Az előzetes hírek kellemes változást jeleztek, már ami a kerékpározás feltételeit jelenti, a tó körül. A hírek szerint majdnem teljesen kiépült a Balatont megkerülő kerékpár-körút. Részben a kis forgalmú utcákban, részben újonnan épült kerékpárúton, kisebb részben forgalmas közúton vezet.

Úgy gondoltuk, hogy több szakaszban és több alkalommal körbejárjuk a magyar tengert. Első szakaszként a Siófok - Zánka szakaszt gondoltuk megtenni. Kiinduló állomásnak azért választottuk a Balaton fővárosát, mert vonattal jól megközelíthető. 7 óra 25 perckor indul a vonat a Déli pályaudvarról - hozzá csatolva kerékpárszállító vagon - és 9 óra 3 perckor érkezik Siófokra. Visszafelé pedig Zánkán 18 óra 56 perckor vonatra szállva - kerékpárszállító vagon csatolva- 21 óra 48 perckor érkezünk vissza a Déli pályaudvarra.

Végül is nem vonattal, hanem autóval utaztunk a Balatonra, mert egy rokonlátogatási programot is közbeiktattunk. Balatonvilágos vasútállomáson volt a találkozó a mohácsi barátunkkal, és a túra végén ide is hoztuk vissza őt autóval.

A kijelölt kerékpárút a Club Aligáig a közúton vezet, majd a kerékpárutat jelző táblát követve balra kanyarodunk. A magasparton vezető úton hamarosan egy nyílt részhez értünk, innen belátható a Balaton keleti medencéje. Pazar a panoráma, érdemes megállni és gyönyörködni a tájban. Utunkat folytatva a nyaralók között vezetett az út és hamarosan kiértünk a 71-es főútra az akarattyai benzinkútnál. Párszáz méter után a vasúti felüljárónál tábla és sárga vonallal felfestett kerékpársáv mutatja az utat, az ABC áruháznál jobbra az Árpád utcába kanyarodtunk és kb. 5 km megtétele után megérkeztünk Balatonkenesére. Kenesét elhagyva át kell kelni a síneken, mivel az út a másik oldalon vezetett tovább. Nagy lombos fák között folytatódik, ahol a fák gyökerei felnyomták az aszfaltot, nagyobb figyelmet igényel ez a szakasz, mert könnyen a bokrok alján köthet ki a figyelmetlen vándor.

Balatonfűzfő után kicsit elkanyarodik a kerékpárút a főút mellől, majd a vasúti sínt keresztezve Balatonalmádiig ismét az újonnan építet önálló kerékpárúton haladtunk. A házak között kerekezve, a zöld alapon sárga feliratos kerékpárútjelző táblákat követve hamarosan elértünk egy újabb szakaszára az új kerékpárútnak, ami egészen Alsóőrsig elvezetett.

A nyaralók között folytatva az utunkat, néha a főút mellett haladva, néha tőle eltávolodva, a Csopaki strandot is érintve megérkeztünk Balatonfüred határába. Az első utcánál balra kanyarodva néhány száz méter után elértük a Tagore sétányt, és a vitorlás kikötőt.

Az ősz ellenére itt nyüzsgőbb volt az élet. Rövid pihenő után a tihanyi elágazásig továbbra is kerékpárúton folytathattuk az utunkat. Ha már erre jártunk nem sajnáltuk a fáradtságot és megmásztuk a tihanyi dombot. Az elágazástól a közúton vezet az út közvetlenül a vízparton. A Centrum-ot jelző táblánál jobbra kanyarodva kell megkezdeni a kaptatót a Tihanyi apátsághoz.

A látnivalók- az apátság, a félsziget panorámája, a múzeum, stb.- megtekintése után kb. 13 óra körül legurultunk a 71-es út elágazásáig. Ismét visszatértünk a már jól ismert, főút mellett vezető kerékpárútra.

Örvényesnél bevezették a kerékpárutat a falu házai közé, így kitérő nélkül - a 13. században már álló és ma is működő - műemlék vízimalmot is meg lehet tekinteni, Balatonudvarinál pedig a régi temető szív alakú köveit csodálhattuk meg. Ezen a szakaszon a terepviszonyok változatosak, emelkedők és lejtők követik egymást. A táblákat követve hol a part közelében, hol pedig az országúttal párhuzamosan vezet az út. Kiliántelep, Balatonakali érintésével mintegy 77 km megtétele után megérkeztünk Zánkára, fél 3 körül a rokonokhoz. A visszaút a kiindulási pontra -Balatonvilágosra- autóval történt, ahol búcsút vettünk mohácsi barátunktól és hazaindultunk a számtalan helyen elterelt M7-en Budapestre.

A balatoni körtúránk 2. szakaszát Balatonfenyvesen kezdtük. Az odautazást a 7 óra 25 perckor a Déli pályaudvarról induló vonattal tettük meg. Érkezés Balatonfenyvesre 9 óra 57 perc volt. A végcélt több variációban tűztük ki, mivel a nappalok már nagyon rövidek így november táján és 16 óra után rohamosan sötétedik. Sötétben nem túl biztonságos a magyar közlekedési morállal megáldott közutakon kerékpározni. Az egyik változat szerint a végcél Révfülöp, a másik pedig Szigliget. Hazautazás mindkét esetben vonattal.

A balatonfenyvesi vasútállomástól az utunk Balatonmáriafürdő végéig, a vasúttal párhuzamosan futó kis forgalmú kerékpárbarát közúton vezet. Késő ősz lévén emberrel is alig találkoztunk, csak néhány üdülőtulajdonos jött le lombot égetni a nyaralójába, a forgalom pedig szinte nulla volt.

Megnéztük közelebbről is az újságokban már olvasott erősen apadó Balatont. Lehangoló volt látni a partról hogy milyen kicsi a tó vize. (Az északi parton a látvány nem ilyen ijesztő.) A kiépített kerékpárút Balatonmáriafürdő végétől kezdődik és eltart a Zala folyóig. Itt egy rövid szakaszon a főúton kell menni, de ottjártunkkor már építették ezt a részt is, és a látványból ítélve még a tél beállta előtt elkészült. A Fenékpusztai vasúti megállótól ismét az újonnan épült kerékpárúton lehet kerekezni. Keszthelyen egy rövid pihenőt tartottunk, de sajnos az idő rövidsége miatt a Helikon kastélymúzeum megtekintése elmaradt. Ilyen sorsra jutott a nézelődésre szintén érdemes balatonedericsi Afrika Múzeum.

A neves Afrika vadász Nagy Endre itt hozta létre az Afrika Múzeumot, ahol trófeáit, tanzániai gyűjteményét, csont és fafaragványokat, állatbőröket, afrikai törzsek kultikus tárgyait helyezte el. Mellette a szafari parkban afrikai állatokat, tevét, bivalyt, zebrát láthatunk természetes környezetben.

Gyenesdiás, Vonyarcvashegy érintésével a kis zöld táblákat követve már messziről látható a Szent Mihály domb a falu keleti végén. Megéri a fáradtságot, hogy feltoljuk a kerékpárjainkat a kis kápolnához. Csodálatos panoráma tárul a szemünk elé. A legenda szerint 1739-ben 46 halász rekedt egy jégtábla tetején, a tó közepe felé sodródva. A halászok fogadalmat tettek, ha megmenekülnek, kápolnát emelnek a dombon. A szél egy idő után megfordult és partra segítette a jégtáblát. Valószínű, hogy csak átépítésről, vagy bővítésről lehetett szó, hisz több mint száz éve állt már ott kápolna.

Miután szemünk és lelkünk megtelt a természet ilyen csodájától, a kerékpárúton folytattuk az utunkat egészen Balatongyörök végéig, ahol egy rövid szakasz erejéig a ismét a közúton kerékpároztunk. Az Afrika Múzeum előtt már az idén átadott új kerékpárúton haladtunk ismét, most már egészen Szigligetig. Útközben vetettünk egy pillantást a balatonedericsi vasútállomásra, ahova vissza fogunk majd jönni. Szigligetre a meredek bekötőúton jutunk fel a Várhegyen épült templomhoz. Majd onnan a kerékpárokat tolva a vár alsó udvarához, a kerékpárokat otthagyva pedig a meredek gyalogúton a felső várba. A folyamatosan feltárt és épülő várból nagyszerű a körpanoráma, látni a Tapolcai medencét, kilátás nyílik a Badacsonyra és a távolban a Kab-hegy látható.

A várat 1260-62 között a bencés rend építette, majd IV. Béla tulajdonába került. A középkorban királyi vár volt, és nemes családok várnagyként építették tovább. A török háborúk idején épült a most is látható Martonfalvay rondella. A várat mindvégig megvédték híres kapitányai - Török Bálint, a Tóti Lengyelek, Magyar Bálint - ám a természettel ők sem bírtak, és 1697-ben villámcsapásban leégett. 1702-ben császári parancsra felrobbantották.

Szigliget a magyar irodalom számos remekének szülőhelye. A XIX. század elején épült klasszicista Esterházy-kastély ma az Írók Alkotóháza. Védet parkjában 100 évnél idősebb faóriások vannak, az 520 fafajta közül 150 féle csak a fenyő.

Mire beteltünk a látvánnyal már besötétedett, ezért a visszafelé még hátralévő 6 kilométert - ami Balatonedericsig még hátra volt - nagy iramban kellett megtenni, hiszen 16 óra 36 perckor indult a vonat Balatonszentgyörgyre (kerékpárok a poggyászkocsiba), ahol a Nagykanizsáról induló vonatra - (kerékpárszállító vagon csatolva) - átszállva, 20 óra 43 perckor megérkeztünk a Déli pályaudvarra.