A Börzsöny közelsége Budapesthez, tálcán kínálja a kerékpározást kedvelőknek a hegyi kerékpártúrázási lehetőségeket. Egy órányi autózással kényelmesen elérhető. Ezen a túrán a börzsönyi kerékpártúrák egy újabb változatát sikerült teljesítenünk. A már egyszer bejárt utakat úgy tudtuk összekapcsolni, hogy a Börzsönyt és a Cserhátot mintegy kettészelő nagy forgalmú és veszélyes 2-es utat gyakorlatilag teljesen kikerültük. Az indulás állomásának a Cserháthoz tartozó Bánkot választottuk. Részint, mivel még itt nem jártak a Dróthuszárok, másrészt ideális parkolóhelyet biztosított az autóknak. A túrafelhívásban kettes fokozatnak feltüntetett nehézségi fok a gyakorlatban nehezebbnek mutatkozott. A hosszan elnyúló emelkedők és a rossz útviszonyok miatt nyugodtan 3+ nehézségi fokozatúnak is jelölhettük volna.
Az áprilisi szeszélyes időjárás most sem hazudtolta meg magát. A késő tavaszi napokat idéző meleg és napsütés erre a szombatra megváltozott. Napokkal előbb a média már országos esőt és lehűlést prognosztizált. Szerencsére a neten már részletes területi eligazodást biztosít az OMSZ és az EUMET honlapja. A túrára jelentkezők is folyamatosan figyelték az időjárás jelentéseket és egymásban tartva a lelket, bizakodtak. Gyakorlott kerékpározók már tudják, hogy ha otthon esik az eső, az nem jelenti azt, hogy a túra helyszínén is így van. Sok éves tapasztalat alapján a csapathoz tartozó tagok már megtanultak olvasni az időjárás előrejelzések valószínűségi értékeiből, a térképes modelleken eligazodnak. Mi az, hogy ECMWF modell és mit jelent a 0,1 mm csapadék és mennyi az 1 mm eső. Mekkora és milyen irányú széllel tudnak még megbirkózni. Mindezek alapján a családi aggódások és néhány lemondás ellenére a "Vének tanácsa" úgy döntött, hogy megyünk. Irány Bánk!


Bánk (szlovákul Banka): Első írásos említése 1405-ben volt. A török hódoltság idején a falu elpusztult, ezért szlovákokat telepítettek le ide, akik magukkal hozták nyelvüket és evangélikus vallásukat. 1715-ben 11, 1720-ban 13 háztartást írtak össze. Az evangélikus templom 1783-ban épült. Az evangélikus temetőben egy régi templom alapfalai láthatók. A templom mögötti dűlőn a helyi szájhagyomány szerint eredetileg egy református templom állt, ami a török hódoltság alatt pusztult el a körülötte lévő településsel együtt. Az 1970-es években a Bánki-tó kedvelt környékbeli turistacélpont lett, ám a tavat és környékét az 1990-es évek elejére teljesen lelakták, tönkretették, a vize fürdésre alkalmatlanná vált. Ennek az állapotnak csak tíz évvel később, 2001-ben vetettek véget, mikor az önkormányzat rendbe hozatta a partot, illetve a tó medrét is kitisztíttatta. Bánk és Felsőpetény között működik a Felsőpetényi Kisvasút, mely az ott működő kő- és agyagbánya által kitermelt nyersanyagot szállította Bánkra; a kisvasút ma már csak turistákat szállít. (forrás: Wikipédia)

9 órakor szálltunk nyeregbe a tavat körbeölelő kihalt tóparti sétányon kerékpározva. Egy kis hídon keresztül értük el a falut megkerülő közutat, és mindjárt az első kereszteződésben jobbra fordultunk, a jelzőtábla szerint Galgaguta irányába. Rossz minőségű, kátyúkkal tűzdelt úton kerékpároztunk. Négy kilométer után ismét egy útkereszteződéshez ért a túra útvonala. Jobbra kanyarodva Felsőpetényen haladtunk keresztül. Ez a falu tulajdonképpen már a Cserháthoz tartozik. Lakosságának közel a fele szlovák nemzetiségű, mint az a falut jelző helységnév tábla szlovák felirata is jelzi (Horné Pe»any).


Első írásos említése 1247-ből való (Pethen), akkor még Alsópeténnyel közös falut alkotnak, a két település csak a 14. században vált ketté. Az Árpád-korban a Csák nemzetségbeli Ugrin birtoka volt, akit IV. László király 1277-ben tárnokmesterévé nevezett ki. A 15. század végén, 1477-ben a Petényi családé lett, akik a helységből vették fel nevüket is. Később a Török család, Werbőczy Imre birtokolta. A török hódoltság idején népessége jelentősen csökkent. A 18. század végén szlovákok települtek be. (forrás: Wikipédia)


A következő elágazásnál ismét jobbra tartva értük el Nőtincset, ahol érdemes volt egyet szusszanni az előttünk álló két hosszan elnyúló emelkedő előtt. Ha ezt az akadályt is leküzdötte a kerékpáros, akkor már könnyebb dolga lesz, mert a folytatásban egy kis gurulás következik. Előtte azonban érdemes egy rövid ideig elidőzni a falu nevének eredeténél. Hívjuk ehhez segítségül a Wikipédiát.


A falu nevének eredete bizonytalan. Kiss Lajos 1978-ban kiadott, Földrajzi nevek etimológiai szótára című könyvében a szláv Netyko névből származtatja, ugyanis a 11. századtól kezdve többször telepedtek le szlávok, illetve a magyar seregekben szolgáló, Baltikumból származó vitézek a területen. Mások szintén a szláv eredetű netecs, netecsa szavakból eredeztetik, melynek jelentése: nem folyó víz. Ez a falut régen kettéosztó, mára lecsapolt tóra, illetve a Lókos-patak lápos, mocsaras területére utalhat. A szájhagyomány szerint a Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa háreme. Az ott fogvatartott magyar lányok hajfonataikból kötelet készítettek, majd ennek segítségével ereszkedtek le a kastély ablakából. A lányok menekülésük alatt szétszórták a hajfonatokat, a falut innen nevezték el a törökök Nőtincsnek. (forrás: Wikipédia)


Nőtincs után még 2 kilométert kell kerékpározni amikorra a túra útvonala eléri a 2-es főutat. Itt jobbra kanyarodva és mintegy 200 métert haladva értünk a következő kereszteződésig, ezután balra kanyarodva ismét szinte forgalommentes útón kerékpározhattunk majdnem a túra végéig. Elsuhantunk Berkenye mellett, majd 3 kilométer megtételét követően begurultunk Nógrádra. Az utca végén egy villanyoszlopra szerelt tábla jelzi a várfeljárót. Itt már számtalanszor jártunk, azonban egy rövid szünetet érdemes tartani a vár lábánál található pihenőhelyen, ahol asztalok és padok várják a látogatókat. Akik még nem jártak ezen a környéken mindenképpen látogassák meg a részben helyreállított falakat. Nagyszerű kilátás tárul majd a szemük elé. Rövid kivonat a vár történetéből.


A nógrádi vár a Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza. Az évszázadokon át királyi kézben lévő birtokot Árpád-házi IV. (Kun) László adományozta a váci püspökségnek. A fennsík egyik sarkában - mély szárazárokkal elkerítve - létesült a belsővár, melynek jelenleg igen csonka maradványokban látható épületeit a 15. század második felében emeltette Báthory Miklós váci püspök. Ebben az időszakban készült el az a nagyméretű, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot. A korabeli feljegyzések szerint a magas lakótorony mellett reneszánsz díszítéssel, minden kényelmi berendezéssel ellátott palotaszárnyat alakított ki  Jacobus Tragurinus itáliai építőmester, de megfordult a nagyszabású munkálatokon Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is. Az építkezések végét az 1483-as évszámmal jegyzett, sárkányos, farkasfog díszítésű Báthory-címer jelzi, amit a feltárás alkalmával találtak a belsővár feltöltődött árkában. A külsővár védelmét eleinte ágyúrondellák, majd a 17. századtól kezdve ó-olasz típusú bástyák látták el. A vár visszafoglalására csak kerek ötven esztendő múltán került sor. Az Oszmán Birodalom csapatainak második megszállása 1663 őszén történt, amikor 27 napi ostrom után voltak kénytelenek feladni posztjukat a királyi zsoldosok. Az 1685. évnek egy nyári viharában villám csapott a belsővár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották meg. A helyreállításra 1997-ig várni kellett. Ebben az időszakban egészült ki az új-olaszbástya, kapott védőtetőt a kerek rondella, és felállították az országzászlót. (forrás: Wikipédia)


Nógrád után Diósjenő a következő település, amit a túra útvonala érintett. Addig sík terepen vezetett az út. A Börzsönyi utcánál balra kellett kanyarodni. Elkezdődtek az emelkedők. Eleinte még csak enyhén, később már komolyabban. Az erdő alját elérve most jobbra fordulunk, és 200 méter után már az aszfaltozott erdészeti út következett, ami gépkocsikkal csak engedéllyel járható. A következő négy kilométer kitartást igényelt. A térképen Závoznak nevezett helyet elérve feljutottunk a legmagasabb pontra. Innen már csak gurulás következett Kemencéig. Néhány S kanyart magunk mögött hagyva megérkeztünk a Kemence patak völgyébe. A lejtő megszelídült, de továbbra is alapvetően gurulunk. Néha átkeltünk egy-egy fahídon, miközben a patak hol az egyik hol a másik oldalunkon csordogált. Így hagytuk magunk mögött Királyházát. A település mindössze négy házból állt, mégis több évszázados múltra tekinthet vissza. Leírások szerint Mátyás király egyik kedvenc vadászterülete volt.  Utunkat továbbra is tisztások, pihenőhelyek és patakok szegélyezték, mire megérkezünk Kemencére. A főutat a volt megyeházánál értük el. A kerékpártúra útvonala itt jobbra kanyarodott, Bernecebaráti irányába. Az említett falu közepén a Széchenyi utcába jobbra fordultunk. Az kivezetett bennünket a Nagy-völgybe, amin eljutottunk Pénzásás tisztásra, hogy onnan ismét gurulva megérkezzünk Nagyorosziba. Most még azonban Bernecebarátiban vagyunk, ahol egy rövid kitérőt lehet tenni a kastélyhoz illetve a domb tetején álló XIV. századi templomhoz. A falu történetéről és az itt élt emberekről bővebb leírást itt találhat az érdeklődő. A Nagy-völgy útja a nyomokból ítélve egykor szebb napokat is látott. Rajta kerékpározva néha előtűnik egy-egy aszfalt csík, de jobbára köves, gödrös, sáros úton jártunk a völgy nevét viselő patak völgyében. Több a turistáknak kialakított pihenőhelyet hagyunk magunk mögött, miközben az út mellett tábla hívja fel a figyelmünket, hogy merre kell a Drégelyvárhoz feljutni gyalogosan. (oda-vissza kb. 4 km). Deszkáspuszta után egy kilométerrel az eddigi rossz utat felváltotta egy jó minőségű aszfaltozott út és megkezdődött a felfelé kapaszkodás a hegyre, mely 4 kilométeren át tartott a Pénzásás nevű helyig. Innét már ismét gurultunk Nagyoroszi felé. Ezen az úton 1990 előtt nem is lehetett közlekedni, mert kettészeli az út két oldalán elterülő egykori laktanyát. Most már csak a lepusztult épületek ottfelejtett táblák és a főkapu maradványai jelzik, hogy hol járunk. Az erdei út a nagyoroszi vasútállomásnál érte el a 2-es főutat. Innét ismét a Cserhát útjain jártunk. A vasútállomásnál tábla jelzi a Horpácsra vezető turistautat. A piros jelzést követve egy jól járható földúton juthattunk Horpácsra.


A Börzsöny, a Cserhát és az Ipoly közé települt a falu. Neve valószínűleg a magyar horpad szóból származik, ami arra utal, hogy a falu egy, nem különösebben mély horpadásszerű völgyben bújik meg. Az oklevelek 1473-ban említették először. A török időkben, már Drégely 1552. évi ostroma alatt felégették a falut. 1562-ben 14 adóköteles házat írt össze a török. A tizenöt éves háború felszabadító harcai idején, 1598-ban Paska István birtokolta, 1633-ban ismét a hódoltsághoz tartozott, egyetlen adófizető háztartással. A török kiűzése után a falu újratelepült. Több évtizedre, évszázadra visszamenőleg ismerős a Horpácsot, a horpácsiakat a környező településektől és az ott élőktől megkülönböztető történet, miszerint a csodatermő aranyalma (ld. a falu címerét) a világ közepén kellett, hogy földet érjen. Ez a hely - nevezetesen a világ közepe - nem is lehetne máshol, mint Horpácson, ahol az aranyalma a földre esett, s ahol egy tiszta vizű forrás csobogva jelzi a földetérés helyét.
A Mikszát- kúria1906-ban épült eklektikus, görögös, neoklasszicista stílusban az író, Mikszáth Kálmán fia, ifjú Mikszáth Kálmán tervei alapján. Benne található az író használati tárgyaival, kézirataival, egyéb emléktárgyakkal, dokumentumokkal berendezett Mikszáth Emlékmúzeum. A kastély parkja természetvédelmi terület. Nyitva: hétfő kivételével minden nap 10-14 óráig. Más időpontra bejelentkezés Gere Lászlónénál a 06(35)382-220-as telefonszámon. A "fundus ámbitusa" előtt 1999 óta látható a Mikszáth-szobor, a karos lócán üldögélő író alakját ifj. Szabó István formázta meg. A kertben van még egy Mikszáth-portrészobor is és a hagyományos Mikszáth-napok keretében, 2005. október 15-én tartották a Mauks Ilona-szobor avatását, az író feleségét ábrázoló portré szintén ifj. Szabó István alkotása. A Mikszáth-kúria melletti, eredetileg földszintes, ma klasszicista nyomokat mutató Szontagh-kúria eredetileg Szontagh Pálé, a reformkori Nógrád vármegye nemesi ellenzékének egyik vezetőjéé volt. Halála után, 1904-ben az épületet a hozzátartozó birtokkal együtt Mikszáth Kálmán vette meg, és itt lakott 1906-ig, az újabb kúria megépüléséig. Az 1910-ben átépített és kibővített kúria az államosítás után nevelőotthon lett. (forrás: www.horpacs.hu)


A horpácsi Mikszáth-kúriát elhagyva, a falu közepén balra Pusztaberki felé vezetett a túra útvonala. Ismét "hullámos terepen" (Inez szavait idézve) kellett kerékpározni. Rövid emelkedők és gurulások követék egymást, míg elértük a 22-es utat. Ez már forgalmas szakasz, amin 4 kilométert tekertünk, ráadásul a felét emelkedőn, de nincs más kevésbé forgalmas útvonal vissza Bánkra. Gurulva értük el a Rétság határában fekvő körforgalmat, ahonnét már csak 3 kilométer a Bánki-tó.
Délután fél 6 volt mikor a Dróthuszárok visszaértek Bánkra. 85 kilométer megtételét mutatta a kilométeróra kijelzője. A kitűzött célt teljesítettük nem bántuk meg, hogy a nem túl barátságos időjárás ellenére nekivágtunk. Volt közöttünk, aki ezzel a túrával debütált a Dróthuszároknál, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy még nem járt kerékpárral hegyvidéken akkor még nagyobb a véghezvitt teljesítmény értéke.


A megtett túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából nagyítva megtekinthetők és kielemezhetők itt. (Térkép, útvonal lejátszása; gyorsítása, lassítása, diagramok; sebesség, magasság, stb.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itiner

 

 

magassági diagramm