Városnézés követően, a táblák nyújtotta útmutatás alapján előbb áthajtottunk az autópálya alatt, majd a töltés murvás útján  haladtunk Grossmehringig, hogy ott a Duna hídon átkelve a túlsó oldalon még mindig a murvás úton közlekedjünk. Mire elértük Vohburg szélét úgy néztünk ki a szürke portól, mintha egy cementes zsákot ránk borítottak volna.

A városka központjának megnézéséhez kitérőt kellett tenni, mintegy körbekerekeztük a várost, hogy aztán a városkapu alatt elhaladva, a főtéren keresztül, a hídon átkelve most már a másik parton folytathassuk túránkat. Pförring után elértük az árvízvédelmi töltést, azon haladtunk egészen a hídig. Az immár sokadik átkelés után lassan eltávolodtunk hűséges kísérő társunktól, a folyótól. Komló ültetvények között haladva, néhány keményebb emelkedőt leküzdve, majd kárpótlás képpen legalább olyan hosszan gurulva, megérkeztünk Weltenburgba. Az országútról balra lekanyarodva a "Kloster Weltenburg" tábla jelezte irányba fordultunk.

A hajóúton a természet csodálatos alkotását láttuk. A 6 kilométeren át tartó utat, a 100 méter magas erdővel borított sziklafalak övezik. A folyó legkeskenyebb része 18 méterre szűkül, a vízmélység pedig 20 méter. Néhány sziklaalakzatnak nevet is adott a képzelet, ezekre a hajóút alatt a hangosbemondó hívja fel a figyelmet. A hajóút vége felé a bal oldalon a hegy tetején felbukkan Kelheim jelképe a Felszabadulási Csarnok.

A csarnokot I. Lajos király építtette a Napóleontól való megszabadulás emlékére. Az átadásra a lipcsei népek csatájának 50. évfordulóján került sor.

Kiszállást követően a folyásirányba kell indulni, hogy aztán a parkolónál visszakanyarodva egy hídon és a városkapu alatt az óvárosba jussunk. Egyenesen folytatva az utunkat hamarosan átkeltünk a gyalogosok és kerékpárosok részére szolgáló patkó alakú modern hídon, ami az Altmühl és egyben a Duna - Majna - Rajna csatorna felett vezetett. A töltés oldalában a murvás úton kerékpároztunk rövidesen elhagyva az Altmühl torkolatát. Herrnsaal után kiértünk az országútra. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Kapfelberg falunál letértünk a közútról. Poikam felé a Yacht klubnál volt két kemping is, de mi arra gondoltunk, hogy elmegyünk a tervezett célig Poikamig. Legnagyobb meglepetésünkre a térképen jelzett táborhely nem létezett. A helybeliek is értetlenül álltak a térkép előtt, hogy mit mutat. Nem volt más választásunk vissza kellett tekerni 3 kilométert és ott tudtunk tábort verni. 94 kilométer megtétele után 17 óra 45 perckor érkeztünk meg erre a szállásunkra. Ez a kemping volt eddig a legkevésbé kulturált, és tiszta, de egy éjszakát el lehetett tölteni itt is. Egyetlen előnye, hogy a folyó partján állt.

Túránk 7. napján Straubing - ig akartunk eljutni. Ez a nap is tartogatott néhány látnivaló csemegét, a vízállásjelentésekből némelyek számára jól ismert Regensburgot ("a Duna Regensburgnál apad, hajóvonták találkozása tilos"), és a célállomásunkat Straubing - ot. Pár perccel 9 óra előtt már tekertünk immár harmadszorra ugyanazon a szakaszon. Poikamban átkeltünk a hídon a túlsó partra, Bad Abbach felé tartottunk a kerékpárúton. A gyógyfürdőjéről nevezetes várost elhagyva a gyér forgalmú országúton haladtunk egészen Regensburg - ig. Az autópálya, majd a vasúti híd alatt kellett elhaladni, ott jobbra tartva néhány tíz méter után balra kanyarodva kellett rátérni a Duna parton vezető murvás kerékpárútra. Pár száz méter után már a Dunaparkban haladtunk. Az autópálya hídja után a rakpartról felkanyarodva megérkeztünk a város híres nevezetes hídjához a Steinerne Brücke - hez. A kerékpáros városnézésünk innen indult.

A város a Duna legészakibb pontján fekszik. Itt ömlik a Dunába a Regen és a Naab nevű folyó. A városmagban egyetlen háború sem okozott pusztítást az évszázadok alatt így megőrizte eredeti szépségét. Regensburg leghíresebb építészeti emlékei a már említett 16 lyukú híd és a dóm.

Barangolásunk végén az Eiserne Brücken átkelve még agy hajózsilipelést is megnéztünk közvetlen közelről. Az érdekesség az volt benne, hogy amint bezárult a zsilip kapu a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedése megindult a kapu tetején kialakított úton. A táblák mutatta irányba haladtunk kerékpársávban és kerékpárúton, majd a Regen folyón átkelve több közlekedési lámpás kereszteződés után magunk mögött hagytuk a várost. A töltés mellett tekerve, néha arra felhajtva kerékpárúton mentünk. Fürkész tekintetünk már a távolból felfedezte a Walhalla magasban álló impozáns épületét. A nevezetes épülethez a kerékpárút mellől induló, az országút alatt átmenő gyalogos aluljárón keresztül, lépcsőkön vezet fel az út. 358 lépcső leküzdése árán juthatunk fel a panteonhoz. Egymást felváltva néztük meg a német hírességek csarnokát, míg másikunk a kerékpárokat és a csomagokat őrizte. Ott jártunkkor a lépcsőket javították és az erdőbe vájt sétaúton és ideiglenes fa lépcsőkön lehetett felmenni. Fentről szemet gyönyörködtető káprázatos panoráma tárult elénk. A panteonba a belépő 3 €.

 A Walhalla, a skandináv mitológiában, a harcban elesett hősök csarnoka. A bajor I. Lajos király építtette a legnagyobb németek szobrainak elhelyezésére. Az épület 20 méter magas és 52 márványoszloppal övezett.

A kitérő után a kerékpárúton folytattuk utunkat. Keifenholz falutól nem a térkép által jelzett úton haladtunk, hanem a táblákat követve a közúton mentünk, majd egy patak töltése mellett kerekeztünk egészen addig, míg el nem érkeztünk az autópálya mellé. Azt követtük egy darabon. Már messziről látszott Wörth kastélya.

Nyílt terepen vezetett a továbbiakban a kerékpárút. Straubing jellegzetes öt csúcsú Várostornya már messziről felsejlett a forró levegőben. A kemping felé tartva útközben látogatást tettünk az óvárosban, ami szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Némi keveredés és kérdezősködés után megérkeztünk délután 16 óra 45 perckor a kempingbe.

Az esti tanácskozáskor úgy döntöttünk, hogy a tervtől eltérően összevonunk két nap távját, és egy nap alatt eltekerünk Passauba. Ez 100 km megtételét jelentette. A kempingből az Agnes Bernauer Brücke -n keresztül elértük a bal partot és végig ott haladtunk. Hol a töltésen, hol pedig annak közelében kerekeztünk. Deggendorftól a táj kitárul, majd ismét a hegyek közé szorult. Néhány helyen a közúton kellett tekerni. Ez a nap a folytonos kerékpározás jegyében telt, néhány rövid pihenőt kivéve. Passau előtt Maierhofnál a hídon átkerekeztünk a másik partra és az ott vezető kerékpárúton mentünk be a város központjába. A Luitpold Brückén keresztül pedig a Ilz partján fekvő hangulatos kempingbe kerekeztünk.

Most is ugyanolyan varázslatos volt közvetlenül az Ilz folyó partján sátrat verni, mint az ezt megelőző alkalmakkor. Mindketten már többedszer jártunk a városba, ezért a városnézést egy rövid kerékpáros sétára korlátoztuk vacsora után. Ezalatt kerestünk egy kerékpárszervizt, mert másnap meg akartuk javítatni az egyik kerékpár hátsó kerekében levő nyolcast, amit egy váratlan széllökés okozott mikor az előző napok egyikén fellökte a rosszul kitámasztott bringát. A városháza környékén két szerviz is található.

Ez a reggel is megmutatta milyen fontos a sátor helyének jó kiválasztása. A folyó közelsége miatt areggeli harmat vastagon borította a sátort és a tábor gyepét. A nap segítsége nélkül nagyon nehezen száradt volna meg a sátor, szerencsére napsütéses reggelre ébredtünk immár kilencedik alkalommal. Fél kilenc körül már feljön a nap a szemben lévő házak fölé, hogy jótékony melegével felszárítsa a harmatot. Útitársam kilenc órára bekerekezet a városba, a szervizbe, hogy rendbe hozzák a kerékpárját. Addig én sátrat bontottam, csomagoltam és mire végeztem, megérkezett az immár tökéletes drótszamarával és 15 € -val vékonyabb pénztárcával. Ennyit taksált 3 db küllő kilazítása.

Tíz óra harminc perckor indultunk a táborból. Első utunk a Ludwigs platz-nál lévő élelmiszer áruházhoz vezetett, ahol megvásároltuk a napi betevő falatunkat, nem tudva, hogy időközben újjonan épült ABC áruházak is lesznek útközben. Ilyen Passau után 3,5 kilométerrel a Lidl, és Obernzell határánál lévő Penny Market. A kerékpárút a folyó mellett vezet. Ezen a szakaszon ismét kerékpárosok sokaságával lehet találkozni. A Duna menti kerékpárút legkedveltebb szakasza Passautól indul és az osztrák fővárosig vezet. Rövidesen elértük jochensteini vízi erőművet, ahol remek pihenőhely várja a kerekeseket. 2,5 € -ért egy kiállítást is meg lehet tekinteni, ami bemutatja a folyó élővilágát és az erőmű történetét. Az erőmű bal oldala német, a jobb oldala osztrák felségterületen áll. A bal parton kerékpározók árnyat adó fák alatt, sík terepen tudnak kerékpározni. Akik a másik partot választják, azoknak meg kell küzdeni néhány erősebb emelkedővel, igaz kárpótlásként megnézhetik a az engelhartzeli trappista kolostort. Schlögent elérve felejthetetlen látványban van része a vándornak. A Duna többször visszafordul, hatalmas kanyarokat megtéve.

A kerékpárút a jobb parton folytatódik, a bal partról kifejezetten kerékpárosokat szállító kompokkal kell átkelni a másik oldalra. Három átkelési lehetőség is adott, a part különböző pontjain, más és más kikötési helyekkel, amiről tájékoztató táblák adnak útmutatást. 2000-ben az előző túrán a kíváló schlögeni kempingben szálltunk meg. Most továbbmentünk a legalább olyan kellemes helyen fekvő Kaiserhof-ig. Útközben egy nyári zápor késztetett megállásra bennünket, a fák alatt találva menedéket. Egy negyedórára voltunk az aznapra kitűzött célunktól amikor előszedtük az esőköpenyeket, ami felesleges fáradtságnak bizonyult, mert mire beöltöztünk és elindultunk ki is sütött újra a nap. Délután 15 órakor megérkeztünk Kaiserhofba, a folyóparton álló festői fekvésü panzió és kempingbe.

Indulás a szokott időben. 6,5 kilométer kerékpározás után vásárlási lehetőség van Aschahban közvetlenül a híd előtt egy Spar áruházban. Linz -ig végig a jobb parton mentünk, ami utólag rossz döntésnek bizonyult, az elemi erőkkel is meg kellett küzdenünk mert erős szembe szél fújt és a terep teljesen nyílt volt.

A másik parton lévő Ottensheim magasságában elfogyott a kerékpárút és a nagyon forgalmas országúton kellett tekerni Felső Ausztria fővárosáig, Linz -ig. Ez már a második rossz választás volt aznap. Rövid városnézést iktattunk be, megnéztük a főteret és környékét, készítettünk néhány fényképet, majd folytattuk utunkat, most már a másik parton. Hosszan elnyúló parkban kerekeztünk, majd elhagyva a város parkját, a folyóparton, a másik oldalon álló ipari létesítményekkel szegélyezett, nem valami festői látványban a széllel szemben küzdöttünk. Abwindennél eltávolodtunk a parttól, hogy néhány falut átszelve csak Mauthausennél térjünk vissza. Itt egy rövid időre elváltak útjaink a túratársamtól. Ő felkerekezett (feltolta?) a hegy tetején álló koncentrációs táborhoz. Mivel jómagam már kétszer voltam ott, most kihagytam az egyébként nagyon tanulságos látogatást és folytattam az utat a már nem olyan messze lévő Au -ig. Mauthausen -ben ismét volt lehetőség vásárolni. Egy Billa, és egy Spar áruház valamint egy Mc Donalds is útba esik. Néhány kilométer után meg is érkeztem a pici tavacska parján álló kempingbe, ahol már az elmúlt években harmadszorra jártam. Mire társam megérkezett a fakultatív programjáról, már állt a sátor, és a frissen kimosott ruhák is lengedeztek a szélben.

Az ausztriai szakaszokon nem terveztük a látnivalók tüzetesebb megtekintését mivel az előző években mind a ketten végigjártuk már ezt az utat. Így inkább arra szorítkoztunk csak, hogy az útba eső látványosabb nevezetességekre csak egy pillantást vethessünk. Au -ból a Duna partján a gát tetején folytattuk a kerékpározást. Az első 13 kilométert egy frissen felújított szakaszon tettük meg. A kerékpárok olyan simán és könnyen gördültek az új aszfalton, hogy észre sem vettük és már magunk mögött hagytunk egy jókora távot. 25 kilométer után, a Grein előtti hídon át kell menni a jobb partra mivel a várostól nincs kerékpárút, csak a közúton lehet közlekedni. Az átkelés előtt azonban tettünk egy kitérőt a városba, hogy körülnézhessünk egy kicsit. A hangulatos óvárosa mellett egy folyóparti kemping és egy jól felszerelt kerékpáros bolt is található a városban. Visszatérve a hídhoz a másik parton folytattuk az utat, aminek egy része a gyér forgalmú közúton vezetett. Ez a szakasz is a folyó mellett vezetett, Willerscbach-nál egy kemping is található, mivel azonban nem akartunk még tábort verni az utunkat folytattuk és az Ybbs -i erőműnél átkeltünk a bal partra. A kastély mögötti lejtőn a Duna felé tartva a közúton kell haladni, hogy néhány kilométert követően ismét birtokba vehessük a kerékpárutat. Elhaladtunk az előző kerékpártúránk táborhelyeként szolgáló marbahi kemping mellett. Nem sokkal később már tábla hívta fel a figyelmünket az út mellett a híressé vált arstetteni kastélyra.

Hat kilométer magunk mögött hagyva érkeztünk meg a melki erőműhöz. Aki még nem járt a pompás kis városban annak most itt kell átmenni a másik partra, hogy közelebbről is megnézhesse az apátságot és a festői kis városkát. A tapasztalatok birtokában elmondható, hogy érdemes megnézni az apátságot belülről is, még az elég magas belépődíj ellenére is. A könyvtára csodálatos, és a teraszról egészen különleges panoráma tárul a szemünk elé.

Mi azonban maradtunk a bal parton és 4 kilométer kerékpározás után Emmersdorfban vertünk sátrat. Az árnyékot adó magas fák alatt találtunk étkező asztalt és padot, amit azonnal birtokba is vettünk. Sajnos zuhanyozni meleg vízzel csak a recepció kinyitása után este hét órakor lehetett, mivel a melegvíz csak 1 € -os zsetonért folyt a csapból kb. 5 percig. Vásárolni is tudtunk a faluban, nem messzire a kempingtől a főúttal párhuzamosan van egy kis Spar bolt. Az út mellett elhelyezett tábla segített az eligazodásban. Estére megérkezett egy nagyobb magyar csapat is, akik sötétedéskor álltak neki vacsorát főzni több mint 20 embernek, ami finoman fogalmazva sem ment valami csendesen. Biztosan a krumplijuk volt nagyon kemény, mert még éjjel is hallottam a hangjukat.

Képletesen szólva elérkeztünk a "király" szakaszhoz, ez mind a látnivalók sokaságára és szépségére is vonatkozhat, és a nap végére mint kiderült a táv hosszúságára is érthetjük. Ausztria egyik legszebb vidékére a Wachauba érkeztünk meg. Az utunk Dürnsteinen és Kremsen keresztül a Duna mellett, a hegyek ölelésében és finom nedűt adó szőlőtőkék között vezetett, hol dombokra felkerekezve, hol pedig festői falucskák ódon utcáin tekerve a pedálokat.

A táj jellegzetességét a teraszos szőlőkertek, a sok borozó és borkimérés adja. Ha figyelmesek vagyunk útközben és a látvány nem köti le végletesen figyelmünket, akkor észrevehetjük a borozó fölé kiakasztott ágakból font koszorút vagy szalmacsillagot, ami azt üzeni a látogatónak, hogy a gazda a saját borát méri ki a vendégnek. A kerékpárúton haladtunk és 7 kilométer után máris a hegy lábánál Aggsbach Markt falucskába érkeztünk. A másik parton felsejlett Aggstein vára.

A kerékpárút mellett egy irányjelző tábla segít megtalálni a kiállítás helyét. Néhány kilométert megtéve Wachau központjába Spitz-be érkeztünk. A kerékpárút szőlőskertek között folytatódik. Már messziről látható a következő falu Weissenkirchen temploma, mely arról nevezetes, hogy Alsó Ausztria legrégibb iskolája áll a szomszédságában, amit 1385-ben már használtak. A következő falu amit már nem csak a kerékpárosok, és az arra kerékpározók látogatnak, hanem busszal is hozzák a vendégeket, ez Dürnstein. Dürnstein várának nevezetes foglya Oroszlánszívű Richard volt.

A király egy keresztes hadjárat alkalmával összeütközésbe került V. Leopold herceggel, aki a hazafelé tartó királyt foglyul ejtette és csak busás váltságdíj fejében engedte szabadon.

A monda szerint a király hűséges énekese minden vár előtt elénekelte azt a dalt, amit csak ők ketten ismertek. Dürnstein váránál a király válaszolt a második strófával, a hűséges Blondl így talált rá Oroszlánszívű Richárdra.

A falu elején lévő kastélyhotel elől nagyszerű panoráma tárul a szemlélődők elé. Rövidesen elhagytuk a Wachaut, hogy Steinbe érkezzünk a Linzi kapun. Az útikönyvek szerint számtalan megcsodálni való épületet találni a városban, most azonban nem tettünk kitérőt és Krems irányában folytattuk az utat. Krems óvárosa órákra lekötheti figyelmünket, mivel azonban ez előző évben egy hosszú városnéző ismerkedést folytatunk itt, most csak átrobogtunk a városon keresztülvezető kerékpárúton, hogy aztán a túlsó partra átvezető hídon átkerekezzünk a Tullnba vezető útra. A jobb parton a híd végénél, visszafelé kell menni egy jó darabon, majd jobbra kell fordulni és a híd alatt juthatunk ki a folyóparton vezető kerékpárútra. A Kremst Tullnnal összekötő közel 40 kilométeres szakasz nem tartogat látványosságot. Végig a a folyóparton vezető kerékpárúton haladtunk, aminek a minősége már hagy némi kívánnivalót. Az előző utunk során mintha jobb lett volna az út burkolata, de az is lehet, hogy akkor első alkalommal az út varázsa elhomályosította tekintetünket, most azonban már kritikusabb szemmel néztük a valóságot. Néha bizony otthon érezhettük magunkat, mert olyan gazos volt a töltés oldala, mint az otthon megszokott.

Altenvörth magasságában jobbra kell egy kitérőt tenni, hogy az erőmű ipari létesítményeit megkerüljük, majd a parton folytatva az utat megérkeztünk a soha üzembe nem helyezett zwentendorfi atomerűműhöz, amit katonák őriznek. Eltávolodtunk a Dunától és néhány kisebb falut érintve jutottunk Tullnba. A város előtt egy kis hídon átkerekezve balra kell fordulni a gátkorona tetejére. Ez elvezet majd a kempingig, illetve ha bármelyik jobbra vezető úton elfordulunk, akkor a főtérre jutunk. A gátkoronán kerékpározva elhaladtunk a vízi színpad mellett. Mi is tettünk egy kitérőt, mert egy utolsó bevásárlást még megejtettünk a kempingtől nem messze lévő Spar boltban, a napi elemózsi beszerzése céljából.

Útközben a rádiót hallgatva rossz időt, esőt, vihart jósoltak estétől kezdve. Úgy döntöttünk, hogy a tervtől eltérően nem pihenünk meg Tullnban, hanem bevállaljuk azt a 40 kilométert ami még Bécsig hátra van.

Továbbra is a gátkoronán kell haladni. Az első megállásra érdemes hely Klosterneuburg. Aki még nem járt ott, annak feltétlen érdemes egy pillantást az apátságra is vetnie. Az út mellett elhelyezett táblák segítségével mind a nevezetességeket, mind pedig a kerékpárút folytatását könnyen követhetjük. A Bécstől 20 kilométerre lévő városkában kemping is van. Klosterneuburg után rövidesen Bécs külvárosában voltunk. A város szélét elérve lehetőség van átkelni a Donauinselre. Ezen keresztül vezet a legrövidebb út a kempingbe. Azonban ha továbbmegyünk egyenesen a Duna csatorna mellett az Augarten Brückéig, ott felkerekezünk a rakpartról, akkor egy kis kerékpáros városnézés keretében pillantást vethetünk néhány nevezetességre. A hídtól a közlekedési lámpák segítségével eljutunk a ringre. Azon haladva tovább érintjük a Börzét, a Burgtheatert, a Rathaust, a Helden platzot, az Operát, a Parlamentet, hogy aztán a Práteren keresztül eljuthassunk a Duna másik oldalán lévő Kaisermühlenben található Neue Donau kempingbe.

Bécsben a ringről letérve tettünk egy kitérőt a Süd Bahnhofhoz, hogy megvegyük másnapra a Sopronba szóló a vonatjegyemet. Úgy döntöttem, hogy másnap az óránként Sopronba induló vonattal utazom haza, és onnan tovább Budapestre. A vonatjegy ára 15 € kerékpárjeggyel együtt. Így olcsóbb, mintha egyenesen Budapestre utaztam volna a nemzetközi vonattal. Döntésemet az is befolyásolta, hogy a Bécstől vezető kerékpárút Hainburgig unalmas, poros, végig a gát tetején vezet, Hainburgtól pedig csak a közúton lehet eljutni a magyar határig. Ezt a szakaszt az elmúlt években már kétszer megtettem, már nem volt olyan vonzó számomra.

Este fél hét körül érkeztünk meg a kempingbe nagyon fáradtan. 137 kilométert tekertünk ami 8 óra 3 perc nyeregben töltött időt jelentett. Kerékpáros útitársam ekkor még azt gondolta, hogy ő folytatja az utat egészen Mohácsig hiszen több nap előnyünk volt a tervezetthez képest. Ezt az elhatározását csak az éjjel a táborra tört orkán erejű szél tudta megmásítani. Arra ébredtünk éjfél után, hogy a sátrat rázza a szél, a kempingben pedig az emberek szaladgálnak, hogy rögzítsék a hevenyészet módonfelállított sátrakat. Reggel a rádióból hallottuk, hogy 100 kilométer feletti volt a szélerősség az éjjel. Ez csak kicsit csillapodott reggelre, ráadásul déli szél volt, ami szembe fújt volna a további úton.

Hajnalok - hajnalán felkeltünk a kicsit mozgalmasra sikeredett éjszaka után. 7 órakor indultunk az elhagyatott Práteren és városon keresztül a 13 kilométerre lévő Süd Bahnhoffra. Vásároltunk még egy vonatjegyet és a 9 órakor induló, utasokat alig szállító kényelmes, légkondicionált, tiszta, és csendes vonattal 70 perc utazás után megérkeztünk Sopronba. Itt várnunk kellett délután fél háromig a csatlakozásra, hogy Budapestre tudjunk utazni. Kicsit kalandosra sikeredett a magyarországi utazásunk. Ahhoz a vonathoz, amihez menetrend szerint Budapestig kellett volna kerékpárszállítót kapcsolni, csak Győrig akarták hozzácsatlakoztatni. Szerencsénkre egy diákokból álló csapat is megérkezett az indulás előtt és nagy méltatlankodást csaptak, telefonáltak az egyik állomásfőnökségről a másikig, végül is valahogy sikeredett elintézni, hogy a végállomásig legyen kerékpárszállító a vonathoz. Még ma sem tudom mi lett volna, ha nem sikerül elintézni, mert Budapesten legalább 25 bringás szállt le a vonatról.

A 13. napon 17 óra 30 perckor megérkeztünk Budapestre, 1024 kilométer kerékpározás után 7 kilóval könnyebb testsúllyal, hatalmas csomaggal, (a kerékpáron szállított csomagok, sátor, fotó felszerelés, stb. súlya 40 kg volt) töménytelen élménnyel a hátunk mögött. Az úton szerzett impressziókat szinte lehetetlen visszaadni egy ilyen leírás keretében. Ezeket az élményeket át kell élni, és aki már egyszer átélte az fogja igazán tudni, hogy miről is beszélnek azok, akik élményeiket továbbadják az utánuk útrakelőknek.