Fertőszentmiklós – Podersdorf – Oggau - Sopron 2000. június 10 – 12

1. nap Fertőszentmiklós - Frauenkirchen 48 km

Első többnapos kirándulásunknak két alapvető célja volt. Az első, hogy végre olyan körülmények között olyan utakon hódolhassunk kedvenc időtöltésünknek, ami felejthetetlenné teszi ezt a nyeregben töltött három napot. A második és talán még fontosabb, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az augusztusra tervezett Passau - Bécs – Hainburg – Rajka - Budapest túrához. Hogy bírjuk majd a távot megpakolt kerékpáron, mi az amit feleslegesen vittünk magunkkal, mi az amit otthon hagytunk, hogy lehet vonaton utazni kerékpárokkal, stb.

Az utat hosszas készülődés előzte meg. Sok időt töltöttem az Interneten és próbáltam minden elérhető ismertető anyaghoz hozzájutni, ami segíti az előzetes tájékozódást. Így jutottam el egy nagyszerű új ismerőshöz “Gyökérhez” alias Györffy Árpádhoz, aki pár évvel ezelőtt maga is bejárta már ezt az utat és nagyszerű tanácsokkal látott el E mail –on keresztül.

A következő lépés a kempingek feltérképezése, az árak kiderítése. (Szegény ember vízzel főz). Mikorra ezzel is tisztába jöttünk jött a vasúti menetrend tüzetes tanulmányozása. Mikor indul olyan vonat, amihez kerékpárszállító kocsit is kapcsolnak, amivel négy kerékpárt tudunk egyszerre szállítani, nem kell átszállni, de elég korán indul, hogy még időben tudjunk elindulni és nem túl későn, megérkezni az első célállomásra.

Sajnos a MÁV a Budapest-Sopron vonalon nem kényezteti el a kerékpárosokat kerékpárszállító vagonnal, mert egy vonat megy odafelé kora délután és egy vonat jön vissza szintén délután, amin külön vagonba vagy poggyászként feladva lehet szállítani a gépeket.

Mi is úgy készültünk, hogy a peronon kell a bicikliket vinni. Ami nagy tömeg esetén elég macerás és nem túl népszerű dolog. (Ne feledjük, még itthon vagyunk, nem Ausztriában). Szerencsére másképp alakultak a dolgok.

Szombat reggel a 6 óra 15 perckor induló gyorsvonattal terveztük az indulást a Keleti pályaudvarról, ami a menetrend szerint 8 óra 42 perckor megérkezik Fertőszentmiklósra.

Már reggel ½ 6 kor kint voltunk a pályaudvaron, hogy kényelmesen el tudjunk helyezkedni a sok csomaggal és a kerékpárokkal. Legnagyobb meglepetésünkre a vonat elejéhez két teljes kerékpárszállító vagont kapcsoltak. Örömünk nem tartott soká, mikor megtudtuk, hogy két csoport foglaltatta le magának. Ők Sopronba tartottak, és szintén Fertő tó körüli túrára indultak. Nagyon rendesek voltak, mert megengedték, hogy mi is odarakjuk a gépeinket. (még találkozunk velük) Végeredményben minden jobban alakult mint számítani lehetett.

Jó tanács: Legalább húsz fő esetén, a MÁV, kérésre bármelyik vonathoz csatol kerékpárszállító kocsit. Bővebben lásd. a MÁV menetrendet.

A vonaton hatalmas tömeg volt, mindenki utazott haza az ünnepekre. A következő felmerülő probléma a kerékpárok Fertőszentmiklóson való levétele volt. Győrben kalauzváltás van a vonaton, mert onnantól kezdve a GYSEV vonalán haladunk. Megkerestem a kalauzt és kértem, hogy Fertőszentmiklóson figyeljen jobban, mivel a csomagokon kívül még a kerékpárokért is előre kell szaladnunk.

Körülbelül 10 percig tartott míg a zsúfolt vonat közepéről kihordtuk mind a 22 csomagunkat a peronra. Nem kis teljesítmény volt. Leszálláskor amit lehetett magunkra aggattunk és lecipeltünk, majd ketten elszaladtunk a bicikliket levenni, míg a két lány lepakolta a maradék csomagot.

Már kilenc óra körül is 25 C^o fok meleg volt. Körülbelül egy órába tellett mire a négy bringára felkötöztük a csomagokat és nekivágtunk az útnak Fertőd felé.



Fertődig 3 km az út közúton, attól kezdve pedig kerékpárút vezet egészen Fertőrákosig, néhol az országút mellett, van hol a termőföldek, szőlők között.

Az első pihenőt a Pamhageni határállomásnál tartottuk. Sajnos sem WC, sem friss víz nem volt.

A B 10 -es kerékpárutat követtük végig a túra folyamán. Minden egyes elágazásnál ott vannak a pici zöld táblák melyek, mutatják az utat. Tulajdonképpen térkép nélkül is el lehetne igazodni.



A meleg egyre nagyobb lett és a kerékpáros forgalom is kezdett növekedni. A következő falu Apetlon, majd Illmitz következett. Illmitz után az út mellett jobbra egy kis hídon keresztül elértük a Fertő tavi Információs Centrumot. Remek hely volt egy kis pihenésre. Bent az épületben jó hűvös volt, megnézhettük a tó élővilágát bemutató kiállítást, prospektusokat gyűjtöttünk, friss vizet tudtunk tölteni a kulacsokba, és nagyon tiszta WC- t is találtunk.

Utunk innentől a tó közelében vezetett, néhol az aszfaltcsíkot kétoldalt nádas övezte, majd vadkacsák tömege kötötte le figyelmünket, míg a másik oldalon karámok közé zárt lovak legelésztek, és disznók túrták a sarat.



Podersdorf előtt, nem sokkal az út mellett, kilátótorony hívogatja a vándort. Innen már láthatóak a podersdorfi vitorlások. Itt már nagyon sokan vannak az úton. Többen hangos Viva Itália kiáltással üdvözöltek bennünket, azt gondolván a kerékpárra szerelt nagy zászló alapján. hogy olaszokkal találkoznak. Az eszükbe sem jutott, hogy magyarok vagyunk. Csak a színeket nézték. Egyedül egy idős kocogó házaspár ismerte fel a nemzetiségünket.

Rövidesen elértük a podersdorfi kempinget. A kemping recepcióján közölték, hogy egy fél helyük sincs, de Frauenkichenben még van sátorhely. Délután ½ 3 óra volt és már alig vártuk, hogy a tóban fürödhessünk. Ehelyett még 7 km volt előttünk. Az országúton ellenszélben, (akár merre fordulsz a szél szemből fuj) jó 45 perc után a városkában elég sokat tekeregve, végre megtaláltuk a kempinget. A recepciónál tudtak magyarul, és nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az aznap megtett távolság 48 km volt.

Gyors sátorállítás (sajnos csak napos részen volt hely) és irány a kemping saját nagyon szép strandja. Felüdülés a kellemes vízben és minden gond el volt felejtve. Este még egy rövid sétára bementünk a központba nézelődni. Itt találkoztunk először az osztrákok közlekedésére igen jellemző magatartással.

A központban bóklászva a gyalogátkelőhelyhez közeledve (talán még mi magunk se tudtuk, hogy át akarunk menni) az autók megálltak és türelmesen megvárták amíg átvonszoljuk magunkat a túlsó oldalra. Ha az országúton nem tudtak minket megelőzni képesek voltak percekig mögöttünk, nyugodtan lépésben menni.

Ahogy magyar földre tettük a lábunkat, ha az út minőségéből nem is jöttünk volna rá, hogy hol vagyunk, akkor az autósok magatartásából bizton tudhattuk, hogy itthon vagyunk. Húsz év és egy emberöltőnyi gondolkodásmód választ el bennünket

 

2. nap. Frauenkirchen – Oggau 54 km

Reggel ¾ 7 kor ébresztő, tisztálkodás, reggelizés, sátorbontás, pakolás, és 9 órakor indulás.



Kellemes meglepetés ért minket mikor a fizetésre került sor. Mivel magyarok vagyunk 10 % kedvezményt kaptunk. Kérésünkre felhívták telefonon (gratis) az oggaui kempinget és foglaltak nekünk estére sátorhelyet.

Az Apetlon felé vezető országúton elindulva 2-3 km után kereszteztük a B 20-as kerékpárutat és Althof érintésével 10 óra előtt visszaérkeztünk Podersdorfba. Rövid pihenő után a strand mellett vezető kerékpárúton folytattuk utunkat. A falut elhagyva, az út átváltott jól tömörített murvás földútra, és 3 km –en keresztül ezen mentünk.



Óriási forgalom volt a kerékpárúton. Kisebb- nagyobb csoportok jöttek mögöttünk és velünk szemben is. Olyan forgalom volt, mint péntek délután Budapesten a Rákóczi úton. Én ennyi kerékpárost még nem láttam egy úton. Fiatalok , idősebbek, gyerekek egyaránt járták a tó körüli kerékpárutakat. Akik még nem voltak elég nagyok, azokat a szülők egy kis utánfutón húzták magukkal. Az utánfutón egy hosszú rúdon narancssárga zászló hívta fel a többi közlekedő figyelmét.

 

Weiden am See és Neusiedl am See érintésével folytattuk az utunkat. Valamivel Jois előtt összefutottunk azzal a magyar kerékpáros csapattal akik Sopronig utaztak a vonaton és abból az irányból indultak el.

Joisnál át kell menni a vasúti síneken, ami nem is olyan egyszerű a lassítónak kitett labirintuson keresztül. Itt már eltávolodtunk a tótól és pokoli meleg volt. Szerencsére az út mellett találtunk egy nagyon hangulatos, nagy fával árnyékolt, uzsonnázó padokkal ellátott, árnyas pihenőhelyet, és a fa mellett csordogáló forrást, ahonnan tudtunk jó hideg vizet tölteni a kulacsokba. Itt elköltöttük az aznapi ebére rendelt konzervjeinket.

Körülbelül 13 óra lehetett mikor ismét nyeregbe szálltunk, és a szőlőtőkék között folytattuk utunkat. A következő pihenőt Donnerskirchen vasútállomás melletti kútnál tartottuk, majd egy utolsó nekirugaszkodással megérkeztünk az Oggau szélén lévő kempingbe. Délután fél 4 lehetet. Gyors sátorállítás és irány a kemping melletti strand. A belépő délután már csak 20 Ats. Nagyon kellemes több medencével, trambulinnal, büfével, fagyizóval ellátott strand.

A kellemes hűsítő úszkálás és vacsora után még volt kedvünk egy rövid sétához és megnéztük a helyi Yacht Clubot.

3. nap Oggau – Sopron 29 km

Az ébresztő reggel 6 órakor volt, mivel nem tudtuk, hogy milyen nehéz út áll előttünk és mindenképpen el akartuk érni a délutáni Sopronból induló vonatot.

Indulás ½ 9 körül volt.

Két lehetőség adódott: vagy az országúton megyünk, sík terepen, vagy a kerékpárutat követve felmegyünk a domboldalra, és ott megyünk végig a szőlők között. Az utóbbit választottuk, és nem bántuk meg. Végig láttuk a tavat alattunk, és a terepviszonyok sem voltak kedvezőtlenek. Egy rövid emelkedő után hullámos, de nem nehéz úton tudtunk menni. Az első komolyabb emelkedő Mörbisch határállomás előtt volt. Rövid formaság a határnál, gyors körtelefon mobilon a családoknak, hogy ismét magyar földön tapos a lábunk (vagy forog a kerekünk), és irány Sopron.

Az út minősége érezhetően rosszabb lett, az autósok száguldozásairól nem is beszélve. Az első komolyabb emelkedő Fertőrákos előtt volt, ahol is tolni kellett a bicikliket felfelé, kb. 200 méteren. Majd egy jó hosszú és gyors lejtő okozott hűsítő szelet. Sopron előtt még próbára tett minket az út és a meleg, mikor legalább 300-400 méteren keresztül toltuk a gépeket egy igen meredek szakaszon.

Sopron belvárosába az első fagyisnál letáboroztunk és a 8 Ats/gombóc helyett 50 Ft/gombócos fagyit ettünk. A teraszon hűsöltünk és szürcsöltük a kútból vett friss hazai vizet. Korán volt, még csak fél 11 volt. A vonat 14óra 30 perckor indult.

Még egy megpróbáltatás várt ránk. A vasútállomáson töménytelen lépcsőn a sínek alatt kellett a holmijainkat a 3- as vágányhoz átcipelni. Ezt csak úgy tudtuk, hogy le kellett mindent málházni a kerékpárokról és kézben áthordani. Hat forduló kellett hozzá. Bíztunk benne, hogy a szerelvényt időben betolják és kényelmesen elhelyezkedhetünk. Nem így történt. A Budapestről 40 perces késéssel érkező szerelvényt fordították meg. Ennek utolsó kocsijának második felében lehetett kerékpárokat elhelyezni. Akik Sopronból indultak föl is fértek kényelmesen, de a más állomáson felszállóknak, volt gondjuk. Már itt tele volt majdnem a vonat utasokkal.

Fertőszentmiklós vasútállomáson ismét összefutottunk a másik magyar csoporttal. Ők innen szerettek volna haza jutni. Legalább 50 –en voltak és fel akarták rakni a kerékpárjaikat. A vonat kb. 25 percet állt mire felrakták a gépeket, de az ajtót alig lehetet becsukni. Ahol 25 kerékpárt lehet szállítani, most 80-100 kerékpár volt. Ehhez képest menetrend szerint 17 óra 38 perckor megérkeztünk a Keleti pályaudvarra.

horvath.g@freemail.hu